Ragadozók elleni védekezés

Elsődleges védelem

Az elsődleges védekezés csökkenti a ragadozó és a zsákmány közötti találkozás valószínűségét. Sok esetben ez azt jelenti, hogy a ragadozó nem vette észre vagy nem ismerte fel a zsákmányt.

Fogalommeghatározások

Az elsődleges védelem fogalmára különböző meghatározások léteznek:

• Robinson 1969: azok a védekező mechanizmusok, amelyek még azelőtt működnek, hogy a ragadozó elkezdene zsákmányszerző magatartást tanúsítani.
• Kruik 1972 és Edmunds 1974: olyan védekezési módok, amelyek attól függetlenül működnek, hogy ragadozó van-e a közelben vagy sem.

Módszerek

Ízletes zsákmányért

Ha a zsákmányt meg lehet enni, akkor vagy el kell fogynia, vagy úgy kell kinéznie, mintha nem lenne jó ennivaló.

• Elrejtőzés (anakhorézis): sok kis állat él lyukakban vagy hasadékokban. Így nem láthatók, hacsak a ragadozó nem keresi őket alaposan, amit egyes madarak tesznek. Emellett előbb-utóbb az elrejtett állatnak is elő kell jönnie a szabadba. De amíg rejtőzködik, viszonylag biztonságban van. Nagyon gyakori, hogy a zsákmányállat a nap azon részében rejtőzik el, amikor a fő ragadozója aktív.
• Kripszis: ez az általános kifejezés azokra az állatokra, amelyek álcázással próbálnak hasonlítani a hátterükhöz. Láthatóak, de általában nem látják (észreveszik) őket.
• Bates-féle mimikri: egy ízletes állat a figyelmeztető színezés utánzásával rosszízűnek tetteti magát.

Védekező zsákmány esetén

A védekezés kétféle lehet. Vagy a zsákmányt nem lehet megenni, mert valamilyen kémiai védekezéssel rendelkezik, vagy a testét tüskék vagy fullánkok védik. Ebben az esetben a ragadozó visszautasítja a zsákmányt, amíg a zsákmány jelzi a védekezését.

• Figyelmeztető színezés (aposematizmus): az álcázás ellentéte. Az állat jelzi a ragadozóknak, hogy kellemetlen táplálék.
• Figyelmeztető hangok: Néha ugyanez az elv a látáson kívül más érzékszervekkel is előfordul. A figyelmeztető hangok lehetővé teszik az állat számára, hogy rejtve maradjon. A csörgőkígyók jó példa erre: a kriptára azért van szükségük, hogy ne riasszák fel zsákmányukat, a csörgést pedig azért használják, hogy elkerüljék, hogy nagytestű állatok véletlenül megsebesítsék őket. Az Arctiidae és Ctenuchidae családok lepkéi rosszízűek, de éjszaka a denevérek megehetik őket. Ezek a lepkék kattogást bocsátanak ki, amikor meghallják a repülő denevéreket. Hogy a kattogás működik, azt egy ügyes kísérlet bizonyítja. A denevérek megeszik a lisztférgeket, ha a kísérletező feldobja őket. A kézzel feldobott lisztférgeket figyelmen kívül hagyják, ha a lepkék kattogtatják őket.

A második fajta védekezés nagyon nyilvánvaló. Ez a páncél és/vagy támadó fegyverek, például szarvak viselése. Ezek állandó, látható védekezési módok. Nagyobb zsákmányállatok esetében ez hatékony lehet, ha egy másik védekezési módhoz kapcsolódik. Így a természetes élőhelyeken az elefántoknak agyaruk van, és hatalmas méretűek is. Az antilopoknak szarvuk van, és gyorsan is tudnak futni. Majdnem minden nagy növényevő állat csordában él, ami kétségtelenül biztonságosabb, mint egyedül élni.

Másodlagos védelem

Ezek akkor működnek, amikor a ragadozó észreveszi a zsákmányt, vagy amikor a zsákmány észreveszi a ragadozót. A másodlagos védekezés feladata, hogy növelje a zsákmány esélyét arra, hogy túlélje a találkozást (találkozást).

