A fő vallások Kínában többek között a buddhizmus, a kínai népi vallás, a taoizmus és a konfucianizmus.
Kína vallási képe sokszínű: egyrészt ősi helyi hittételek és köztéri kultuszok élnek tovább, másrészt nagy világvallásoknak—mint a buddhizmusnak és az iszlámnak—is hosszú története van az országban. Az állami szabályozás és a társadalmi változások egyaránt hatnak arra, hogyan gyakorolják és szervezik meg a vallási életet.
Buddhizmus
A buddhizmus Kínában elsősorban a mahájána irányzatán keresztül terjedt el. Több évszázadon át fontos szerepet játszott a művészetekben, filozófiában és a népi vallási gyakorlatokban. Ma is működnek kolostorok, templomok és szervezetek, amelyek a vallási életet és zarándoklatokat támogatják.
Taoizmus és kínai népi vallás
A taoizmus Kína ősi vallás-philosófiai hagyománya, amely rituálékat, meditációs és gyógyító gyakorlatokat is magában foglal. Szorosan kapcsolódik a kínai népi vallás jelenségeihez: az elődök tisztelete, a helyi szellemek és istenségek kultusza, valamint a népi ünnepek mind részei ennek a rétegnek.
Konfucianizmus
A a konfucianizmus. hagyományosan elsősorban erkölcsi és társadalmi tanításrendszerként működött: hangsúlyozza az emberi kapcsolatokat, az etikát és a közigazgatási erényeket. Bár a konfucianizmust sokszor filozófiaként vagy társadalmi eszmerendszerként tartják számon, hatása erősen érezhető az oktatásban, a családi normákban és a hivatalos gondolkodásban. Az utóbbi évtizedekben kulturális és filozófiai megújulás is tapasztalható körében.
Iszlám és egyéb ábrahámi vallások
Az Az ábrahámi vallásokat (iszlám, kereszténység, judaizmus) Kínában különböző mértékben gyakorolják. Az iszlám Kínába a történelmi források szerint már a Tang-dinasztia idején eljutott, és azóta több helyi közösségben is megvetette a lábát. A két legismertebb muszlim népcsoport a hui nép és az ujgur nép, amelyekre általában az a megnevezés is vonatkozik, hogy muszlim. A muszlim közösségek lélekszáma és eloszlása régiónként eltérő; országos becslések szerint néhány tízmillió emberről van szó.
Kereszténység és judaizmus
A kereszténység több évszázados jelenléttel bír Kína területén, és az utóbbi száz évben jelentős növekedést is mutatott. A legális egyházi struktúrák mellett nagy számban működnek házi gyülekezetek és független közösségek. A zsidó közösségekből a kaifengi közösség említendő történeti szempontból; ma ezek a közösségek nagyrészt beolvadtak a környező társadalomba, de történetük része Kína vallási sokszínűségének.
Népvallás, rítusok és ünnepek
A kínai népi vallás keretei között gyakoriak az ősök tisztelete, a ház- és helyi istenek tisztelete, valamint a közösségi ünnepek (például holdújév, középső őszi fesztivál). Sok ember számára ezek a gyakorlatok egyszerre társadalmi hagyományok és vallási cselekedetek.
Vallás és állam
A Kínai Népköztársaságban a vallási életet törvények és intézmények szabályozzák. Az állam hivatalosan elismeri az öt "hivatalosan regisztrált" vallást (buddhizmus, taoizmus, iszlám, katolicizmus, protestantizmus), ugyanakkor a vallási szervezetek működését és a külföldi kapcsolatok egy részét ellenőrzik. A vallásszabadság gyakorlása és az állami szabályozás közötti egyensúlyról, valamint egyes területeken tapasztalható korlátozásokról nemzetközi viták is folynak.
Összefoglalva: Kína vallási élete rétegezett és változatos. Hagyományos népi gyakorlatok, ősi filozófiai rendszerek és világvallások együtt alakítják a mindennapi hitvilágot, miközben a társadalmi és politikai változások folyamatosan befolyásolják fejlődésüket.