Ordovícium–szilur kihalási esemény
Az end-ordovícium kihalási esemény a harmadik legnagyobb kihalási esemény a fanerozoikumban. Az ordovícium a kambriumot követte, majd a szilur következett. A szárazföldön a baktériumokon és talán néhány egysejtű algán kívül nem voltak élőlények. Az élővilág csaknem teljesen tengeri volt.
A kihalás két lépcsőben következett be, a Hirnantiánus szakasz elején és végén, amely az Ordovícium utolsó szakasza volt.
1. Az eseményt megelőzően: meleg éghajlat, mélytengeri anoxikus esemény. az óceánfenék anoxikus volt (kevés vagy egyáltalán nem volt oxigén). Fekete palák rakódtak le a mélytengeri rétegekben; karbonátok rakódtak le az oxigénnel telített kontinentálistalapzatokon.
2. Első lépés: az éghajlat lehűl; a tengerek vízforgalma. Az emelkedő anoxikus víz elpusztítja a planktonok nagy részét, és a zsugorodó tengerek eltávolítják az élőhelyeket. Hideg szakasz, a széles körű eljegesedés egyértelmű bizonyítékaival.
4. Második lépés: az óceán újra felmelegszik; a gleccserek elolvadnak, az anoxikus körülmények elérik a kontinentális talapzatokat, és ismét elpusztítják az állatvilágot.
Alapvető mechanizmus: az éghajlat változik a nagyon melegről a nagyon hidegre, majd vissza a nagyon melegre. Az óceáni cirkuláció változásai az éghajlati változások következményei voltak. Mind a benti (óceánfenéki), mind a nyílt tengeri állatvilág olyan körülményekkel szembesült, amelyekkel nem tudott megbirkózni.
Több mint 100 gerinctelen család halt ki az endo-rdovícium végi kihalási esemény során, és összesen a nemzetségek csaknem fele. A brachiopodák és a bryozoák megtizedelődtek, a trilobiták, a conodonták és a graptoliták számos családjával együtt.
Ennek oka valószínűleg az Appalache-hegység emelkedése és eróziója volt. Az emelkedés sok CO2-t juttatott a légkörbe, az erózió pedig kivonta azt.
Kapcsolódó oldalak
- Kihalási események listája
Kérdések és válaszok
K: Mi az az end-ordovícium kihalási esemény?
V: Az end-rdovícium kihalási esemény a fanerozoikum eonjának harmadik legnagyobb kihalási eseménye. Az ordovícium időszakában következett be, amely a kambriumot követte, és amelyet a szilur követett.
K: Milyen típusú szervezeteket érintett ez a kihalási esemény?
V: A kihalási esemény által érintett élővilág szinte teljes egészében tengeri volt, a szárazföldön a baktériumokon és talán néhány egysejtű algán kívül nem voltak élőlények. Több mint 100 gerinctelen család halt ki ebben az eseményben, köztük a brachiopodák, a bryozoák, a trilobiták, a conodonták és a graptoliták.
K: Hogyan következett be ez a kihalás?
V: Ez a kihalás két lépésben következett be: először is a nagyon melegről nagyon hidegre változott az éghajlat, ami a tengerekben vízmozgást okozott, és az emelkedő anoxikus víz elpusztította a planktonok többségét; másodszor a felmelegedő óceán újra megolvadt gleccserek elolvadtak, és az anoxikus körülmények elérték a kontinentális talapzatokat, ami ismét elpusztította az állatvilágot.
K: Mi okozta ezeket az éghajlati változásokat?
V: Ezen éghajlati változások oka valószínűleg az Appalache-hegység emelkedése és eróziója volt, amely sok CO2-t juttatott a légkörbe, majd ismét kivette azt onnan.
K: Hány nemzetséget érintett ez a kihalási esemény?
V: Az összes nemzetség majdnem felét érintette ez a kihalási esemény.
K: Voltak szárazföldi élőlények, amelyekre hatással volt ez a tömeges kihalás?
V: Egyetlen szárazföldi élőlényt sem érintett, mivel abban az időben a baktériumokon és talán néhány egysejtű algán kívül nem voltak élőlények a szárazföldön.
K: Voltak-e bizonyítékok széles körű eljegesedésre ebben az időszakban? V: Igen, egyértelmű bizonyítékai voltak a széles körű eljegesedésnek a hideg szakaszban, amikor a hőmérséklet jelentősen csökkent.
