Han buddhizmus (kínai buddhizmus) – mahájána eredet, jellemzők és hatás
Fedezze fel a han buddhizmus (kínai buddhizmus) mahájána eredetét, jellemzőit és kelet-ázsiai kulturális hatását — történet, tanok és hatásvizsgálat közérthetően.
A han buddhizmus (egyszerűsített kínai: 汉传佛教; hagyományos kínai: 漢傳佛教) vagy kínai buddhizmus a kínai írásjegyekkel (hanzi) írt buddhizmusra, illetve a kelet-ázsiai kultúrkörhöz tartozó buddhizmusra utal. A buddhizmus három létező fő iskolájának egyike: a másik kettő a tibeti buddhizmus és a théravada. Főleg Kínában, Japánban, Koreában és Vietnamban gyakorolják. Nagy hatással volt a kelet-ázsiai kultúrára.
A tibeti buddhizmushoz hasonlóan a han buddhizmus is a mahájánából, a buddhizmus főként szanszkrit nyelven írt, Észak-Indiából származó ágából származik.
A han buddhizmusban sok kölcsönhatás van az indiai vallások és a kínai vallások (mint például a taoizmus) között.
Eredet és Átvétel Kínában
A buddhizmus Kínába a Han-dinasztia késői és a későbbi Észak–Déli dinasztiák korában érkezett keleti és közép-ázsiai kereskedők, szerzetesek és fordítók útján. A tanítások először szanszkrit és páli nyelvű források alapján kerültek be, majd fokozatosan lefordították őket klasszikus kínaira. A fordítási tevékenység kulcsszereplői voltak olyan indiai és közép-ázsiai szerzetesek, valamint kínai fordítók, akik a buddhista irodalmat hozzáigazították a kínai gondolkodáshoz és nyelvi feltételekhez.
Főbb iskolák és irányzatok
- Chan (Zen) – hangsúlyozza a zazen (ülő meditáció) gyakorlatát és a közvetlen megvilágosodást; a Chan később Japánba átadva Zen néven terjedt el.
- Tiszta Föld (Pure Land) – a hívők gyakran Amitábha Buddhára való emlékezéssel és nevét ismételgetve (nembutsu/recitáció) próbálnak ismételt születést elérni a Tiszta Földre; népszerű a laikusok körében.
- Tiantai (Tendai) – szisztematikus, szentírás-centrikus iskola, amely a szintézisre és a különböző tanok rangsorolására törekszik.
- Huayan (Hua-yen) – a jelenségek kölcsönös befogadását és a „minden dolog kölcsönös áthatását” hangsúlyozza.
- Sanlun (Háromtételes/ Madhyamaka elemzés) – filozófiai iskola, amely a középső út és az üresség (szunyáta) tanítására épít.
- Vinaya és monasztikus hagyományok – a szerzetesi szabályok (vinaya) helyi adaptációi; a monasztikus intézmények fontos szerepet játszottak az oktatásban és karitatív tevékenységben.
Tanok és gyakorlatok
A han buddhizmus gyakorlata kettős: egyrészt filozófiai és szövegcentrikus tanulmányok (szútrák, kommentárok), másrészt liturgikus és meditációs gyakorlatok. A legfontosabb elemek közé tartozik a bódhiszattva-eszmény (a megvilágosodás elérése mellett mások megsegítése), a megvilágosodás törekvése, valamint a kegyesség és a rituálék szerepe a közösségi vallásosságban.
A gyakorlatok között szerepel a meditáció (Chan/Zen ülések), a szútrak és mantrák recitálása, a Pure Land-gyakorlatok (Amitábha név ismétlése), a szertartások, valamint a művészi kifejezésformák — például kalligráfia és szobrászat — mint vallásos gyakorlatok.
Írások és nyelvhasználat
A kínai buddhizmus nagy, klasszikus irodalomra épül: a kínai buddhista kánon (a Tripitakaként vagy da zangjing néven ismert gyűjtemény) tartalmazza a szútrákat, vinaya-szövegeket és a kommentárokat. A fordítási hagyományok során létrejött a buddhista klasszikus kínai sajátos változata, amely a korabeli beszélt és írott nyelvre, valamint a szanszkrit szerkezetekre épülő „buddhista kínai” stílust hozta létre.
