Mohaállatok

Anatómia és élettan

A briozoák csontvázai sokféle alakban és mintázatban nőnek: halom alakúak, csipkés legyezők, elágazó gallyak, sőt dugóhúzó alakúak is lehetnek. Csontvázuk sok apró nyílást tartalmaz. Minden egyes nyílás egy-egy zooid otthona. Testük U alakú béllel rendelkezik, amely a szájuknál és a végbélnyílásnál nyílik. Táplálkozásukat lophophore-jukkal végzik. A bryozoák csápjai csillósak. A csillók dobogása vízáramlást hoz létre, amely a táplálékot (főként fitoplanktont) a száj felé tereli. Egyes csoportokban, nevezetesen néhány ctenosztómában, kialakulhat egy emésztőgége.

A briozoáknak nincs légzőszervük vagy vérrendszerük, mivel kis méretük lehetővé teszi a gázok és tápanyagok diffúzióját. Van azonban egyszerű idegrendszerük és izmaik, amelyek együttesen gyorsan le tudják vinni a zooidát a menedékébe.

A bryozoák egyik faja, a Bugula neritina, a rákellenes hatóanyagként vizsgált bryosztatinok forrásaként érdekes.

Costazia costazi , egy korallos bryozoan

Szaporodás és fejlődés

A Bryozoák szexuálisan és aszexuálisan is szaporodhatnak. Amennyire tudjuk, minden Bryozoan hermafrodita (azaz hím és nőstény).

Egy kolónia minden tagja klón: genetikailag azonosak, aszexuális szaporodással jönnek létre. Ez úgy történik, hogy az első zooidból új zooidok bimbóznak ki. A kolónia így növekszik; a kolónia így növekszik. Ha egy briozoakolóniából egy darab letörik, a darab tovább tud nőni, és új kolóniát alkot.

A kolóniában lévő összes zooidot hámsejtekből álló szálak kötik össze. A kolónia egyes tagjai, a zooidák egyes fajoknál általánosítottak: táplálkoznak, és alkalmanként szaporodhatnak. A legtöbb fajban azonban a zooidák különböző funkciókra specializálódtak. Ebben az esetben a táplálkozó zooidokat autozooidoknak, a nem táplálkozó tagokat pedig heterozooidoknak nevezzük. A heterozooidok által végzett funkciók közé tartozik az ivaros szaporodás, a védelem, a mozgás, a vízvezetékrendszer, a szerkezeti támogatás. Néhány heterozooid funkciója még ismeretlen. A leggyakoribb funkció az, hogy a tojások a nőstény vagy hermafrodita heterozooidákon lévő költőkamrákban (ovicellákban) fejlődnek. A részletekben is vannak eltérések: néha a heterozooidák egy kis komplexuma együttműködve termel lárvákat. ^p4

A heterozooidákat fejlesztő bryozoa-alakúak leírásának másik módja, hogy polimorfnak nevezzük őket. Ezt a kifejezést a biológiában arra használják, hogy egy genetikailag egységes populációból egyértelműen elkülönülő formák alakulnak ki. A polimorfizmust általában genetikai átkapcsolási mechanizmusok irányítják, de a bryozoa esetében kevés ismeretünk van a genetikájukról.

Ökológia

A legtöbb Bryozoafaj tengeri környezetben él. Körülbelül 50 faj él édesvízben. Vízi élőhelyükön a moszatok mindenféle kemény szubsztrátumon élnek: homokszemcséken, sziklákon, kagylókon, fán, hínárlapátokon, csöveken és hajókon is előfordulhat, hogy a moszatok erősen berakódnak. Egyes moszatok kolóniái azonban nem szilárd aljzaton nőnek, hanem üledéken alkotnak kolóniákat. Míg egyes fajok akár 8200 m mélységben is élnek, a legtöbb bryozoán sokkal sekélyebb vízben él. A legtöbb bryozoan szessilis és mozdulatlan, de néhány kolónia képes kúszni, és néhány nem koloniális bryozoan faj a homokszemcsék közötti terekben él és mozog. Egy figyelemre méltó faj a Déli-óceánban lebegve keresi kenyerét. Számos bryozoafaj él az Egyesült Államok középnyugati részén, különösen Ohióban, Indianában és Kentuckyban, amely egykor egy nagy óceán, a Nyugati Belső Tengerút része volt.

Táplálékuk apró mikroorganizmusokból áll, beleértve a diatómákat és más egysejtű algákat. A bryozoanokat viszont olyan legelésző szervezetek, mint a tengeri sünök és a halak zsákmányolják.

A briozoák csaknem teljes egészében kolóniákat alkotó állatok. Sok millió egyed alkothat egy kolóniát. A kolóniák mérete millimétertől méteres nagyságig terjed, de a kolóniákat alkotó egyedek aprók, általában kevesebb mint egy milliméter hosszúak. Az egyes kolóniákban a különböző egyedek különböző funkciókat látnak el. Egyes egyedek összegyűjtik a kolónia számára a táplálékot (autozooidok), mások pedig tőlük függenek (heterozooidok). Egyes egyedek a kolónia megerősítésére (kenozooidák), mások pedig a kolónia tisztítására (vibraculák). Csak egyetlen magányos faj, a Monobryozoon ambulans ismert, amely nem alkot kolóniákat.

Édesvízi moszat

Fossziliák

A fosszilis bryozoák először az Ordovícium elején tűntek fel, és hatalmas adaptív sugárzást produkáltak. Az egész paleozoikumban nagy számban fordultak elő: ők voltak a paleozoikum egyik legdominánsabb kövületcsoportja. A tengerfenéki közösségek fontos alkotóelemei voltak, és a mai bryozoákhoz hasonlóan fontos szerepet játszottak az üledék stabilizálásában és megkötésében. Sok más bentikus élőlény számára táplálékforrásként szolgáltak. A 354-323 millió évvel ezelőtti alsó karbon (Mississippi) korszakban a bryozoák olyan gyakoriak voltak, hogy törött csontvázaik egész mészkőrétegeket alkotnak.

A perm-triász határon bekövetkezett összeomlás után, amikor szinte minden faj kihalt, a későbbi mezozoikumban a bryozoák újra talpra álltak, és ugyanolyan sikeresek lettek, mint korábban. A bryozoák fosszilis emlékei több mint 15 000 fajt tartalmaznak.

A legtöbb fosszilis bryozoan ásványos csontvázzal rendelkezik. Az egyes zooidák csontváza a csőszerűtől a doboz alakúig változhat, és tartalmaz egy végső nyílást, amelyből a lophophore a táplálkozáshoz kinyúlik. Az ordovíciumi bryozoák nagy többségénél nincsenek pórusok, de a csontváz bizonyítéka azt mutatja, hogy a hámok zooidról zooidra folyamatosak voltak.

A bryozoák evolúciójának egyik legfontosabb eseménye a mészvázas csontváz kialakulása és a csápok kihajtásának mechanizmusa volt. A külső testfalak merevsége védelmet nyújtott a ragadozókkal szemben, nagyobb fokú zooid-kapcsolódást és a masszív kolóniaformák kialakulását eredményezte.

Megkövesedett bryozoák Észtországból (Ordovícium).