Gyík

A gyíkok hüllők. A kígyókkal együtt a Squamata rendet alkotják.

Körülbelül 6000 faj létezik, amelyek a hideg éghajlat kivételével az egész világon élnek. Az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen, valamint a legtöbb óceáni szigetláncon előfordulnak. Egyik fajtájuk, a tengeri leguán a tengerben él. Méretük igen változatos, a néhány centiméteres vagy centiméteres gekkóktól a 3 méteres és 70 kilós komodói sárkányig.

Néhány gyíkfajta:

"Lacertilia", Ernst Haeckel Kunstformen der Natur című művéből, 1904

Egyszerűsített osztályozás

Lacertilia alrend (Sauria)

Iguania infraorder: Leguánok, kaméleonok, agamák és rokonai.
Infraorder Gekkota: Gekkók, lábatlan gyíkok, vak gyíkok.
Infraorder Scincomorpha: Skinks, fali gyíkok és rokonai.
Anguimorpha (Platynota, Varanoidea): Lassúférgek és rokonai.

† Mosasauridae család: a felső kréta időszak meghatározó nagy tengeri ragadozói.

Amphisbaenia alrend: lábatlan, ásó féreggyíkok.

Alternatív nézet

A hagyományos rendszertanban a Squamata rendet a következőképpen osztják fel:

Rend Squamata (a pikkelyes hüllők)

Serpentes alrend (kígyók)
Lacertilia alrend (gyíkok)

Egy modern nézet szerint a kígyók és a gyíkok mind a Squamata alrendbe tartoznak: ^p238

Rend Squamata

Infraorder Serpentes
Infraorder Iguania
Infraorder Gekkota
Infraorder Scincomorpha
Anguimorpha alrend (Platynota, Varanoidea)
Infraorder Amphisbaenia

Vannak más változatok is, és a rendszertan valószínűleg nem fog rendeződni, amíg több molekuláris bizonyítékot nem gyűjtünk.

Természettudomány

Anatómia

A kígyók és a gyíkok koponyájának felépítése egyaránt jellegzetes. A felső állkapcsukat az agykoponyához képest mozgatni tudják. Szarvas pikkelyeket viselnek, és sokan mérget használnak támadásra és védekezésre.

Evolúció

A kagylók egyértelműen monofiletikus csoportot alkotnak; a Tuatara testvércsoportja. Fosszilis leleteik alapján a Mezozoikumban jelen voltak, de a szárazföldi ökológiában kisebb helyet foglaltak el. A hat vonalból három először a felső jura, a többi a kréta korban került feljegyzésre. Valószínűleg mindegyik (beleértve a kígyókat is) korábban, a jura korban keletkezett. A felső kréta kori mosasaurusok voltak messze a legsikeresebbek a gyíkok közül, ökoszisztémájukban a csúcsragadozóvá váltak.

Bár a kígyók és a gyíkok nagyon különbözőnek tűnnek, egyikük sem tartozik a megfelelő kládok közé. A kígyók a korai gyíkoktól származnak, így a két csoport együtt egy monofiletikus kládot, a Squamata-t alkotja. Ezen a kládon belül van egy másik monofiletikus klád, a Toxicofera. Ez magában foglalja az összes mérges hüllőfajt, valamint számos rokon, nem mérges fajt. Ennek bizonyítékát a közelmúltban végzett molekuláris elemzések szolgáltatják.

Fiziológia

A látás a legtöbb gyík számára nagyon fontos, mind a zsákmány megtalálása, mind a kommunikáció szempontjából. Sok gyíknak rendkívül éles a színlátása. A legtöbb gyík nagymértékben támaszkodik a testbeszédre, és sajátos testtartással, gesztusokkal és mozdulatokkal határozza meg a területét, oldja meg a vitás kérdéseket, és csábítja a párját. Egyes gyíkfajok élénk színeket is használnak, mint például a Sceloporus hasán található irizáló foltok. Ezek a színek jól láthatóak lennének a ragadozók számára, ezért gyakran az aljukon vagy a pikkelyek között rejtik el őket, és csak szükség esetén fedik fel.

A harmatlebeny egy élénk színű bőrfolt a torkon, amely általában a pikkelyek között rejtőzik. Ha szükség van a megjelenésre, a gyíkok felegyenesítik a torokcsontjukat, így a fej alatt egy nagy függőleges, élénk színű bőrlebeny keletkezik, amelyet aztán kommunikációra használhatnak.