Anoxikus események

Anoxikus események (AE) akkor következnek be, amikor az óceánok oxigénkészlete (O₂ ) a felszín alatti szinteken teljesen kimerül. Ezeket nevezhetjük óceáni anoxikus eseményeknek: vagy mélytengeri anoxikus eseményeknek.

Jelentősebb anoxikus események már történtek, bár már több millió éve nem. A szerves anyagokban gazdag üledékek (fekete palák) geológiai feljegyzései azt mutatják, hogy a múltban megtörténtek. Azonban csak "ritka, szélsőséges esetekben [vezetett] az euxinia biotikus válságokhoz. [A] hipotézist [a] legjobban a perm végi tömeges kihalás bizonyítékai támasztják alá".

Anoxikus események okozhatták a tömeges kihalásokat. Ezek a tömeges kihalások annyira jellegzetesek voltak, hogy a geológusok biosztratigráfiai kormeghatározásukban jelölőként használták őket. Az óceáni anoxikus események általában félmillió évnél rövidebb ideig tartanak, mielőtt teljesen helyreállnak.

Ma a Földön számos olyan hely van, ahol az anoxikus események jellemzői lokális szinten mutatkoznak. Az Egyesült Államok keleti partjainál a Chesapeake-öbölben, a skandináv Kattegat-szorosban, a Fekete-tengeren, az Adriai-tenger északi részén és Louisiana partjainál léteznek "holt zónák".

Egy lehetséges forgatókönyv

Nem tudni biztosan, hogy mi volt az AE-k oka. Az események lehetséges lefolyása a következő:

A globális meleg éghajlat a biomassza hatalmas növekedéséhez vezetett.
A nagy mennyiségű csapadék szerves anyagokat sodor le az óceánokba.
A mélyvízi cirkuláció a sarkok és az Egyenlítő között leállt.
Az óceáni oxigén elfogy, és nem pótolják elég gyorsan.
A mérgező hidrogén-szulfid összegyűlik az óceánokban.
Az óceánok ellenségessé válnak az élet legtöbb formája számára.
Eredmény: tömeges kihalás a tengerekben, ami a tengeri élőlényekkel táplálkozó állatokra is kihat.

Ez még nem egy jól megalapozott tudomány. Ez a paleoökológia és az éghajlatváltozás iránt érdeklődő tudósok spekulációja. Tény azonban, hogy ezek az anoxikus események valóban bekövetkeztek, és olyan okai voltak, amelyek ma is működhetnek.

Történelmi példák

Jurassic

183 millió évvel ezelőtti toarci esemény (mya)

Alsó kréta

Aptium: az aptium közepén bekövetkezett kihalási esemény, 116/7 mya.

Felső kréta

Cenomán-Turóni határesemény: fekete pala lerakódása az óceáni medencékben. 91,5 (±8,6) mya.

Kainozoikum

Paleocén-eocén hőmaximum (PETM), 55,8 mya.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az anoxikus esemény?

V: Az anoxikus esemény olyan esemény, amikor az óceán egyes részein a felszíni szintek alatt alacsony oxigén (O2) tartalom alakul ki, vagy amikor az összes oxigén eltűnik.

K: Milyen különböző elnevezésekkel illetik az anoxikus eseményeket?

V: Az anoxikus eseményeket nevezhetjük óceáni anoxikus eseményeknek vagy mélytengeri anoxikus eseményeknek.

K: Történtek-e nagyobb anoxikus események a közelmúltban?

V: Nagy anoxikus események nem a közelmúltban történtek, hanem a múltban.

K: Milyen bizonyítékai vannak az anoxikus eseményeknek a földtani feljegyzésekben?

V: A geológiai feljegyzésekben látható anoxikus események bizonyítékai a szerves anyagokban gazdag üledékek (fekete palák), amelyek azt mutatják, hogy a múltban történtek.

K: Okoztak-e anoxikus események tömeges kihalásokat?

V: Az anoxikus események okozhattak tömeges kihalásokat.

K: Mennyi ideig tartanak az óceáni anoxikus események általában?

V: Az óceáni anoxikus események jellemzően félmillió évnél rövidebb ideig tartanak, mielőtt teljesen helyreállnak.

K: Milyen példák vannak a Földön olyan helyekre, amelyek lokális szinten mutatják az anoxikus események jellemzőit?

V: Néhány példa a Földön olyan helyekre, amelyek helyi szinten mutatják az anoxikus események jellemzőit: az Egyesült Államok keleti partjainál a Chesapeake-öbölben, a skandináv Kattegat-szorosban, a Fekete-tengerben, az Adriai-tenger északi részén és Louisiana partjainál található "holt zónák".