A regősök a Charadriinae alcsaládba tartozó vízimadarak. Körülbelül 40 fajuk létezik, legtöbbjüket „plover”-nek vagy „dotterel”-nek nevezik. A közeli rokonságban álló Kékszárnyúak (Vanellinae) alcsaládjába további mintegy 20 faj tartozik.

Elterjedés és élőhely

A regősök szinte az egész világon előfordulnak, a sarkköri tundrától kezdve a trópusi partvidékekig. Gyakran találkozhatunk velük tengerparti homok- és kavicspadokon, lagúnák és mocsarak partján, sóstavaknál, folyópartokon, de némely faj belső területeken, füves pusztákon, sőt sivatagos területeken vagy magashegyi tavak partján is költ.

Külső megjelenés és életmód

A regősök általában kisebb–közepes termetű madarak, rövid, erős csőrrel, viszonylag hosszú lábakkal és nagy szemmel. Tollazatuk gyakran barna, szürkés vagy fekete-fehér mintázatú, amely jól beleolvad a talajszínbe — ez különösen fontos a fészek és a tojások rejtőszíne miatt. Sok fajnál a hím és a tojó tollazatában csak enyhe eltérés (szexuális dimorfizmus) látható.

Táplálkozásukat tekintve szem alapján vadásznak: futnak, megállnak, majd rövid csípésekkel vagy felszedéssel fogják el zsákmányukat. Ez a „futás–megállás” (run-and-pause) technika különbözteti meg őket a hosszabb csőrű, a talajban tapintással táplálkozó fajoktól (például egyes szalonkaféléktől).

Táplálkozás

  • Főként rovarokkal (bogarak, lárvák), férgekkel, rákfélékkel, csigákkal és más gerinctelenekkel táplálkoznak.
  • Néhány faj kisebb magvakat vagy növényi anyagokat is elfogyaszt.
  • A táplálékot többnyire a talajról veszik föl, ritkán kapkodnak levegőben repülő rovarok után.

Szaporodás és költés

A legtöbb regős földi fészeket készít: egyszerű mélyedést (scrape) a talajon, gyakran kövek vagy növényzet közé. A fészekben jellemzően 2–4 tojás található, amelyek alakjukban és színükben (foltszerű mintázat) kiválóan rejtőzködnek.

Az ivarok többségénél a kotlásban és a fiókák nevelésében mindkét szülő részt vesz. A fiókák általában előrehaladott állapotban kelnek (precocialisak): rögtön képesek követni a szülőket és rövid időn belül önállóan táplálkozni.

Azzal a taktikával is élnek, hogy a szülők a fészektől távol vezetik a ragadozókat, ezzel védve a tojásokat vagy a fiókákat. Ennek egyik legismertebb formája a ragadozók elleni védekezési módszer, az úgynevezett hamis költés (broken‑wing display), amikor a madár „megtört szárnnyal” eljátszott sérüléssel csalogatja el a fenyegetést.

Védekezés és viselkedés

  • Mivel fészkelésük nyílt talajon történik, különféle védekezési stratégiákat fejlesztettek ki: rejtőszínű tojások, „hamis költés”, kiabálás, fenyegető pózok, vagy több egyed által végzett „mobbing” (rajzási) viselkedés a ragadozók elriasztására.
  • Nem jellemző rájuk, hogy mérgező anyagokat választanának ki; a testi védekezés inkább csipegetésből, kiabálásból és elterelő manőverekből áll.
  • Nagyobb területeken vándorló fajok is vannak: a költési és telelési helyek között hosszabb távolságokat tesznek meg.

Veszélyeztetés és védelem

Sok regős-faj számára a parti élőhelyek átalakulása, a turizmus okozta zavarás, a költőterületek beépítése és a betolakodó ragadozók (pl. macskák, kutyák, nyulak) komoly veszélyt jelentenek. Egyes fajok helyi vagy globális szinten veszélyeztetettek.

Védelmi intézkedések: a költési időszakban zónák kizárása a lakossági használatból, fészkek és tojások monitoringja, természetes ragadozók kezelése, élőhely-rekonstrukció és környezeti nevelés a strandhasználók számára.

Összefoglalva: a regősök alkalmazkodott, vizenyős és szárazföldi partélekre specializálódott madarak, melyek látásra támaszkodva zsákmányolnak, földön költenek, és különféle viselkedéses trükkökkel védekeznek a ragadozók ellen.