Víziló (Hippopotamus amphibius), vagy más néven vízi ló (ógörögül "folyami ló" — Ιπποπόταμος), egy nagytestű afrikai emlős, amely elsősorban növényeket fogyaszt. A vízilófélék (Hippopotamidae család) ma élő két fajának egyike a közönséges víziló; a másik a törpe víziló.

Kinézet és méret

A víziló teste tömör, törzsehordó alakú, a feje nagy, a szája és fogai feltűnően nagyok. Testén alig van szőrzet, lábai rövidek, erőteljesek. Súlya általában 1½ és 3 tonna között mozog, így a víziló a második (méretét tekintve) vagy a harmadik (súlya alapján) legnagyobb szárazföldi emlősök közé tartozik; az elefánt a legnehezebb, a fehér orrszarvú pedig hasonló nagyságrendű. Fontos megjegyezni, hogy bár néha tévesen jelenik meg a köztudatban, a víziló nem ízeltlábú, hanem emlős.

Élőhely és elterjedés

A közönséges víziló főként a Szaharától délre fekvő Afrikában él, folyók és tavak közelében. Sok időt tölt a folyókban és tavakban, ahol lehűti magát és védi bőrét a kiszáradástól. A becslések szerint Afrikában körülbelül 125 000–150 000 közönséges víziló él; a legnagyobb állományok Zambiában (kb. 40 000) és Tanzániában (20 000–30 000).

Viselkedés és táplálkozás

A vízilovak félig vízi életmódot folytatnak: nappal a vízben vagy az iszapban pihennek, hogy hűtsék magukat és bőrüket megvédjék a napszéltől. A nappali órákat többségében vízben töltik, alkonyatkor azonban a szárazföldre kerülnek, hogy füvet legeljenek. A csoportok általában hím vezetésével, 5–30 nőstényből és kicsinyükből állnak; ugyanakkor a vízilovak gyakran pihennek együtt, de legelni egyedül vagy kisebb csoportokban is elmennek.

Táplálékuk elsősorban rövid füvek és parti növényzet; éjszakánként több kilométert is megtehetnek a legelőkig. Bár hatalmas fogazatuk van — a nagy metsző- és szemfogak részben védekező szerepet töltenek be — a víziló nem ragadozó, hanem növényevő.

Sebesség, veszélyesség és életmód

Rövid lábaik ellenére a víziló meglepően gyors: rövid távon akár 30 km/h sebességet is elérhet szárazföldön. Viselkedése gyakran agresszívnak tűnik; a vízilókat sokan Afrika legveszélyesebb vadállatai között tartják, mert területvédő és váratlan támadásra képes magatartást mutathatnak, különösen vízben vagy kölykeik védelmében.

Szaporodás és életciklus

A bőgő hímek területet tartanak fenn a vízben, és ott tartják a nőstényekből álló csapatokat. A vemhesség körülbelül 8 hónapig tart, a kölykök gyakran a vízben születnek, és rövid időn belül képesek a felszínre felbukkanni lélegezni. A fiatalok kezdetben a vízben maradnak, ahol az anya védi őket; a ragadozók (például krokodilok vagy oroszlánok) elsősorban a fiatal példányokra jelentenek veszélyt.

Veszélyeztetettség és emberrel való kapcsolat

A közönséges víziló IUCN státusza jelenleg sebezhető (vulnerable), főbb veszélyeztető tényezők az élőhelyvesztés, a vízminőség romlása és az orvvadászat a húsuk és fogaik miatt. Az emberekkel való konfliktusok is gyakorik: a folyóparti gazdasági tevékenységek, halászat és legeltetés ütközéseket okozhatnak.

A megőrzés érdekében fontosak a védett területek, az orvvadászat elleni intézkedések és a helyi közösségek bevonása a vadgazdálkodásba. A helyreállítás és a fenntartható élőhelykezelés hosszú távon elengedhetetlen a faj túléléséhez.

Összefoglalva: a víziló egy jellegzetes, félig vízi életmódot folytató, nagytestű afrikai emlős, amely fontos szerepet tölt be a folyóparti és tavak körüli ökoszisztémákban, ugyanakkor sebezhető a humán eredetű nyomással szemben.