Kapcsolat a kínai vallásokkal és a szinrezmus
A han buddhizmus erősen kölcsönhatott a taoizmussal és a konfucianizmussal. A kínai vallási gyakorlatok gyakran szintézist hoztak létre, amit a „három tanítás összeolvadása” (sanjiao heyi) foglal össze: sok hindu és kínai vallási elem párhuzamosan vagy összevonva jelent meg a családi rítusokban, temetkezési szokásokban és a templomi életben. A buddhizmus elfogadta és alakította a kínai társadalmi normákat, például a családi kegyeletet és a tiszteletadás hagyományait.
Társadalmi és kulturális hatás
A buddhizmus jelentős szerepet játszott a kínai művészetek, építészet, irodalom és filozófia fejlődésében. A kolostori iskolák oktatási központokká váltak, könyvmásolás és nyomtatás terjedt el a buddhista szövegek révén. Szentélyek, pagodák és buddhista művészet sok helyi stílust befolyásolt; a buddhista eszmék beépültek a festészetbe, költészetbe és a hétköznapi etikai reflexiókba is.
Terjedés Kelet-Ázsiában
A han buddhizmus fontos „forrásként” szolgált Koreának, Japánnak és Vietnámnak, ahol helyi formákat öltött és új iskolák alakultak ki. A tanítások és rítusok adaptálása minden régióban saját kulturális jellegzetességeket eredményezett, miközben megőrizték a mahájána alapvető gondolatait.
Modern kori fejlődés
A 19–20. században és a modern korban a han buddhizmus új kihívásokkal és megújulási mozgalmakkal találkozott: nyugati hatások, reformerek, nacionalizmus, a kommunista államvalláspolitika és az azt követő fázisok erősen befolyásolták a szerzetesi közösségeket és a gyakorlati életet. Az utóbbi évtizedekben a buddhizmus újbóli életre kelése, a nemzetközi kapcsolatok erősödése és a globalizáció révén a kínai buddhista hagyományok sok helyütt újból fellendültek és globális érdeklődést váltottak ki.
Rövid összefoglalás
A han buddhizmus a mahájána egy gazdag, sokrétű és kulturálisan adaptív változata, amely Kínában gyökerezik, de egész Kelet-Ázsiára kiterjedő hatást gyakorolt. Ötvözi az indiai gyökereket a kínai gondolkodással és hagyományokkal, több iskolát és gyakorlati utat kínálva a spirituális növekedésre és a közösségi vallásosságra.
Történelem
Vannak olyan legendák, amelyek szerint Laozi maga Buddha volt, vagy hogy Buddha a tibeti Zhangzhung királyságból származott. Más legendák szerint a buddhizmus már ősidők óta (a Csin-dinasztia előtt) létezett Kínában.
Qin-dinasztia (i.e. 221-206)
A Shiji 《史記-秦始皇本紀》 egy rész called「禁不得祠」(jin bude ci). Ez azt mondja:
"徙謫，實之初縣。禁不得祠。明星出西方。"
A 20. században Fujita Toyohachi (藤田丰八) japán tudós szerint a buddhizmus a Qin-dinasztia idején került Kínába. A 不得 (pinyin: "bude"; durva kiejtés: boo-duh) szót szinte pontosan úgy ejtik, mint a szanszkrit "Buddha" szót. A kínai nyelvben Buddha leírására használták. Mások (mint például a 铃木券太郎) nem értettek ezzel egyet. Ráadásul nem valószínű, hogy a 得-t átírásra használnák. A kínai hangok fejlődése alapján pedig a 不得 valami olyasmit jelentene, mint a putug (a 郑张尚芳 szerint a "不得" [pɯtɯːɡ]).
Han-dinasztia (i.e. 206-220 ce)
Általánosan elfogadott nézet, hogy a buddhizmus a (nyugati, i. e. 1 előtti) Han-dinasztia idején jelent meg. A nyugati területekről és a Selyemútról érkezett.
A Weilüe《魏略‧西戎傳》、《魏書‧釋老志》and egyéb feljegyzések szerint Ai Han császár emberei adták át a népnek a Pagoda szútrát《浮屠经》。.
67-ben Ming Han császár az "Aranyemberekről" álmodott. Embereket küldött, hogy találkozzanak szerzetesekkel a nyugati régiókban. Ezek a szerzetesek több buddhista szöveget hoztak haza. Megépítette a Fehér Ló templomot (白马寺), és lefordította a szentírás 42 fejezetét 《四十二章經》。.
