Gastornis (Diatryma) – a kihalt nagytestű röpképtelen madár
Gastornis (Diatryma) — hatalmas, röpképtelen, korai paleocén/eocén madár; fosszíliái Európában és Észak‑Amerikában. Fedezd fel életmódját, evolúcióját és vitatott ökológiai szerepét.
A Gastornis, korábbi nevén Diatryma, a nagytestű röpképtelen madarak kihalt nemzetségének egyik képviselője. A fosszíliák tanúsága szerint a genus a kainozoikum késő paleocén és korai eocén korszakában élt. Az első maradványokat a 19. század közepén fedezték fel, majd több lelőhelyről kerültek elő további kövületek.
Az 1870-es években a híres amerikai paleontológus, Edward Drinker Cope Észak-Amerikában egy jelentősebb, viszonylag teljesebb fosszíliakészletet talált, és ezt Diatrymának nevezte el. Ettől kezdve a Gastornis/Diatryma névhasználat és a taxonómia hosszú ideig viták tárgya volt.
Leírás
Az állatok nagyméretűek és robusztus felépítésűek voltak: testmagasságuk általában 1,5–2 méter között mozoghatott, testsúlyuk nehéz, vaskos csontozatuk alapján jelentős volt. Erős, vaskos csőrük és masszív koponyájuk alapján a táplálék feldolgozására alkalmas erőteljes rágóízületük lehetett. A szárnyak kicsik voltak, így repülésre alkalmatlanok; lábaik hosszúak és erősek, a járáshoz alkalmazkodtak.
Életmód
Életmódjuk ma is vitatott. Korábban sokan ragadozónak gondolták őket, de az utóbbi évtizedek kutatásai — többek közt csontmorfológiai és izotópos vizsgálatok — azt sugallják, hogy elsősorban növényevők lehettek, akik kemény növényi részeket, gyökereket, magvakat törték szét erős csőrükkel. Nem zárható ki azonban az sem, hogy alkalmanként kiegészítőként állati eredetű táplálékot is fogyasztottak (kadáverok, kisebb gerincesek vagy rovarok).
Elterjedés és fosszíliák
Fosszilis maradványaikat Nyugat- és Közép-Európában (Anglia, Belgium, Franciaország és Németország), valamint Észak-Amerikában találták meg. A leletek jellemzően csontváz-elemek, például proximális csonttöredékek, combcsontok és koponyadarabok, amelyek alapján a rekonstrukciók és az életmóddal kapcsolatos következtetések készültek.
Rendszertan és elnevezés
Rendszertanilag a Gastornis (és a hozzá kapcsolódó Diatryma) elhelyezése hosszú ideig vita tárgya volt. Hagyományosan a saját családjába, a Gastornithidae-be sorolták őket. Egyes filogenetikai elemzések a modern kacsa- és lúdrokonsággal (Anseriformes) rokon kapcsolatot sejtetnek, míg más elemzések különálló, korai tollas- vagy madársorozatnak tekintik őket. A névhasználatban a Gastornis és a Diatryma közötti szinonímia és priorítás is szakmai viták tárgya volt, ezért a szakirodalomban mindkét névvel találkozhatunk.
Kihalás
A Gastornisok kihalásának pontos oka nem ismert, de valószínűleg több tényező együttes hatása játszott szerepet: a paleoklíma és élőhelyek átalakulása, a növényzet megváltozása, valamint újonnan megjelenő versenytársak és ragadozók kialakulása. A fajok eltűnése fokozatos folyamat lehetett az eocén során bekövetkező környezeti változásokkal párhuzamosan.
A Gastornis nemzetsége fontos szerepet játszik a kora kenozoikum madárvilágának megértésében: nagyméretű, röpképtelen madarak létezését bizonyítja egy olyan időszakban, amikor a modern madárcsoportok kezdtek diverzifikálódni. A fosszíliák továbbra is értékes információt szolgáltatnak a madarak evolúciójáról, életmódjáról és paleoekológiai környezetéről.
Leírás
A Gastornis parisiensis átlagosan 1,75 méter magas volt, de a nagy egyedek akár 2 méter magasra is megnőttek. A Gastornisnak hatalmas, enyhén kampós csőre volt, ami valószínűleg arra utal, hogy ragadozó volt. A Gastornisnak nagy, erős lábai voltak. Nagy lábai voltak, kis karmokkal. A fosszilis lábnyomok arra utalnak, hogy növényevő volt.
Paleobiológia
Forgalmazás
Bár Észak-Amerika és Európa a kréta végére elvált egymástól, valahol még mindig léteznie kellett egy szárazföldbrigádnak. Ennek oka, hogy az európai és az észak-amerikai Diatrymák nagyon hasonlóak voltak. A paleocénben és az eocénben más madár- és emlősfajok is előfordulnak az Atlanti-óceán (mai) északi részének mindkét partján. Ez azt bizonyítja, hogy Európát és Észak-Amerikát a korai kainozoikum egy részében egykor szárazföld kötötte össze.
