Oriana Fallaci (1929–2006): olasz újságíró, interjúkészítő és iszlámkritikus
Oriana Fallaci — olasz újságíró és interjúkészítő; világvezetőket kérdezett, majd iszlámkritikájával heves vitákat váltott ki.
Oriana Fallaci (1929. június 29. - 2006. szeptember 15.) olasz újságíró, író és politikai interjúkészítő. A második világháború idején fiatal partizánként hosszú és sikeres újságírói karriert futott be.
Számos nemzetközileg ismert vezetővel és hírességgel készített interjút, mint például a Dalai Láma, Henry Kissinger, az iráni sah, Khomeini ajatollah, Willy Brandt, Zulfikar Ali Bhutto, Walter Cronkite, Omar Khadafi, Federico Fellini, Sammy Davis Jr, Nguyen Cao Ky, Jasszer Arafat, Indira Gandhi, Alexandros Panagoulis, Makarios III érsek, Golda Meir, Nguyen Van Thieu, Haile Selassie és Sean Connery.
Nyugdíjba vonulása után visszatért az iszlámot és az arabokat kritizáló cikkek és könyvek írásához, és egyesek a rasszizmus és az úgynevezett iszlamofóbia leple alatt értelmezték ezeket a cikkeket.
Korai évek és a partizánság
Florenciában született 1929-ben. Fiatalon, a fasizmus és a háború idején csatlakozott az olasz ellenálláshoz; a partizánévek meghatározó élményt jelentettek számára, és erős morális és politikai elkötelezettséget formáltak benne, amely később munkásságában is visszaköszönt. A háború utáni években kezdett újságíróként dolgozni, és gyorsan ismertté vált éles, provokatív kérdéseivel és határozott személyiségével.
Újságírói stílus és pályafutás
Fallaci egyedülálló stílusáról volt híres: interjúi mélyen személyesek, gyakran konfrontatívak és erőteljesen retorikusak voltak. Műfaját tekintve nemcsak riporterként, hanem íróként is tevékenykedett — interjúi sokszor esszészerűek, szépirodalmi elemekkel átszőttek. Utazó tudósítóként több háborús övezetben dolgozott: Vietnám, Közel-Kelet és más konfliktuszónák rendszeresen szerepeltek tudósításaiban.
Jelentősebb művei (válogatás):
- Intervista con la storia — válogatás híres interjúiból és politikai portréiból.
- Lettera a un bambino mai nato (1975) — irodalmi sikerként számon tartott regény, amely széles nemzetközi figyelmet kapott.
- La rabbia e l'orgoglio (2001) — 2001. szeptember 11. utáni közéleti vitába szálló esszé, amely nagy visszhangot és vitát váltott ki.
- La forza della ragione (2004) — folytatása a korábbi iratnak, a Nyugat és az iszlám világ közötti feszültségek elemzésével.
Híres interjúk és hatásuk
Oriana Fallaci interjúi gyakran világszenzációt jelentettek; nem ritka, hogy a megszólaló vezetők erős nyilatkozatokat tettek, vagy személyes részleteket árultak el. A felsorolt nevek (a cikk elején található ... hivatkozásokkal) mutatják, hogy munkája mennyire nemzetközi és sokrétű volt: politikai vezetők, művészek, forradalmárok és kulturális ikonok egyaránt szerepelnek a listán.
Vita, kritikák és jogi következmények
Fallaci későbbi, bevándorlással és iszlámmal foglalkozó írásai heves vitákat gerjesztettek. Támogatói azt emelték ki, hogy bátor és nyílt hangon szólalt meg a Nyugat értékeinek védelmében, míg kritikusai rasszizmussal és iszlamofóbiával vádolták. Ezek a viták a szólásszabadság, a közéleti kritika és a gyűlöletbeszéd közötti határokról folytatott szélesebb társadalmi párbeszéd részévé váltak.
Élete vége és öröksége
Oriana Fallaci 2006-ban hunyt el. Halála után is megosztó személyiség maradt: egyesek a 20. századi és korai 21. századi újságírás kiemelkedő alakjaként emlékeznek rá, aki az interjút műfajszintre emelte; mások kritikusan szemlélik azokat az utolsó években megfogalmazott állításait, amelyek az iszlám világot és a bevándorlást bírálják.
Örökség: munkássága továbbra is tanulmányozott az újságírás, a politikai esszé és a kortárs irodalom területén. Fallaci személye jó példája annak, hogy egy publicista hatása túlmutathat a puszta riporteren: vitákat indíthat, politikai diskurzust formálhat, és erős érzelmi reakciókat válthat ki a közönségből.