Egy beszámoló szerint Ming Han császár (Kr. u. 28-75) segített bevezetni a buddhizmust Kínába. A (3-5. századi) Mouzi Lihuolun szerint:
A régi időkben Ming császár álmában látott egy istent, akinek a teste a nap ragyogása volt, és aki a palotája előtt repült; és ennek nagyon örült. Másnap megkérdezte tisztviselőit: A tudós Fu Yi azt mondta: "Miféle isten ez?": "Az alattvalód azt hallotta, hogy Indiában van valaki, aki elérte a Daót, és akit Buddhának hívnak; a levegőben repül, teste a nap ragyogása volt; ez biztosan az az isten." A tanítványod azt mondta: "Ez az isten az, aki eljutott a Daóhoz."
Ming ezután embereket küldött Tianzhu-ba (Dél-India), hogy többet tudjanak meg. A buddhista szentírások fehér lovak hátán tértek vissza Kínába, amelyről a Fehér Ló templomot nevezték el. Két indiai szerzetes is visszatért velük, akiket Dharmaratnának és Kaśyapa Mātaṅgának hívtak.
Vitatott, hogy Ming császár valóban aranyemberekről álmodott-e. A tudósok azonban egyetértenek abban, hogy az ő ideje körül érkezett meg a buddhizmus a xiyu.
Egy An Shigao nevű parthiai herceg Kínába utazott, és segített néhány indiai szöveg kínaira fordításában.
167-ben néhány Yuezhi (közép-ázsiai törzs) is segített a fordításban.
Ebben az időben a mahájána buddhizmus népszerűvé vált Kínában. A hanok aztán "szinizálják", hogy han buddhizmussá alakítsák.
Chongqingban kiástak egy ősi Yao Qian Shu (pénzfa lelet) leletet. Egy Buddha ült rajta. Azt mondták, hogy Yan guang negyedik évében (i.sz. 125) készült. Ez a legkorábbi ismert bronz Buddha, amelyet Kínában találtak. Szecsuánban egy másik korai Buddha-szobor is van egy sír felett.
Korai buddhista iskolák
A szarvasztivadinok, a dharmaguptakák és más iskolák fontosak voltak a han buddhizmus számára.
Hat dinasztia (220-589)
Egyes kínaiak úgy vélték, hogy a buddhizmus ártalmas a kormány tekintélyére, hogy a buddhisták segítik a gazdaság fejlődését, hogy a buddhizmus barbár, és nem érdemli meg, hogy a kínai kultúra része legyen. Mások azonban keverték a buddhizmust a taoizmussal. A kettő jól megfért egymás mellett. Mindkettő a meditációra ösztönöz. Így a buddhista eszméket felhasználták a taoizmusban és fordítva.
Ez idő tájt a han buddhizmus kezdett elterjedni Koreában, Japánban és Vietnamban. Dél-Kínában már népszerű volt.
Kumārajīva (334-413)
Kína ellenőrizte a Hszincsiangban található buddhista királyságot, Kucsát. Bebörtönözték Kumarajivát, de 401-ben szabadon engedték, mert jól értett a buddhizmushoz.
Befolyásos lett a Han buddhizmusban.
Yao Xing császár, a későbbi Qin állam császára kedvelte őt.
Számos jó fordítást készített (Kr. u. 402-413 között).
Ide tartozik a Gyémánt Szútra, az Amitabha Szútra, a Lótusz Szútra, a Vimalakīrti Nirdeśa Sūtra, a Mūlamadhyamakakārikā és az Aṣṭasāhasrikā Prajñāpāramitā Sūtra.
Chán buddhizmus
Az 5. században kezdődött Kínában a chán (zen) tanítás. Bodhidharma, egy legenda indította el.
Az iskola a Laṅkāvatāra Sūtra és a Gyémánt Sūtra (Vajracchedikā Prajñāpāramitā Sūtra) szerint működik. Ezt az iskolát "Egy Jármű Iskolának" is nevezték.
Híresek voltak találkozási történeteikről, koanjaikról és tanítási módszereikről. Nan Huai-Chin szerint:
A zen tanítás a szentírási tanításokon kívüli, különálló tanítás volt, amely nem tekintett semmilyen írott szöveget szentnek. A zen közvetlenül az emberi elmére mutatott rá, hogy az emberek meglássák valódi természetüket, és buddhává váljanak.
Tang-dinasztia (618-907)
Xuanzang nyugati útja
A Tang-dinasztia idején, 629 és 645 között Xuanzang szerzetes Indiába utazott, és több mint száz királyságot látogatott meg. Nyugati útjáról ő maga is írt. Írásai fontosak India tanulmányozásához ebben az időszakban.
