Daniel Harvey Hill — amerikai konföderációs vezérőrnagy (1821–1889)
Daniel Harvey Hill (1821–1889) konföderációs vezérőrnagy — Mexikótól az amerikai polgárháborúig, a vitatott "191-es" parancs és katonai zsenialitás története.
Daniel Harvey Hill, vagy ismertebb nevén D. H. Hill (1821. július 12. - 1889. szeptember 24.) konföderációs vezérőrnagy volt az amerikai polgárháború idején. A mexikói-amerikai háborúban tisztként szolgált, és teljesítményéért kétszer is előléptették; az egyiket századossá, a másikat őrnaggyá. A hadsereget elhagyva professzor lett. Amikor Észak-Karolina elszakadt az Uniótól, Hillt az 1. észak-karolinai gyalogság ezredesévé nevezték ki. 1862-ben már vezérőrnagyként szolgált az Észak-Virginiai Hadseregben. Hill hírnevét a 191-es különleges parancs elveszett példánya miatt csorbult, amely George McClellan uniós tábornok kezébe került. Ez elárulta Robert E. Lees terveit a konföderáció marylandi hadjáratáról. Néhányan katonai zseninek tartották, köztük Stonewall Jackson altábornagy (a sógora) is.
Korai élet és katonai képzés
Daniel H. Hill délnyugati karolinai családban született. Katonai pályafutása a West Point katonai akadémián kezdődött, ahol megkapta az alapokat a gyalogsági és mérnöki ismeretekben. A katonai szolgálat korai éveiben részt vett az 1846–1848 közötti mexikói-amerikai háborúban, ahol bátorságáért és szolgálataiért előléptetésekben részesült.
Akadémiai pálya
A katonaság elhagyása után Hill tanári pályára lépett: különböző déli egyetemeken és főiskolákon tanított, így tudományos és katonai elméleti ismereteket adott át a következő nemzedékeknek. Oktatói tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a háború kitörésekor a harctéren is meglévő taktikai és elméleti tudásra támaszkodjon.
Polgárháborús szolgálat
Amikor Észak-Karolina kilépett az Unióból, Hill gyorsan emelkedett a konföderációs ranglétrán. Az 1. észak-karolinai gyalogezred parancsnokaként és később magasabb egységek vezetőjeként fontos szerepet játszott az észak-virginiai hadszíntéren. 1862-ben a Észak-Virginiai Hadseregben már vezérőrnagyként (magasabb vezetőként) szolgált, és részt vett a korai nagy ütközetekben.
Hill hadvezéri stílusa és személyisége vitákat váltott ki: sokak szemében határozott, taktikailag tehetséges katona volt, de gyakran szóvá tették szigorú, néha konfliktusos természetét, ami nézeteltérésekhez vezetett parancsnokaival és más tábornokokkal.
Special Order 191 és hírnév
Hill hírnevét különösen megviselte az a botrány, amely a 191-es különleges paranccsal kapcsolatos. Ennek az utasítássornak egy elveszett példánya George McClellan uniós tábornok kezébe került a marylandi hadjárat idején, ami lényeges előnyt adott az északiaknak és befolyásolta az ütközetek kimenetelét. A történészek között vita folyik arról, pontosan ki hibázott és mennyiben volt Hill felelős az irat ellopásáért; a botrány mindenesetre rányomta bélyegét szakmai megítélésére.
Viszonyok kollégáival
Hill-ről sokan elismerték katonai képességeit: kortársai között akadtak, akik zseninek tartották taktikai gondolkodását. Kapcsolata más kiemelkedő konföderációs vezetőkkel, például Stonewall Jackson altábornaggyal összetett volt: volt kölcsönös tisztelet, de személyes és szakmai nézeteltérések is. Egyes források családi kötődést is említenek közte és Jackson között, bár erről a részletek forrásról forrásra eltérnek.
