A kazuárok (Casuarius) nagytestű, röpképtelen madalak közé tartozó futómadarak. A futómadarak csoportjába sorolhatók, akárcsak a strucc, az emu, a kihalt moa és a kis kiwi. Elsősorban a trópusi erdők mélyén élnek, ezért ritkán láthatók nyílt területen.

Jellemzés

A kazuárok impozáns, zömök testű madarak: magasságuk fajtól függően általában 1–1,8 m között lehet, testtömegük akár több tíz kilogramm is. Jellemző vonása a csúcsos sisakhoz hasonló csontvázszerű képződmény a fejen (casque), vastag és merev, valamint a durva, szőrzetre emlékeztető fekete tollazat. Erőteljes lábaik háromujjúak; belső ujjukon található egy hosszú, éles karmot utánzó csőr-szerű képződmény, amely védekezésre alkalmas.

  • Csőr és sisak (casque): a sisak formája és mérete fajtól és egyedkortól függ; szerepe a kommunikációban, a zaj tompításában és esetleg a párválasztásban lehet.
  • Tollazat: durva, hajúra emlékeztető, általában fekete vagy sötét barna.
  • Lábak: erősek, sekély futáshoz és hirtelen forgásokhoz alkalmazkodtak; védekezésre használják őket.

Fajok

A Casuarius nemzetségben több ma élő faj ismert, például a déli kazuár (Casuarius casuarius), a törpe-kazuár (Casuarius bennetti) és a északi kazuár (Casuarius unappendiculatus) — elterjedésük és méretük fajonként eltér.

Élőhely és elterjedés

A kazuárok főként Új-Guinea és Ausztrália északkeleti részének trópusi esőerdeiben fordulnak elő, de előfordulnak erdőszegélyeken, mangrove-erdőkben és néha bozótosokban is. Búvó- és táplálkozóhelyeiket a sűrű aljnövényzetben alakítják ki, ezért emberrel való találkozás ritka, de nem kizárt.

Viselkedés és táplálkozás

A kazuárok főként gyümölcsökkel táplálkoznak (frugivorok), de fogyasztanak gombákat, rovarokat, apró gerinceseket és növényi anyagokat is. Fontos szerepük van az erdei ökoszisztémában, mert nagy magvakat is elfogyasztanak, és szétterjesztésükkel hozzájárulnak a faállomány megújulásához.

Általában magányosak és területiek; ha veszélyeztetve érzik magukat vagy fiókáikat, agresszívan védekezhetnek. A kazuárok képesek gyorsan futni, és erős rúgásokkal súlyos sérülést tudnak okozni — ezért a velük való közvetlen érintkezés kockázatos.

Szaporodás

A szaporodási viselkedés fajonként és élőhely szerint változik, de jellemző, hogy a tojó több hímhez is párosodhat (polyandria), míg a hím vállalja a tojások költését és a fiókák felnevelését. A tojások nagyok, héjuk vastag; a hím gondozza a fészekaljat és a fiatal madarakat addig, amíg önállóak nem lesznek.

Veszélyek és védelem

A kazuárok legnagyobb veszélye a természetes élőhelyük pusztulása (erdőirtás), továbbá az autóbalesetek, kóbor kutyák támadásai, és helyi vadászat. Néhány faj vagy populáció veszélyeztetett lehet; helyi védelmi intézkedések, védett területek, közlekedési figyelmeztetések és oktatási programok segítik fennmaradásukat.

Emberrel való kapcsolat és biztonság

Habár a kazuárok általában félénkek, megvédhetik magukat és fiókáikat — előfordultak ember ellen intézett támadások is, különösen ha provokálják vagy etetik őket. Ha találkozunk kazuárral:

  • tartsuk a távolságot és ne közelítsünk a fiókákhoz;
  • ne etessük őket, mert az megszokáshoz és konfliktushoz vezethet;
  • ha fenyegető testtartást vesz fel (felfújja a nyaki táskát, előre hajol), lassan hátráljunk el;
  • autóval közlekedve tartsunk lassú sebességet erdős útszakaszokon és figyeljünk az út menti táblákra.

Érdekesség

Angolul a kazuárok csoportját néha shiver vagy shock néven említik; magyarul ritkán használnak külön elnevezést, leginkább „csoport”, „csapat” vagy „csorda” kifejezést alkalmazzuk.

A kazuárok különleges, kulcsfontosságú madarak a trópusi erdők ökológiájában: nagytestű magfogyasztóként nélkülözhetetlenek a nagy magvú növények terjesztésében és az erdők egészségének megőrzésében.