Darius Milhaud (ejtsd: DAR-yus MEE-oh) (született Marseille-ben, 1892. szeptember 4-én; meghalt Genfben, 1974. június 22-én) francia zeneszerző. A Les Six nevű csoport tagja volt. A 20. század egyik legjelentősebb francia zeneszerzője. Több mint 400 kompozíciót írt. Zenéjére gyakran hatott a jazz és a polytonalitás (egyszerre több hangnemben megszólaló zene).

Élete röviden

Milhaud dél-franciaországi zsidó családban született, korán érdeklődött a zene iránt. Fiatalon Párizsba költözött, majd az első világháború idején diplomáciai szolgálatot teljesített Rio de Janeiróban, ahol a brazil zene és ritmusok nagy hatással voltak rá. Párizsban a kortárs zenei élet aktív szereplője lett, és része volt annak a művészi körnek, amely később a Les Six nevet kapta.

Les Six és művészi környezet

A Les Six tagjai közé olyan zeneszerzők tartoztak, mint Georges Auric, Louis Durey, Arthur Honegger, Francis Poulenc és Germaine Tailleferre. A csoport célja az volt, hogy elhatárolódjon a túlromantikus és túlkomplikált stílusoktól, egyszerűbb, közérthetőbb, gyakran humoros vagy dekoratív zenei nyelvet használjon. Milhaud egyéni hangja azonban markánsan különbözött: erős polifónia-, ritmus- és harmóniai kísérletezéssel, valamint a jazz és a népzenei hatások beépítésével tűnt ki.

Zenei stílus, polytonalitás és főbb művek

Polytonalitás: Milhaud az egyik legismertebb korai kísérletező volt a polytonalitásban — vagyis abban, hogy egyszerre több, egymástól független hangnemet alkalmaz. Ezt a technikát gyakran használta a harmónia színezésére, a textúra gazdagítására és a ritmikai mozgás fokozására. A polytonalitás Milhaud zenéjében nem csupán elvi játék, hanem zeneileg kifejező eszköz: élénk, színes, olykor ragtime- vagy dixieland-jellegű hatásokat eredményez.

Kiválasztott jelentősebb művei:

  • La création du monde (1923) — kamarabalett, amelyben erőteljesen jelen van a jazz hatása és a polytonalitás.
  • Le Bœuf sur le Toit — színházi darab/szvit, amely a párizsi művészi élet fiatalságának és jazz-barát hangulatának emblematikus darabja.
  • Saudades do Brasil — zongorasorozat, melyet brazil táncok és dallamok inspiráltak.
  • Scaramouche — eredetileg két zongorára írt mű, később szaxofonra és zenekarra is átdolgozta; könnyen játszható, népszerű darab.
  • Több operát, balettet, szimfóniát, kamaradarabot, zenekari és kórusművet írt — összesen több száz kompozíciót hagyott hátra.

Emigráció, tanítás és későbbi évek

A második világháború kitörésekor, zsidó származása miatt, Milhaud elhagyta Franciaországot és az Egyesült Államokba emigrált. Amerikában tanított, többek között a kaliforniai Mills College-ban, ahol számos fiatal amerikai zeneszerző és zenész — köztük a jazz világból ismert nevek egy része — tanult tőle. A háború után visszatért Franciaországba, aktívan komponált és oktatott, ismertsége és hatása a nemzetközi zenei életben tovább nőtt. 1974-ben hunyt el Genfben.

Hatás és örökség

Milhaud zenei nyelve sokoldalú: ötvözte a kortárs európai technikákat a népzenei és jazz-hatásokat fölhasználó, életteli harmóniákkal és ritmusokkal. Egyik legfontosabb hozzájárulása a 20. századi zenéhez a többtonalitás elterjesztése és gyakorlati alkalmazása volt, amely más komponistákra is hatott. Rendkívül termékeny alkotóként a zenetörténet széles repertoárját gazdagította — operáktól a kamaraműveken át a filmzenékig —, és nagy hatást gyakorolt a következő generációk zeneszerzőire és előadóművészeire. Számos nemzetközi elismerést kapott pályafutása során, és művei ma is gyakran szerepelnek hangversenyprogramokon.