Élet és karrier
Fallaci az olaszországi Firenzében született. A második világháború alatt csatlakozott az ellenálláshoz a "Giustizia e Libertà" demokratikus fegyveres csoportban. Apja, Edoardo Fallaci, híres antifasiszta politikai aktivista volt Firenzében.
Fallaci tizenévesen kezdte újságírói pályafutását, 1946-ban az Il mattino dell'Italia centrale című olasz lap különleges tudósítója lett. 1967 után haditudósítóként dolgozott Vietnamban, az indo-pakisztáni háborúban, a Közel-Keleten és Dél-Amerikában. Fallaci hosszú éveken át a L'Europeo című politikai magazin különtudósítója volt, és számos vezető újságnak, valamint az Epoca magazinnak írt. Az 1968-as nyári olimpiai játékokat megelőző 1968-as tlatelolcói mészárlás során Fallacit háromszor lőtték meg, a hajánál fogva vonszolták le a lépcsőn, és a mexikói erők holtan hagyták. Az elmúlt hónapokban az Egyesült Államokban a bevándorlók tüntetései "undorodtak" tőle, különösen, amikor a tüntetők a mexikói zászlót mutogatták. "Nem szeretem a mexikóiakat" - mondta Fallaci, felidézve, hogy 1968-ban a mexikói rendőrség kezei között csúnyán bántak vele. "Ha fegyvert tartasz a kezedbe, és azt mondod: 'Válassz, ki a rosszabb a muszlimok és a mexikóiak között', egy pillanatra habozom. Akkor a muszlimokat választom, mert ők törték össze a tökeimet"."
Az 1970-es évek végén viszonya volt az egyik interjúalanyával, Alexandros Panagoulisszal, aki az 1967-es diktatúra elleni görög ellenállás nagy lázadója volt, akit elfogtak, súlyosan megkínoztak és bebörtönöztek a diktátor és volt ezredes Georgios Papadopoulos elleni (sikertelen) merényletkísérlete miatt. 1972-ben interjút készített Henry Kissingerrel.
Fallaci kétszer kapta meg a Szent Vince-díjat újságírói munkásságáért, valamint a Bancarella-díjat (1971) a Semmiért, és az Így legyen; Viareggio-díjat (1979) az Un uomo című művéért: Romanzo; és a Prix Antibes (1993) az Inshallah című könyvéért. A Columbia College (Chicago) doktora lett. Előadásokat tartott a Chicagói Egyetemen, a Yale Egyetemen, a Harvard Egyetemen és a Columbia Egyetemen. Fallaci írásait 21 nyelvre fordították le, többek között angolra, spanyolra, franciára, hollandra, németre, görögre, svédre, lengyelre, horvátra, magyarra és szlovénre.
Fallaci, aki élete során mindig dohányzott, 2006. szeptember 15-én, 2006. szeptember 15-én halt meg születési helyén, Firenzében, tüdőrákban.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Oriana Fallaci?
V: Oriana Fallaci olasz újságíró, író és politikai interjúkészítő volt.
K: Mi volt a háttere a második világháború alatt?
V: Fiatal partizán volt a második világháború alatt.
K: Kik voltak azok a neves személyiségek, akikkel interjút készített pályafutása során?
A: Számos nemzetközileg ismert vezetővel és hírességgel készített interjút, mint például a Dalai Láma, Henry Kissinger, az iráni sah, Khomeini ajatollah, Willy Brandt, Zulfikar Ali Bhutto, Walter Cronkite, Omar Khadafi, Federico Fellini, Sammy Davis Jr, Nguyen Cao Ky, Jasszer Arafat, Indira Gandhi, Alexandros Panagoulis, Makarios III érsek, Golda Meir, Nguyen Van Thieu, Haile Selassie és Sean Connery.
K: Mit csinált Oriana Fallaci a visszavonulása után?
V: Nyugdíjba vonulása után visszatért az iszlámmal és az arabokkal szemben kritikus cikkek és könyvek írásához.
K: Hogyan értelmezték egyesek Oriana Fallaci írásait a visszavonulása után?
V: Néhányan a rasszizmus és az úgynevezett iszlámellenesség leple alatt értelmezték a cikkeket.
K: Sikeres volt Oriana Fallaci újságírói karrierje?
V: Igen, Oriana Fallaci hosszú és sikeres újságírói karriert futott be.
K: Mikor hunyt el Oriana Fallaci?
V: Oriana Fallaci 2006. szeptember 15-én hunyt el.
Keres