Gastornis
A Gastornis, korábbi nevén Diatryma, a nagytestű röpképtelen madarak kihalt nemzetségének egyik nemzetsége. A kainozoikum késő paleocén és korai eocén korszakában éltek. Az első maradványokat a 19. század közepén fedezték fel.
Az 1870-es években a híres amerikai paleontológus, Edward Drinker Cope Észak-Amerikában egy másik, teljesebb fosszíliakészletet fedezett fel, és Diatrymának nevezte el.
E madarak fosszilis maradványait Nyugat- és Közép-Európában (Anglia, Belgium, Franciaország és Németország), valamint Észak-Amerikában találták meg. Életmódjuk vitatott.
Leírás
A Gastornis parisiensis átlagosan 1,75 méter magas volt, de a nagy egyedek akár 2 méter magasra is megnőttek. A Gastornisnak hatalmas, enyhén kampós csőre volt, ami valószínűleg arra utal, hogy ragadozó volt. A Gastornisnak nagy, erős lábai voltak. Nagy lábai voltak, kis karmokkal. A fosszilis lábnyomok arra utalnak, hogy növényevő volt.
Paleobiológia
Forgalmazás
Bár Észak-Amerika és Európa a kréta végére elvált egymástól, valahol még mindig léteznie kellett egy szárazföldbrigádnak. Ennek oka, hogy az európai és az észak-amerikai Diatrymák nagyon hasonlóak voltak. A paleocénben és az eocénben más madár- és emlősfajok is előfordulnak az Atlanti-óceán (mai) északi részének mindkét partján. Ez azt bizonyítja, hogy Európát és Észak-Amerikát a korai kainozoikum egy részében egykor szárazföld kötötte össze.
Paleoökológia
Annak idején a környezet, ahol Gastornis élt, sűrű erdővel és nedves vagy száraz szubtrópusi, sőt trópusi éghajlattal rendelkezett. Észak-Amerika és Európa még meglehetősen közel volt egymáshoz, Grönlandot pedig valószínűleg buja erdők és füves területek borították. A Gastornis őseinek szárazföldi terjedését legfeljebb néhány 100 km-es szűk szorosok akadályozhatták. Az észak-amerikai szárazföldek összefüggőek voltak. Az európai elterjedési területük egy szigetvilág volt, az Alpok felépítésével, valamint a paleocén és eocén időszak magas tengerszintjével. Földrajzilag nagyjából a mai Indonéziához hasonlított.
Gastornis-t ragadozónak ábrázolták. Egyesek azonban kételkednek abban, hogy a madár elég mozgékony volt ahhoz, hogy gyorsan mozgó zsákmányt kapjon el, és kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy a csőre alkalmas lett volna a ragadozós életmódra. Lehetséges, hogy a Gastornis lesből vadászott, vagy falkavadászati technikát alkalmazott a zsákmány üldözésére vagy lesből való becserkészésére. Ha Gastornis ragadozó volt, akkor szüksége lett volna valamilyen eszközre, hogy a sűrű erdőben vadászhasson a zsákmányra.
Alternatív megoldás lehet, hogy főként dögevők, mindenevők vagy akár növényevők voltak. A Gastornis nagy csőre alkalmas lehetett a magvak összetörésére és a növényzet letépésére. De túl erősnek tűnik a tisztán vegetáriánus táplálkozáshoz. Függetlenül attól, hogy mit ettek ezek a madarak, a csőrüket társadalmi szerepvállalásra is használhatták - jelenléte az összes ismert fosszíliában a szexuális szerepvállalás ellen szól. Ezek az egymásnak ellentmondó hipotézisek, amelyeket a bizonyítékok alapján nem lehet szétválasztani, tisztázatlanná teszik a Gastornis paleobiológiáját.
A kainozoikum hasonló gigantikus madarai voltak a dél-amerikai rémmadarak (phorusrhacidák) és az ausztrál mihirungok (Dromornis). Az előbbiek minden bizonnyal ragadozó állatok voltak, és az utóbbiakról is felmerült a gyanú, hogy ragadozók voltak. Másrészt a korunk röpképtelen óriásmadarai, a ratiták növényekkel, kisebb gerincesekkel és gerinctelenekkel táplálkoznak.
A Gastornis a legnagyobb, ha nem a legnagyobb madarak közé tartozott a paleogén korban. Kevés természetes ellenségük és komoly versenytársuk volt. Ha ezek a hatalmas madarak aktív vadászok voltak, akkor fontos csúcsragadozók lehettek, amelyek az eocén közepéig uralták Észak-Amerika és Európa erdei ökoszisztémáit.
Az eocén közepén a nagy creodont és mesonychid ragadozók jelentek meg Eurázsiában és Észak-Amerikában. Ezen új ragadozók megjelenése egybeesik a Gastornis és rokonainak hanyatlásával. Ez valószínűleg annak volt köszönhető, hogy az emlős ragadozók egyre inkább hajlamosak voltak falkában vadászni (különösen a hiénaszerű kreodonták). Nem ismerünk olyan madarat, amelyik fél tonnánál nehezebb lett volna. Talán nem tudtak nagyobb méretre fejlődni. Ha igen, akkor nem tudtak volna versenyezni a puszta tömegükkel, ahogyan az emlősök gyakran képesek erre.
Gastornis csontváz
Gastornis koponya.
Nyomkövületek
A spanyolországi késő paleocén és a franciaországi kora eocén lelőhelyeken Provence-ban hatalmas tojások héjdarabjai kerültek elő. Ezek feltehetően Gastornisból származnak.
Néhány ilyen töredék elég teljes volt ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen a 24 x 10 cm-es méreteket, 2,3-2,5 mm vastag héjakkal. Ez nagyjából fele akkora, mint egy strucctojás, és alakja nagyban különbözik a kerekebb futómadártojásokétól.
Nagy madarak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Gastornis?
V: A Gastornis a nagytestű, röpképtelen madarak egy kihalt nemzetségét jelenti.
K: Mikor élt a Gastornis?
V: A Gastornis a kainozoikum késő paleocén és korai eocén korszakában élt.
K: Mikor fedezték fel a Gastornis első maradványait?
V: A Gastornis első maradványait a 19. század közepén fedezték fel.
K: Ki fedezte fel a Gastornis teljesebb fosszíliáit Észak-Amerikában?
V: A híres amerikai paleontológus, Edward Drinker Cope fedezte fel a Gastornis teljesebb fosszíliáit Észak-Amerikában az 1870-es években.
K: Hol találták meg a Gastornis fosszilis maradványait?
V: A Gastornis fosszilis maradványait Nyugat-Közép-Európában (Angliában, Belgiumban, Franciaországban és Németországban), valamint Észak-Amerikában találták meg.
K: Mi a vitatott a Gastornis életmódját illetően?
V: A Gastornis életmódja vitatott.
K: A Gastornis röpképtelen madár?
V: Igen, a Gastornis egy nagytestű röpképtelen madár.
