A Gastornis, korábbi nevén Diatryma, a nagytestű röpképtelen madarak kihalt nemzetségének egyik képviselője. A fosszíliák tanúsága szerint a genus a kainozoikum késő paleocén és korai eocén korszakában élt. Az első maradványokat a 19. század közepén fedezték fel, majd több lelőhelyről kerültek elő további kövületek.

Az 1870-es években a híres amerikai paleontológus, Edward Drinker Cope Észak-Amerikában egy jelentősebb, viszonylag teljesebb fosszíliakészletet talált, és ezt Diatrymának nevezte el. Ettől kezdve a Gastornis/Diatryma névhasználat és a taxonómia hosszú ideig viták tárgya volt.

Leírás

Az állatok nagyméretűek és robusztus felépítésűek voltak: testmagasságuk általában 1,5–2 méter között mozoghatott, testsúlyuk nehéz, vaskos csontozatuk alapján jelentős volt. Erős, vaskos csőrük és masszív koponyájuk alapján a táplálék feldolgozására alkalmas erőteljes rágóízületük lehetett. A szárnyak kicsik voltak, így repülésre alkalmatlanok; lábaik hosszúak és erősek, a járáshoz alkalmazkodtak.

Életmód

Életmódjuk ma is vitatott. Korábban sokan ragadozónak gondolták őket, de az utóbbi évtizedek kutatásai — többek közt csontmorfológiai és izotópos vizsgálatok — azt sugallják, hogy elsősorban növényevők lehettek, akik kemény növényi részeket, gyökereket, magvakat törték szét erős csőrükkel. Nem zárható ki azonban az sem, hogy alkalmanként kiegészítőként állati eredetű táplálékot is fogyasztottak (kadáverok, kisebb gerincesek vagy rovarok).

Elterjedés és fosszíliák

Fosszilis maradványaikat Nyugat- és Közép-Európában (Anglia, Belgium, Franciaország és Németország), valamint Észak-Amerikában találták meg. A leletek jellemzően csontváz-elemek, például proximális csonttöredékek, combcsontok és koponyadarabok, amelyek alapján a rekonstrukciók és az életmóddal kapcsolatos következtetések készültek.

Rendszertan és elnevezés

Rendszertanilag a Gastornis (és a hozzá kapcsolódó Diatryma) elhelyezése hosszú ideig vita tárgya volt. Hagyományosan a saját családjába, a Gastornithidae-be sorolták őket. Egyes filogenetikai elemzések a modern kacsa- és lúdrokonsággal (Anseriformes) rokon kapcsolatot sejtetnek, míg más elemzések különálló, korai tollas- vagy madársorozatnak tekintik őket. A névhasználatban a Gastornis és a Diatryma közötti szinonímia és priorítás is szakmai viták tárgya volt, ezért a szakirodalomban mindkét névvel találkozhatunk.

Kihalás

A Gastornisok kihalásának pontos oka nem ismert, de valószínűleg több tényező együttes hatása játszott szerepet: a paleoklíma és élőhelyek átalakulása, a növényzet megváltozása, valamint újonnan megjelenő versenytársak és ragadozók kialakulása. A fajok eltűnése fokozatos folyamat lehetett az eocén során bekövetkező környezeti változásokkal párhuzamosan.

A Gastornis nemzetsége fontos szerepet játszik a kora kenozoikum madárvilágának megértésében: nagyméretű, röpképtelen madarak létezését bizonyítja egy olyan időszakban, amikor a modern madárcsoportok kezdtek diverzifikálódni. A fosszíliák továbbra is értékes információt szolgáltatnak a madarak evolúciójáról, életmódjáról és paleoekológiai környezetéről.