Jasszer Arafat (1929–2004) — a palesztin vezető és Nobel-békedíjas

Jasszer Arafat: a palesztin vezető élete, politikai öröksége és Nobel-békedíj története — vitatott, de meghatározó alak a közel-keleti politikában.

Jasszer Arafat (1929. augusztus 24. – 2004. november 11.) leginkább a palesztin nép legismertebb és legmegosztóbb politikai vezetőjeként ismert. 1969 és 2004 között a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) elnöke volt; 1993 után pedig a Palesztin Nemzeti Hatóság (PNA) elnöke is lett. Neve és alakja a palesztin nemzeti mozgalom, a fegyveres harctól a nemzetközi diplomáciáig tartó átalakulás egyik jelképévé vált.

Korai élete és tanulmányai

Arafat születési helyét illetően eltérő adatok szerepelnek a forrásokban: említik Jeruzsálemet, Gázát vagy Kairót. A köznapi emlékezetben gyakran szerepel eredeti neve és kunyhója: Abu Ammar néven is ismert volt. Kairóban, a Kairói Egyetemen építőmérnöki tanulmányokat folytatott, és fiatal mérnökként dolgozott later Kuvaitban, ahol a palesztin emigráns közösségek politikai szervezkedéseiben is részt vett.

Politikai pályafutás és szerep a palesztin mozgalomban

Arafat a 1950–60-as években vett részt aktívan a palesztin nemzeti mozgalomban; részt vett a Fatah nevű szervezet létrehozásában, amely később a PFSZ egyik meghatározó frakciójává vált. 1969-ben választották meg a PFSZ elnökévé, és ezt a tisztséget haláláig betöltötte. Vezetése alatt a PFSZ – és vele együtt Arafat – a gerillamozgalmaktól fokozatosan a nemzetközi diplomácia felé mozdult el, miközben időnként az erőszakot is alkalmazó csoportokat koordinált vagy támogatott.

1974-ben a PFSZ vezetőjeként New Yorkban, az ENSZ-ben is beszélt, a nemzetközi politikai térbe emelve a palesztin kérdést. A 1980-as évek vége és a 1990-es évek eleje – különösen az első intifáda – után Arafat és a PFSZ egyre inkább a politikai megoldás felé orientálódott. 1988-ban a PFSZ kinyilvánította egy palesztin állam létrehozásának szándékát, majd az 1993-as osloi megállapodások eredményeként a PFSZ és Izrael kölcsönösen elismerték egymást: ennek részeként jött létre a Palesztin Nemzeti Hatóság, amelynek élére Arafat került.

Nobel-békedíj és a békefolyamat

1994-ben Jasszer Arafat részesült a Nobel-békedíjban, amelyet Yitzhak Rabinnal és Shimon Peresszel közösen kaptak a Közel-Kelet békéjéért tett erőfeszítéseik elismeréseként, különösen az osloi folyamatban betöltött szerepük miatt. A Nobel-díj ugyanakkor nem oldotta meg a közösségek közötti alapvető ellentéteket, és az izraeli-palesztin béke folyamata a későbbi években többször zsákutcába jutott – a Rabin elleni merénylet 1995-ben különösen erőteljes hatást gyakorolt a tárgyalásokra.

Megítélése és viták

Arafatról megoszlanak a vélemények: sok palesztin számára hős és a nemzeti függetlenség jelképe volt, aki az elnyomás ellen küzdött; mások, különösen Izrael és szövetségesei szemében, terroristának minősült, aki kapcsolatban állt fegyveres akciókkal és támogatta az erőszakot. Emellett sok kritikát kapott a hatalom centralizálása, a korrupciós vádak és a demokratikus intézmények hiánya miatt a PFSZ-en és később a PNA-n belül. Egyes elemzők szerint karizmatikus, de pragmatikus vezető volt, aki időnként túl nagy engedményeket tett a politikai kompromisszumok érdekében.

Halála, temetése és későbbi vizsgálatok

Jasszer Arafat 2004. november 11-én halt meg Párizsban, ahol hosszabb ideje kórházi ellátás alatt állt. A halál körülményeit körüllengő bizonytalanság és szóbeszéd ellenére a pontos halálok tekintetében többféle magyarázat jelent meg. Testét Ramallahban temették el; a temetés a palesztin területeken nagy figyelmet és masszív közszereplést váltott ki.

2012-ben testét exhumálták további vizsgálatok céljából. Több nemzetközi laboratórium – köztük svájci, francia és orosz intézetek – vizsgálatait kérték, de az eredmények ellentmondásosnak bizonyultak, és nem vezettek egyértelmű, széles körben elfogadott következtetésre arra vonatkozóan, hogy mérgezés okozta-e halálát. Ennek megfelelően Arafat halálának kérdése továbbra is vitatott maradt.

Öröksége

Arafat öröksége kettős: egyfelől ő testesítette meg a palesztin önrendelkezésért folytatott harcot és a nemzetközi politika színpadán való megjelenést, másfelől vezetése alatt sokan kritizálták a korrupciót, a politikai nyitottság hiányát és a békefolyamatok korlátozott eredményeit. Szimbólumként – a jellegzetes fejkendőjével, a vezetői státusával és a nemzeti törekvésekhez kötődő imázsával – a palesztin politikai emlékezet része maradt, és alakja még évtizedek múltán is élénk vitákat vált ki a regionális és nemzetközi közgondolkodásban.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Jasszer Arafat?

K: Hol született?

K: Mit tanult az egyetemen?

K: Mit dolgozott?

K: Mikor kapta meg a Nobel-békedíjat?

K: Hogyan látják az örökségét a különböző emberek?

Keresés betűvel