Rádióhullám
A rádióhullámok az elektromágneses spektrum egy részét alkotják. Ezek a hullámok különböző hullámhosszúságú energiacsomagok, hasonlóan a látható fényhullámokhoz, a röntgen- vagy a gammasugárzáshoz, csak hosszabbak.
A rádióhullám, akárcsak más elektromágneses hullámok, hasonló az óceán felszíni hullámához vagy bármely más hullámtípushoz. Mindkét hullámtípus hegy és völgy alakú, újra és újra ismétlődő hullám. A hullámhosszt az egyik csúcs és a szomszédos csúcs közötti távolságként mérjük. Míg a látható fény hullámhossza nagyon-nagyon kicsi, kevesebb mint egy mikrométer, és sokkal kisebb, mint egy emberi hajszál vastagsága, addig a rádióhullámok hullámhossza néhány centimétertől több méterig terjedhet. Rádiófrekvenciával is rendelkeznek.
A legkisebb rádióhullámokat mikrohullámoknak nevezik. A rövidhullámok nem egészen ilyen kicsik. Vannak közepes és hosszú hullámok is. A rádióhullámok küldésére és vételére tervezett antennák általában hasonló méretűek, mint az általuk használt hullámhossz. Sok rádióantenna (például az autókon lévő) azért készül hosszúra, mert az FM rádió (néhány méter, néhány láb) vagy az AM rádió (több száz méter, körülbelül ezer láb) jeleit fogadja.
Az ember által előállított rádióhullámokat a 19. század óta használják kommunikációra. A 20. században fejlesztették ki a radart, amely a rádióhullámok segítségével "látja" a távoli objektumokat azáltal, hogy a hullámokat visszaverik egy objektumról, és megnézik, mennyi idő alatt térnek vissza a hullámok. A rádiók is ezeket a hullámokat használják információ küldésére és fogadására.
A más bolygókról érkező rádióhullámokat először az 1930-as években fedezte fel Karl Guthe Jansky, a Bell Laboratories munkatársa. Bell a rádiócsatornákon zajokat (elektronikát) észlelt, és Janskyval próbálta megtalálni ennek a statikus zajnak, vagyis interferenciának a forrását. Miután azonosította a villámoktól származó zajt, sok időt töltött a többi kutatásával. Meglepő módon az interferencia egy része az űrből származott! Ez a felfedezés végül arra késztette a csillagászokat, hogy a fényhullámokkal együtt a rádióhullámokat is vizsgálják, hogy megtalálják az égbolton található dolgokat. Ezek a rádiócsillagászok óriási, parabolaantennákhoz hasonló alakú rádióteleszkópokat használnak a hullámok összegyűjtésére és tanulmányozására.
A rádióhullámokat ma már sok mindenre használják. A műsorszóró és kommunikációsműholdak, a mobiltelefonok és számos számítógép rádióhullámok segítségével kommunikál.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a rádióhullám?
V: A rádióhullám egy meghatározott hullámhosszúságú energiacsomag, amely hasonló a látható fényhullámokhoz, a röntgen- vagy a gammasugárzáshoz, csak hosszabb. Ugyanolyan hegy és völgy alakú, mint a többi hullámtípus.
K: Hogyan mérik a hullámhosszokat?
V: A hullámhosszokat az egyik csúcs és a szomszédos csúcs közötti távolságként mérik.
K: Hogyan viszonyulnak a rádióhullámok a látható fényhullámokhoz?
V: A látható fényhullámok hullámhossza nagyon kicsi, kevesebb mint egy mikrométer, és sokkal kisebb, mint egy emberi hajszál vastagsága, míg a rádióhullámok hullámhossza néhány centimétertől több méterig terjedhet.
K: Mik azok a mikrohullámok?
V: A mikrohullámok a rádióhullámok legkisebb típusa.
K: Mi a rövidhullám?
V: A rövidhullám nem egészen olyan kicsi, mint a mikrohullámok, de még mindig kisebb, mint a közép- és hosszúhullámok.
K: Hogyan függ össze az antenna mérete azzal, hogy mire tervezték?
V: A rádióhullámok küldésére és vételére tervezett antennák általában hasonló méretűek, mint a hullámhossz, amelyre szánták őket. Például az FM vagy AM rádiójelekhez használt antennák több láb vagy akár körülbelül 1 ezer láb hosszúak is lehetnek.