Módszerek

• Visszavonulás egy előkészített visszavonulási helyre: számos módszer. A gyöngyhal Carapus apis hátrafelé a végbélnyílásba, majd egy tengeri uborka (Holothuria) testüregébe húzódik vissza.^p138 Kiderült, hogy a hal, amikor fiatalon élősködik a tengeri uborkán. Bár felnőttként szabadon él, mégis képes visszamenni a holothuriába, ha veszély fenyegeti. Ismertebb példák közé tartozik a teknősbéka, amely csak a fejét és a lábait húzza vissza a páncélja alá, és a remeterák, amely veszély esetén visszahúzódik a páncéljába.
• Menekülni: elfutni vagy elrepülni: népszerű terv. Az állatok menekülhetnek egyenes vonalban vagy cikk-cakkban. Egy másik módszer az, hogy repülve mutatnak valami villanó színt, majd hirtelen teljesen mozdulatlanul, álcázva telepednek le. Számos lepkének van olyan világos hátsó szárnya, amelyet nyugalomban eltakarnak.
• Blöff: fenyegető vagy megdöbbentő megjelenés (deimatikus viselkedés). A zsákmány olyan testtartást vehet fel, amely a ragadozót megállásra készteti. Ezt néha "ijedtségjelzésnek" is nevezik. A ragadozó nem biztos, hogy tudja, hogy a megjelenítés valódi fenyegetés vagy blöff. Akárhogy is, a zsákmány javította menekülési esélyeit.
• Halottat játszani (thanatosis): sok gerinces ragadozó elutasítja az elpusztult állatokat. Sok ragadozó csak a mozgó zsákmányra csap le, hogy ölni tudjon. Ide tartoznak a macskák, a gyíkok és a sáskák. Számos rovar halottnak tetteti magát, ha megtámadják. Néhány nagyobb állat is ezt teszi, például az amerikai oposszum. A halottnak tettetéssel elkerülhető, hogy a ragadozó öröklött gyilkos viselkedése felszabaduljon.
• Terelje el vagy vonja el a támadás figyelmét. Sokan a test egy nem lényeges részét kínálják fel, például a pillangók, amelyek szárnyának szélei közelében kis "céltáblák" vannak. A tintahalak fekete tintafelhőt spriccelnek ki, elsápadnak, és gyorsan elúsznak a tintától. A földre tojásait lerakó kentish plover a tojásoktól csalogatja el a támadókat. Figyelemre méltó imitációt alkalmaz, amikor törött szárnyával sérülést okoz. Amikor a ragadozó már jó messze van a tojásoktól, a madár elrepül.^p175 Más túzokok képzeletbeli fészkelőhelyeken ülnek: mindkét módszer figyelemelterelő bemutató. Elég sok állat képes letörni egy nem létfontosságú testrészét, és azt később regenerálhatja.^p179
• Visszavágás (megtorlás vagy harci védekezés): Nagyon sok állati fegyver létezik, és sok közülük a szemtől-szembe harcra használatos. A bombázóbogarak forró mérgező folyadékot spriccelnek a támadókra. A nagy növényevők gyakran hordanak fegyvert: Triceratops, Iguanodon, elefántok, szarvasok, orrszarvúak, víziló. A fegyvereket szinte mindig több funkcióra használják, nem csak a ragadozókkal való harcra.
• Összefogás: sok állat védekező csoportokat használ a ragadozók ellen. Nagyon gyakori a madaraknál és az emlősöknél.

A gímszarvas. Távolról nézve a szarvas álcázza magát, de képes harcolni vagy gyorsan futni. Ez egy éber testtartás, és enyhe fenyegetésjelzés. Ha a szarvas közvetlenül a fejével szembefordul, és lehajtja a fejét, az teljes fenyegetésmegjelenítés.


Az Automeris io lepke a hátsó szárnyán megjelenő ijedtségi jelzést mutatja.


Harci sérülés: ennek a vörös admirálisnak a szárnyát egy madár csőre megviselte, de a pillangó még mindig repült


Mezei barna pillangó, szárnyán figyelemelterelő "céltáblákkal


Muskoxen védekező alakzatban, szarvakat leeresztve és nagyfokú éberséggel

A védelem költségei

Minden valamibe kerül. Minden védekezés költségekkel jár. A túléléshez az állatoknak táplálékra van szükségük, és életben kell maradniuk, hogy szaporodni tudjanak. A védekezésre fordított energia és idő jelentős lehet, de indokolt, ha ez valószínűbbé teszi a szaporodást. Vannak ilyen jellegű költségek:

1. Belső költségek: az egyes vegyi anyagok által nyújtott védelem lassíthatja a növekedést.
2. Lehetőségi költségek: a rejtőzködés csökkenti a táplálkozást
3. Környezeti költségek: a védelem szempontjából legjobb helyek nem biztos, hogy az életfunkciók szempontjából is a legjobbak.
4. Tervezési és önsorsrontási költségek: a testforma vagy a szín a crypsis szempontjából nem biztos, hogy a párfelismerés szempontjából a legjobb.

Ragadozóellenes alkalmazkodás akcióban: a fókacápa Dalatias licha (a-c) és a roncshal Polyprion americanus (d-f) megpróbál zsákmányt ejteni a süllőhalból. A ragadozók megközelítik potenciális zsákmányukat. A ragadozók megharapják vagy megpróbálják lenyelni a süllőhalat, de a süllőhal már nyálkasugarakat (nyilak) spriccelt a ragadozók szájába. A ragadozók fuldokolva elengedik a süllőhalat, és öklendezve próbálják eltávolítani a nyálkát a szájukból és a kopoltyúkamrájukból.

Kapcsolódó oldalak

• Védekezés a növényevő állatokkal szemben