Paleoökológia
Annak idején a környezet, ahol Gastornis élt, sűrű erdővel és nedves vagy száraz szubtrópusi, sőt trópusi éghajlattal rendelkezett. Észak-Amerika és Európa még meglehetősen közel volt egymáshoz, Grönlandot pedig valószínűleg buja erdők és füves területek borították. A Gastornis őseinek szárazföldi terjedését legfeljebb néhány 100 km-es szűk szorosok akadályozhatták. Az észak-amerikai szárazföldek összefüggőek voltak. Az európai elterjedési területük egy szigetvilág volt, az Alpok felépítésével, valamint a paleocén és eocén időszak magas tengerszintjével. Földrajzilag nagyjából a mai Indonéziához hasonlított.
Gastornis-t ragadozónak ábrázolták. Egyesek azonban kételkednek abban, hogy a madár elég mozgékony volt ahhoz, hogy gyorsan mozgó zsákmányt kapjon el, és kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy a csőre alkalmas lett volna a ragadozós életmódra. Lehetséges, hogy a Gastornis lesből vadászott, vagy falkavadászati technikát alkalmazott a zsákmány üldözésére vagy lesből való becserkészésére. Ha Gastornis ragadozó volt, akkor szüksége lett volna valamilyen eszközre, hogy a sűrű erdőben vadászhasson a zsákmányra.
Alternatív megoldás lehet, hogy főként dögevők, mindenevők vagy akár növényevők voltak. A Gastornis nagy csőre alkalmas lehetett a magvak összetörésére és a növényzet letépésére. De túl erősnek tűnik a tisztán vegetáriánus táplálkozáshoz. Függetlenül attól, hogy mit ettek ezek a madarak, a csőrüket társadalmi szerepvállalásra is használhatták - jelenléte az összes ismert fosszíliában a szexuális szerepvállalás ellen szól. Ezek az egymásnak ellentmondó hipotézisek, amelyeket a bizonyítékok alapján nem lehet szétválasztani, tisztázatlanná teszik a Gastornis paleobiológiáját.
A kainozoikum hasonló gigantikus madarai voltak a dél-amerikai rémmadarak (phorusrhacidák) és az ausztrál mihirungok (Dromornis). Az előbbiek minden bizonnyal ragadozó állatok voltak, és az utóbbiakról is felmerült a gyanú, hogy ragadozók voltak. Másrészt a korunk röpképtelen óriásmadarai, a ratiták növényekkel, kisebb gerincesekkel és gerinctelenekkel táplálkoznak.
A Gastornis a legnagyobb, ha nem a legnagyobb madarak közé tartozott a paleogén korban. Kevés természetes ellenségük és komoly versenytársuk volt. Ha ezek a hatalmas madarak aktív vadászok voltak, akkor fontos csúcsragadozók lehettek, amelyek az eocén közepéig uralták Észak-Amerika és Európa erdei ökoszisztémáit.
Az eocén közepén a nagy creodont és mesonychid ragadozók jelentek meg Eurázsiában és Észak-Amerikában. Ezen új ragadozók megjelenése egybeesik a Gastornis és rokonainak hanyatlásával. Ez valószínűleg annak volt köszönhető, hogy az emlős ragadozók egyre inkább hajlamosak voltak falkában vadászni (különösen a hiénaszerű kreodonták). Nem ismerünk olyan madarat, amelyik fél tonnánál nehezebb lett volna. Talán nem tudtak nagyobb méretre fejlődni. Ha igen, akkor nem tudtak volna versenyezni a puszta tömegükkel, ahogyan az emlősök gyakran képesek erre.
Gastornis csontváz
Gastornis koponya.
Nyomkövületek
A spanyolországi késő paleocén és a franciaországi kora eocén lelőhelyeken Provence-ban hatalmas tojások héjdarabjai kerültek elő. Ezek feltehetően Gastornisból származnak.
Néhány ilyen töredék elég teljes volt ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen a 24 x 10 cm-es méreteket, 2,3-2,5 mm vastag héjakkal. Ez nagyjából fele akkora, mint egy strucctojás, és alakja nagyban különbözik a kerekebb futómadártojásokétól.
Nagy madarak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Gastornis?
V: A Gastornis a nagytestű, röpképtelen madarak egy kihalt nemzetségét jelenti.
K: Mikor élt a Gastornis?
V: A Gastornis a kainozoikum késő paleocén és korai eocén korszakában élt.
K: Mikor fedezték fel a Gastornis első maradványait?
V: A Gastornis első maradványait a 19. század közepén fedezték fel.
K: Ki fedezte fel a Gastornis teljesebb fosszíliáit Észak-Amerikában?
V: A híres amerikai paleontológus, Edward Drinker Cope fedezte fel a Gastornis teljesebb fosszíliáit Észak-Amerikában az 1870-es években.
K: Hol találták meg a Gastornis fosszilis maradványait?
V: A Gastornis fosszilis maradványait Nyugat-Közép-Európában (Angliában, Belgiumban, Franciaországban és Németországban), valamint Észak-Amerikában találták meg.
K: Mi a vitatott a Gastornis életmódját illetően?
V: A Gastornis életmódja vitatott.
K: A Gastornis röpképtelen madár?
V: Igen, a Gastornis egy nagytestű röpképtelen madár.
Keres