Koboldcápa (Mitsukurina owstoni) – ritka mélytengeri "élő kövület"
Fedezd fel a koboldcápa (Mitsukurina owstoni) titokzatos világát: ritka mélytengeri „élő kövület”, jellegzetes ormány, 1300 m mélységben élő óriás.
A koboldcápa (Mitsukurina owstoni) egy ritka, kevéssé ismert mélytengeri cápafaj. Gyakran emlegetik „élő kövületnek”, mivel az egyedül élő képviselője a Mitsukurinidae családnak és külső jegyeiben ősi vonásokat mutat.
Megjelenés
A koboldcápát legkönnyebben hosszú, lapított, kihegyezett ormányáról lehet felismerni. Az ormányon található elektoreceptorok (ampullae of Lorenzini) segítik a zsákmány észlelését a sötét mélységben. Jellegzetes az előrehúzható állcsont is: a fogak hirtelen „kicsapódnak”, hogy elkapják a zsákmányt. Teste viszonylag puha, pikkelyei finomak, bőre gyakran halvány rózsaszínes árnyalatú lehet, ami a bőrpárnában elhelyezkedő erek miatt erősebbnek tűnik, ha a cápát felszínre hozzák.
A méretek változóak: a hímek elérhetik a 12,6 láb (3,8 méter), a nőstények pedig a 12,2 láb (3,7 méter) hosszúságot. A legnehezebb ismert példány körülbelül 210 kg-ot nyomott.
Előfordulás és élőhely
A koboldcápa elsősorban fenéklakó, és akár 1300 méteres (kb. 4265 láb) mélységben is megtalálható, de egyes megfigyelések sekélyebb vizekből is származnak. Világszerte szétszórtan fordul elő: megtalálták az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánban, főként kontinentális talpmedencék közelében és meredek partfalak mentén.
Táplálkozás és viselkedés
Étrendjét elsősorban halak, tintahalak és más mélytengeri gerinctelenek alkotják. Lassú úszóként, de hirtelen mozdulattal előrehúzható állcsontjával vadászik — gyakran lesből támad vagy a közeli táplálékforrást elektromos érzékelés segítségével lokalizálja. Mivel ritkán látni élőhelyén, a viselkedésére vonatkozó adatok elsősorban véletlenszerű fogásokból és néhány videófelvételből származnak.
Szaporodás és életciklus
A koboldcápa szaporodási módjáról keveset tudunk, de a rendelkezésre álló adatok alapján feltehetően ovovivipári (a peték az anya testében fejlődnek, és élve születnek a kicsik). Ugyanakkor a köztudottan ritka megfigyelések miatt a szaporodási szokások, a kölykök száma és a fejlődési idő pontos részletei még nem teljesen tisztázottak.
Emberi hatás és védettség
A koboldcápa ritkasága és mélytengeri életmódja miatt kevés közvetlen érintkezés történik emberekkel; a legtöbb ismert példányt hálóval fogták ki vagy partra sodródtak. Nem számít veszélyesnek az emberre. Mivel sok megfigyelés véletlenszerű, a faj állapotáról és elterjedtségéről pontos adatok hiányoznak; bizonyos területeken a mélytengeri halászat hatásai veszélyeztethetik őket. Több kutatás és megfigyelés szükséges a populációk állapotának felméréséhez és a megfelelő védelmi intézkedések kialakításához.
A koboldcápa különleges megjelenése és a mélyvilág rejtélyes életmódja miatt fontos szereplője a mélytengeri kutatásoknak, és gyakran használják példaként arra, mennyi ismeretlen adat rejlik még a mélytengeri élőlényekről.
Leírás
A koboldcápát hosszú, lapított ormányáról könnyen fel lehet ismerni. Feltűnően hosszú feje, apró szemei és öt rövid kopoltyúnyílása van. Szája nagy és parabola alakú. Teste puha és petyhüdt. Ennek a cápának hosszú farokúszója van, hasi lebeny nélkül. A mellúszó rövid és széles, a két hátúszó pedig kicsi, kerek és egyforma méretű. Az anális uszony kerek és kisebb, mint a hátúszók, míg a medenceuszony nagyobb, mint a hátúszók. A koboldcápának hosszú, kihúzható állkapcsa van, hosszú, vékony fogakkal. Testének alakja azt mutatja, hogy a koboldcápa lassan mozgó cápafaj. Az élő goblincápák rózsaszínes-fehér színűek, kékes színű uszonyokkal. A példányok kifakulnak és barnás színűvé válnak, ha alkoholban tartósítják őket. A koboldcápák felső állkapcsán 26 hosszú, vékony, tüskeszerű fog van, az alsó állkapcsán pedig 24. Mindkét állkapocs mindkét oldalán három sor elülső foguk van. Az elülső felső állkapocs fogait egy rés választja el a kisebb felső oldalfogaktól. A kifejlett hím goblincápák hossza elérheti a 8,66 és 12,6 láb (2,6 és 3,8 méter) közötti hosszúságot. Az ivarérett nőstények hossza 3,4-3,7 méter (11-12,2 láb) között változik. A születéskori méret nem ismert, de a legkisebb talált példány 1,07 méter hosszú volt. A legnehezebb talált koboldcápa 210 kg-ot (460 fontot) nyomott, és 3,8 méter (12 láb) hosszú volt.