Polgárháború utáni élet és örökség
A háború után Hill visszatért az oktatáshoz és íráshoz, részt vett a déli intézmények életében, előadásokat tartott, és visszaemlékezéseket, cikkeket publikált. Halála után a történészek megosztottan ítélték meg szerepét: egyesek kitartó, tehetséges parancsnokként emlékeznek rá, mások pedig a makacsság és a viták miatt árnyaltabb képet festenek róla. A Special Order 191 körüli vita és a háborús tettek miatt Hill alakja ma is élénk érdeklődést kelt a polgárháborús kutatásokban.
Korai életút
Hill 1821. július 12-én született a dél-karolinai York megyei Hill's Iron Worksben. Solomon és Nancy Hill fia volt. Nagyapja, az ír származású William Hill egy vasöntödét épített, amely az amerikai függetlenségi háború idején ágyúkat gyártott a kontinentális hadsereg számára. Ő is a függetlenségi háború katonája volt. Hill helyi oktatásban részesült, majd 1838-ban elfogadta a West Point-i Egyesült Államok Katonai Akadémiájára szóló kinevezést. James Longstreettel, William Rosecransszal, John Pope-pal és George Sykes-szal került egy osztályba. Négy évvel később végzett, az 56 fős osztályban a 28. helyen végzett, és az 1. amerikai tüzérségnél kapott megbízatást.
Mexikói háború
A mexikói-amerikai háború szinte minden fontos csatájában részt vett. Főhadnagyi rangig emelkedett. A contrerasi és a churubuscói csatában elnyerte a százados rangot. A chapultepeci csatában tanúsított helytállásáért őrnagyi rangot kapott. Dél-Karolina állam aranykardot adományozott neki szolgálatai elismeréseként.
Pedagógus
1849-ben kilépett a hadseregből, és a Washington College (ma Washington és Lee Egyetem) matematika professzora lett. Hill 1854-ben a Davidson College professzora lett. 1859-ben lemondott tanszéki pozíciójáról, hogy az Észak-Karolinai Katonai Intézet felügyelője legyen.
Polgárháború
Az 1. észak-karolinai gyalogezred ezredeseként gyorsan sikereket ért el. 1861-ben győzelemre vezette csapatait a Big Bethel-i csatában (Virginia). A következő év tavaszára Hillt az észak-virginiai hadsereg vezérőrnagyává léptették elő. Hadosztályát vezette a yorktowni, a williamsburgi, a Seven Pines-i és az egész hétnapos csatákban. Hill volt az, aki azt tanácsolta parancsnokának, Robert E. Lee-nek, hogy a Malvern Hill-i csatában ne támadja meg az uniós állásokat, mondván: "Ha McClellan tábornok ott van erőben, jobb, ha békén hagyjuk". Lee figyelmen kívül hagyta a tanácsot, és a támadások sikertelenek voltak. Hillre maradt Richmond, Virginia védelme az észak-virginiai hadjárat során. Richmondban Hill és John Adams Dix uniós tábornok kidolgozott egy rendszert a hadifoglyok cseréjére. A marylandi hadjárat idejére ismét csatlakozott Lee-hez.
