Állandó mágnes
A mágnes egy nagyon különleges fém. Ha egy mágnes egy különleges fém vagy más mágnes közelébe kerül, és az egymáshoz érő pólusok (oldalak) ellentétesek, akkor a mágnes közelebb húzza, vagy vonzza a másik fémet vagy mágnest. Továbbá, ha a két pólus megegyezik, a két mágnes eltolódik, vagy taszítja egymástól. Ezt nevezzük mágnesességnek. A mágnesek néhány más fémet is mágnessé tudnak tenni, ha egymáshoz dörzsölik őket.
Az elektromágnesekben gyakran használnak lágy mágneseket (vagy impermanens mágneseket). Ezek felerősítik (gyakran több százszorosára vagy ezerszeresére) az elektromos áramot vezető, a mágnes köré tekert vezeték mágneses terét. A "lágy" mágnes mezeje az árammal együtt növekszik.
Az állandó mágnesek ferromágnesesek. A természetben egyes kőzetekben, különösen a lodestone-ban fordulnak elő, de ma már általánosan gyártják őket. A mágnes mágnesessége csökken, ha felmelegítik, és nő, ha lehűtik. Körülbelül 1000 Celsius-fokon (1830 °F) kell melegíteni. A hasonló pólusok (S-pólus és S-pólus/N-pólus és N-pólus) taszítják egymást, míg a nem hasonló pólusok (N-pólus és S-pólus) vonzzák egymást.
A mágneseket csak a speciális fémek vonzzák. A vas, a kobalt és a nikkel mágneses. A vasat tartalmazó fémek jól vonzzák a mágneseket. Az acél az egyik ilyen. Az olyan fémek, mint a sárgaréz, a réz, a cink és az alumínium nem vonzzák a mágneseket. Az olyan nem mágneses anyagokat, mint a fa és az üveg, nem vonzzák a mágnesek, mivel nem tartalmaznak mágneses anyagokat.
Neodímium vas-bór mágnesek és Alnico mágnesek kétféle állandó mágnes.
Rúdmágnes
Természetes mágnesek
A természetes/állandó mágnesek nem mesterségesek. Ezek egyfajta kőzet, az úgynevezett lodestone vagy magnetit.
Az iránytű a Föld mágneses mezejét használja, és az északi mágneses pólus felé mutat. A mágnes északi oldalát egy másik mágnes déli oldala vonzza. Az iránytű északi oldala azonban az északi pólusra mutat, ez csak azt jelentheti, hogy az "északi pólus" valójában a mágneses dél, a "déli mágneses pólus" pedig valójában a mágneses észak.
A természetes mágneses kőzeteket elsőként a kínaiak fedezték fel. A kínaiak először jóslásra és varázslatokra használták a köveket. Később ezeket a "mágnesköveket" használták az iránytű feltalálásához.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a mágnes?
V: A mágnes egy speciális fémfajta, amely képes más tárgyakat vonzani vagy taszítani, amikor azokkal érintkezik.
K: Hogyan lép kölcsönhatásba egy mágnes egy másik tárggyal?
V: Amikor egy mágnes egy másik tárgy - például egy másik mágnes vagy bizonyos fémek - közelébe kerül, az egymáshoz érő pólusok (oldalak) határozzák meg, hogy vonzzák vagy taszítják egymástól. Ha a két pólus ellentétes, akkor a mágnes közelebb húzza a másik tárgyat; ha azonosak, akkor taszítják egymást. Ezt a vonzást és taszítást nevezzük mágnesességnek.
K: Mi történik, ha a mágnesek bizonyos fémekkel érintkeznek?
V: Amikor a mágnesek bizonyos fémekkel érintkeznek, akkor ezeket a fémeket is mágnessé tudják tenni, ha egymáshoz dörzsölődnek.
K: Hogy hívják a két mágnes közötti erőt?
V: A két mágnes közötti erőt mágnesességnek nevezzük.
K: Minden fém mágnessé változtatható, ha egy mágneshez dörzsöljük őket?
V: Nem, nem minden fémet lehet mágnessé változtatni mágneses mezőhöz dörzsölve. Csak bizonyos típusú fémekre lehet hatni ezzel a folyamattal.
K: Vannak különböző típusú mágnesek?
V: Igen, vannak különböző típusú mágnesek, erősségüktől és összetételüktől függően.
K: Honnan lehet tudni, hogy egy mágnes melyik pólusát (oldalát) kell használni egy tárgy vonzásához?
V: Általánosságban elmondható, hogy ha egy mágnessel vonzani akarunk egy tárgyat, akkor annak északi pólusú oldalát kell használnunk; ha egy mágnessel taszítani akarunk egy tárgyat, akkor annak déli pólusú oldalát kell használnunk.