Elosztás
Ez a mélytengeri cápafaj széles körben elterjedtnek tekinthető. Az Atlanti-óceánban, Guyana, Surinam, Francia Guyana, Franciaország, Madeira, Szenegál, Portugália és a Guineai-öböl partjainál láttak már példányokat. A Csendes-óceán nyugati részén, Japán, Ausztrália és Új-Zéland partjainál is jelentették. Az Indiai-óceánban Dél-Afrikánál és Mozambiknál található. A közelmúltban az Egyesült Államokban a Kalifornia partjainál lévő San Clemente-sziget közelében, valamint a Mexikói-öböl északi részén, a Mississippi állambeli Pascagoulától délre észlelték.
Habitat
A koboldcápa egy fenéklakó cápa, amelyet ritkán látni a felszínen vagy sekély parti vizekben. Ez a faj a külső kontinentális polcok mentén, a felső lejtőkön és a tengerfenék hegyei mellett található. A legtöbb példányt a kontinentális lejtők közelében, 270 és 960 méter (885 és 3149 láb) közötti mélységben figyelték meg. Megtalálták a 4265 láb (1300 méter) mélységig terjedő vizekben, és a 95-137 méter (311-449 láb) mélységig terjedő sekély vizekben is. A feljegyzések szerint a koboldcápa óceáni faj is lehet.
Etetés
A koboldcápa elektroérzékelő szervei segítségével érzékeli zsákmányát. Az állkapcsok gyors kitüremkedésre vannak kialakítva, hogy segítsék a zsákmány elfogását. Az állkapcsot az alsó állkapocs ízületeinél kettős szalagsorozat tolja előre. Az állkapcsok visszahúzódásakor a szalagok megfeszülnek, és elernyednek, amikor az állkapocs előrenyúlik. Az állkapcsokat úszás közben általában szorosan tartják, és katapultként funkcionálnak, amikor a koboldcápa táplálkozni akar. Az elülső fogak zúzásra készültek. A koboldcápa garnélarákokkal, nyílt tengeri polipokkal, halakkal és tintahalakkal táplálkozik. Feltételezések szerint rákokkal és mélytengeri kőhalakkal is táplálkozik.
Reprodukció
A koboldcápa szaporodási szokásairól nincsenek megfelelő információk. Vemhes nőstényt még nem találtak vagy fogtak be. Úgy vélik, hogy ovovivivarosok, ami azt jelenti, hogy az ivadékok élve születnek, de nincs placentakapcsolat, hanem az embriókat a tojássárgája táplálja. Arról nincsenek valós információk, hogy a koboldcápa mikor érik ivaréretté, mikor és hogyan párosodik, és meddig tart a vemhesség.
Emberi kölcsönhatások
A goblincápát kereskedelmi céllal halászják Japánnál, és néha Portugáliánál a vágóhalakkal együtt fogják ki. Máshol főleg mélytengeri vonóhálók járulékos fogásaként, valamint alkalmanként mélytengeri horogsorokkal, mélyre vetett kopoltyúhálókkal és esetleg erszényes kerítőhálóval fogják.
A koboldcápa valószínűleg ártalmatlan, de mivel ritkán találkozott emberrel, ezt még nem lehet megmondani. Bár valószínűleg gyakori, ezt a cápafajt ritkán látni, ezért kevéssé ismert.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a goblincápa?
A: A koboldcápa egy ritka, mélytengeri cápa, a Mitsukurinidae család egyetlen élő faja.
K: Hogyan azonosítják a koboldcápát?
V: A koboldcápát könnyen fel lehet ismerni hosszú, lapított ormányáról.
K: Mekkora a hím és a nőstény koboldcápák maximális hossza?
V: A hím goblincápák elérhetik a 12,6 láb (3,8 méter), a nőstények pedig a 12,2 láb (3,7 méter) hosszúságot.
K: Mi a valaha feljegyzett legnagyobb súlyú koboldcápa?
V: A valaha talált legnehezebb koboldcápa súlya 210 kg volt.
K: Hol találhatók koboldcápák?
V: A koboldcápák fenéklakó cápák, amelyek az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánban akár 1 300 méter mélységben is megtalálhatóak.
K: Hogy hívják néha a koboldcápát és miért?
V: A koboldcápát néha "élő fosszíliának" nevezik, mivel ritka és kevéssé ismert faj, amely az idők során nagyon keveset változott.
K: Mi a különleges a Mitsukurinidae családban?
V: A Mitsukurinidae család, amelynek a koboldcápa az egyetlen élő faja, a cápák egyedülálló családja, amely az évmilliók során nem sokat fejlődött.
Keres