A marylandi hadjárat során Hillnek tévedésből két példányt küldtek a 191-es különleges parancsból. A második példányt, amelyet "elveszett példányként" ismertek meg, szeptember 13-án találta meg egy uniós katona, aki gyorsan elküldte azt a parancsnoki láncban McClellanhez. McClellan most már tudta a részleteket arról, hogy Lee hogyan gyengítette meg erőit azzal, hogy több oszlopra osztotta őket. Azt is meghatározta, hogy seregének egyes részeinek hol kell tartózkodniuk egy adott időpontban. McClellan cselekedett, a szokásosnál gyorsabban, és megtámadta Lee állásait. Hill túlerőben lévő emberei a South Mountain-i csatában elég sokáig késleltették az Unió előrenyomulását ahhoz, hogy Lee átcsoportosulhasson. Három nappal később Hill hadosztálya az antietami csatában több uniós támadással szemben is megvédte a "Véres utat", mielőtt visszaverték volna. Hill hadosztálya részt vett a Fredericksburgi csatában is. 1863-ban Hillt Dél-Virginiába és Észak-Carolinába küldték, hogy segítsen megvédeni Dél-Virginiát és Észak-Carolinát. Soha nem tért vissza Lee hadseregéhez. Legközelebb nyugatra küldték, hogy Braxton Bragg altábornagy vezetésével egy hadtestet vezényeljen. A chickamaugai csatában Hill vezette a hadtestét. De egyáltalán nem jött ki jól Bragggel, és parancsnokság nélkül maradt. Ez megakadályozta altábornaggyá való előléptetését is. Nem parancsolt újra csapatokat egészen a
1863 tavaszán Hillt Észak-Karolina és Dél-Virginia védelmére vezényelték. Soha nem csatlakozott újra Lee hadseregéhez. Miután segített megvédeni Richmondot Lee gettysburgi hadjárata során, Hillt nyugatra küldték, hogy Braxton Bragg Tennessee-i hadseregének egyik hadtestét vezesse. Hill vezette hadtestét a chickamaugai csatában aratott győzelemben. A csata után azonban a Bragggel kialakult feszültségek miatt Hillt háttérbe szorították, és törölték altábornaggyá való előléptetését. Hill a háború utolsó heteiben, a bentonville-i csatában nem vezényelt újra csapatokat.
Személyiség
Hill nagyon jó harci vezető volt, de a többi konföderációs tábornok között ellenségeket szerzett. Azt mondták róla, hogy szarkasztikus, hirtelen és gyakran sértő volt. James Longstreet egyszer azt mondta, Hill problémája az volt, hogy észak-karolinai volt egy virginiaiakból álló hadseregben.
A háború után
Hill a Charlotte-ban egy magazint szerkesztett "The Land We Love" címmel. 1877 és 1880 között az Arkansasi Ipari Egyetem (későbbi nevén az Arkansasi Egyetem) elnöke volt. Ezt követően a Middle Georgia Military and Agricultural College (ma Georgia Military College) elnöke volt. Itt maradt 1889 augusztusáig, amikor is betegsége miatt lemondott. Charlotte-ban halt meg 1899. szeptember 23-án. Hillt a Davidson College temetőjében temették el.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt D. H. Hill?
V: D. H. Hill konföderációs vezérőrnagy volt az amerikai polgárháború idején.
K: Milyen eredményeket ért el a polgárháború előtt?
V: A polgárháború előtt D. H. Hill tisztként szolgált a mexikói-amerikai háborúban, és teljesítményéért kétszer is előléptették.
K: Mivel foglalkozott D. H. Hill, miután kilépett a hadseregből?
V: Miután kilépett a hadseregből, D. H. Hill professzor lett.
K: Hogyan járult hozzá D. H. Hill a konföderációs hadsereghez a polgárháború alatt?
V: Amikor Észak-Karolina elszakadt az Uniótól, Hillt az 1. észak-karolinai gyalogezred ezredesévé nevezték ki. 1862-ben már vezérőrnagyként szolgált az Észak-Virginiai Hadseregben.
K: Melyik incidens miatt romlott meg D. H. Hill hírneve?
V: A 191. különleges parancs elveszett példánya, amely George McClellan uniós tábornok kezébe került, beárnyékolta D. H. Hill hírnevét. Ez elárulta Robert E. Lee terveit a Konföderáció marylandi hadjáratáról.
K: D. H. Hillt bárki is katonai zseninek tartotta?
V: Igen, D. H. Hillt néhányan katonai zseninek tartották, köztük Stonewall Jackson altábornagy (a sógora) is.
K: Mikor született és mikor halt meg D. H. Hill?
V: D. H. Hill 1821. július 12-én született, és 1889. szeptember 24-én halt meg.
Keres