Aranyhal (Carassius auratus): Tudnivalók, fajták és tartási tippek

Az aranyhalak nagyon érzékenyek, és nem szabad megérinteni őket. Ez fájdalmat okozhat nekik és megbetegítheti őket. Más egészségügyi problémákat is kaphatnak. A gyomruk megtelhet folyadékkal (vízzel). Rossz baktériumok miatt megbetegedhetnek. Néhányan elveszítik az úszás irányítását, mert a hasukban lévő speciális szervük, az úszómedencéjük megbetegszik és leáll. A beteg aranyhalak azonban gyógyszerekkel gyógyíthatók. Az állatkereskedések vagy az állatorvosok segíthetnek az aranyhalaknak meggyógyulni, ha betegek. Egy egyszerű módja annak, hogy segítsünk az aranyhalnak, ha emésztési zavarai vannak, ha borsót etetünk vele, mivel ez segít az emésztőrendszerének megfelelő működésében.

A halak agyának legelülső részei a szaglógumók. Ezek szárakkal kapcsolódnak a nagyagy két lebenyéhez. A nagyagy a szaglással foglalkozik. Úgy tűnik, hogy olyan viselkedéseket is irányít, mint az ivadékok gondozása és a természetes környezet felfedezése. A látólebenyek a szemekből származó információkat dolgozzák fel. A kisagy koordinálja a testmozgásokat. Az agyvelő a belső szervi funkciókat irányítja, és segít fenntartani az egyensúlyt.

Az agyban hátrébb található a gerincvelő, amely a gerincesek üreges háti idegszála. A gerincvelőt a gerincoszlop védi. Az egyes csigolyák között egy-egy gerincvelői idegpár lép ki a gerincvelőből, és a belső szervekhez és izmokhoz csatlakozik. A legtöbb halnak jól megtervezett érzékszervei vannak. A kemoreceptorok (kémiai) az egész fej és a testfelület nagy részén helyezkednek el. A legtöbb halnak van füle a fejében, de nem hall jól. A bőr alatti csatornákhoz kapcsolódó pórusok sorozata azonban a fejüket és a testük oldalát borítja. Ez az oldalvonal-rendszernek nevezett rendszer érzékeli a mozgást.

Amint a táplálék az aranyhal szájába kerül, a torok hátsó részébe tolódik, ahol a fogak összezúzzák és szétmorzsolják azt. A ledarált táplálék egy nyelőcsőnek nevezett csövön halad lefelé, amely a felesleges vizet kipréseli belőle. A nyelőcső ízlelőbimbókkal és nyálkát termelő sejtekkel van kibélelve, hogy a dolgok tovább haladjanak. A nyelőcső az aranyhal emésztőrendszerének egy tágítható részébe ürül, amely nem tévesztendő össze a gyomorral. Ez egyszerűen egy pufferzóna, amely szükség esetén a felesleges táplálékot tartja. Közvetlenül e kitágult szakasz előtt az epehólyagból és a hasnyálmirigyből származó vegyi anyagok pumpálódnak be a táplálékkal együtt. Az epehólyagból származók alkotják az epét, amely a zsírok lebontására szolgál; a hasnyálmirigyből származók pedig a fehérjék lebontására szolgáló enzimeket tartalmaznak. Az emésztőrendszerben végig olyan sejtek találhatók, amelyek olyan enzimeket választanak ki, amelyek a szénhidrátokra hatnak, és cukrokká bontják azokat. A kitágult szakasztól az aranyhal végbélnyílásáig rengeteg nyálka termelődik, és a lehető legtöbb hasznos anyag felszívódik a véráramba, hogy azt energiára, növekedésre, védelemre és javításra használják fel.

Az aranyhalak a vízből nyerik az oxigént. Úszás közben a hal vizet szív fel. Az oxigént tartalmazó víz a hal torkában lévő nyíláson keresztül jut el a kopoltyúhoz. A kopoltyúkban sok vérér található. Az oxigén a vízből a vérbe kerül, ahogy a víz átfolyik a kopoltyúkon. Az erek összegyűjtik és tárolják a kopoltyúkon átáramló oxigént. Ezzel egyidejűleg a szén-dioxid a vérből a vízbe kerül. A víz most a kopoltyúk alatti réseken áramlik ki. Ezek a kopoltyúk az operculum alatt helyezkednek el.

A halak keringési rendszere felelős a vér és a tápanyagok szállításáért az egész testben. A vér az erek hálózatán keresztül halad végig a testen. Az emberrel ellentétben a halak keringése egyciklusú, ahol az oxigénhiányos vér a szívhez jut, ahonnan a kopoltyúkra pumpálják, majd az egész testben kering. A halak keringési rendszere szívből, vérből és erekből áll. A halak szíve egy egyszerű izomszerkezet, amely a hátsó kopoltyúívek között helyezkedik el. A legtöbb hal esetében a szív egy pitvarból, egy kamrából, egy sinus venosusnak nevezett zsákszerű, vékony falú szerkezetből és egy bulbus arteriosusnak nevezett csőből áll. Annak ellenére, hogy négy részből áll, a halak szíve kétkamrásnak tekinthető. A vér plazmát (a vér folyékony részét) és a vérsejteket tartalmazza. A vörösvértestek hemoglobint tartalmaznak, egy olyan fehérjét, amely megkönnyíti az oxigén szállítását az egész szervezetben, míg a fehérvérsejtek az immunrendszer nélkülözhetetlen részét képezik. A trombociták a véralvadásban segítenek. A vér az artériák és vénák (erek) segítségével kering az egész testben. Az artériák felelősek az oxigéndús vérnek a szívből a test többi részébe történő szállításáért, míg a vénák az oxigénmentes vért a test különböző részeiből a szívbe juttatják vissza.

Az aranyhal csontvázrendszere elsősorban az aranyhal védelmére, szerkezetének és mozgásának támogatására szolgál, és segíti a vörösvérsejtek termelését. Az aranyhal csontvázrendszere szinte kizárólag kis csontokból és porcokból áll, nagy csontjai alig vannak. A csontok szinte kizárólag kalciumból állnak. Az aranyhal izomrendszerében 3 fő izomzat van, a farok- és törzsizmok, az állkapocsizmok és az uszonyizmok. A farok- és törzsizmokban vannak myotómák, amelyek izomtömbök, és vannak myosepta, amelyek kötőszövetek, amelyek elválasztják a myotómákat. A vízszintes szeptum a myotómákat két részre, ventrális vagy dorzális szakaszra választja szét. Az állkapocsizmokban az aranyhal az állkapocs zárásához adductor izmokat, az állkapocs nyitásához pedig abductor izmokat használ. Az aranyhal uszonyizmaiban szintén vannak adductor és abductor izmok. Ezek az izmok mozgatják az aranyhal uszonyait a testétől távolabbra és a testéhez közel. Az uszonyokban felhúzóizmok is vannak, amelyek segítenek a hal uszonyainak stabilitásában és rugalmasságában.

Az aranyhalak legalább három hónapos memóriával rendelkeznek, és képesek megkülönböztetni a különböző formákat, színeket és hangokat. Pozitív megerősítéssel az aranyhalak megtaníthatóak arra, hogy felismerjék a különböző színű fényjeleket és reagáljanak rájuk, vagy trükköket hajtsanak végre. A halak megtanulják előre jelezni az etetést, feltéve, hogy az minden nap körülbelül ugyanabban az időpontban történik.

• Koi