Sok spirituális helyszínt, sok spirituális embert látogatott meg, és sok spirituális dolgot tanult. Találkozott buddhista hírességekkel.
Huszonkét lovon 657 szanszkrit szöveggel, ajándékokkal, szobrokkal és buddhista emléktárgyakkal tért vissza Kínába.
Xuanzang létrehozott egy fordítóközpontot Chang'anban (ma Xi'an). Ez Kelet-Ázsia egész területéről vonzotta az embereket. Xuanzang 1330 könyvet fordított le kínaira. A buddhizmus kedvenc része a Yogācāra, vagyis a "csak tudatosság" volt.
Ebben az időben a Han Chan buddhizmus népszerűvé vált Japánban.
Song-dinasztia (960-1279)
A Song-dinasztia idején a csán (禪) a kormányzat arra használta, hogy megerősítse az ország feletti ellenőrzését. A chán lett a kínai buddhizmus legnépszerűbb típusa.
Jüan-dinasztia (1279-1368)
A Jüan-dinasztia idején a mongol császárok kedvelték a tibeti buddhizmust, ezért tibeti szerzeteseket alkalmaztak kormányzati tisztviselőként. Ez korrupciót okozott. Később a Ming-dinasztia megdöntötte a Yuan-dinasztiát, és a tibeti lámák már nem befolyásolták az udvart.
Ming-dinasztia (1368-1644)
A csan iskola annyira népszerű volt, hogy minden szerzetes ehhez tartozott. Férfi és női kínai buddhisták szép verseket írtak ebben az időben.
Csing-dinasztia (1644-1911)
A Csing támogatta a tibeti buddhizmust.
1900 körül más ázsiai országok buddhistái kezdtek érdeklődni a kínai buddhizmus iránt. Anagarika Dharmapala 1893-ban Sanghajba látogatott. Ő és más indiaiak megpróbálták rávenni a kínaiakat, hogy segítsenek feléleszteni a buddhizmust Indiában. Japán buddhisták is ellátogattak Kínába. Ekkorra (és talán már korábban is) Kínában volt a legtöbb buddhista a világon.
A Csing-dinasztia kínai buddhista szerzetesei
Bodhisattva Avalokitesvara (Guanyin), fa, 11. század, Északi Song-dinasztia, St. Louis Art Museum
Xuanzang szobra a Xi'an-i óriás vadlúd pagodánál.
Az indiai Nalanda Egyetem romjai, ahol Xuanzang tanult.
Kumārajīva szobra a Kizil barlangok előtt Kuqában, Hszincsiang, Kína
Fehér Ló templom, amelyet hagyományosan a kínai buddhizmus eredetének tartanak.
A buddhizmus elterjedését és főbb részeit bemutató térkép
東漢四川青銅搖錢樹上有西王母與坐佛。
Tanítások
A han buddhizmus a buddhizmus, a konfucianizmus és a taoizmus fogalmait használja. A buddhákat és bódhiszattvákat étel, virág stb. adományozásával tisztelik. Ők vegánok. Hisznek Istenben és a pokolban, a halál utáni életben és a karmában.
Kapcsolódó oldalak
- Neokonfucianizmus
- Vallás Kínában
Kérdések és válaszok
K: Mi az a han buddhizmus?
V: A han buddhizmus a kínai írásjegyekkel (hanzi) írt buddhizmus iskolája, illetve a kelet-ázsiai kultúrkörhöz tartozó iskola. Főleg Kínában, Japánban, Koreában és Vietnamban gyakorolják, és nagy hatással volt a kelet-ázsiai kultúrára.
K: Mi a buddhizmus másik két fő létező iskolája?
V: A buddhizmus másik két fő létező iskolája a tibeti buddhizmus és a théravada.
K: Honnan származik a han buddhizmus?
V: A han buddhizmus a mahájánából, a buddhizmus főként szanszkrit nyelven írt, Észak-Indiából származó ágából származik.
K: Milyen kölcsönhatásban van a han buddhizmus az indiai vallásokkal?
V: A han buddhizmus sok kölcsönhatást mutat az indiai vallások és a kínai vallások (mint például a taoizmus) között.
K: Mely országokban gyakorolják elsősorban a han buddhizmust?
V: A han buddhizmust főként Kínában, Japánban, Koreában és Vietnamban gyakorolják.
K: Milyen nyelven íródott eredetileg a mahájána?
V: A mahájánát eredetileg főként szanszkrit nyelven írták.
Keres