Daniel Harvey Hill, vagy ismertebb nevén D. H. Hill (1821. július 12. - 1889. szeptember 24.) konföderációs vezérőrnagy volt az amerikai polgárháború idején. A mexikói-amerikai háborúban tisztként szolgált, és teljesítményéért kétszer is előléptették; az egyiket századossá, a másikat őrnaggyá. A hadsereget elhagyva professzor lett. Amikor Észak-Karolina elszakadt az Uniótól, Hillt az 1. észak-karolinai gyalogság ezredesévé nevezték ki. 1862-ben már vezérőrnagyként szolgált az Észak-Virginiai Hadseregben. Hill hírnevét a 191-es különleges parancs elveszett példánya miatt csorbult, amely George McClellan uniós tábornok kezébe került. Ez elárulta Robert E. Lees terveit a konföderáció marylandi hadjáratáról. Néhányan katonai zseninek tartották, köztük Stonewall Jackson altábornagy (a sógora) is.

Korai élet és katonai képzés

Daniel H. Hill délnyugati karolinai családban született. Katonai pályafutása a West Point katonai akadémián kezdődött, ahol megkapta az alapokat a gyalogsági és mérnöki ismeretekben. A katonai szolgálat korai éveiben részt vett az 1846–1848 közötti mexikói-amerikai háborúban, ahol bátorságáért és szolgálataiért előléptetésekben részesült.

Akadémiai pálya

A katonaság elhagyása után Hill tanári pályára lépett: különböző déli egyetemeken és főiskolákon tanított, így tudományos és katonai elméleti ismereteket adott át a következő nemzedékeknek. Oktatói tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a háború kitörésekor a harctéren is meglévő taktikai és elméleti tudásra támaszkodjon.

Polgárháborús szolgálat

Amikor Észak-Karolina kilépett az Unióból, Hill gyorsan emelkedett a konföderációs ranglétrán. Az 1. észak-karolinai gyalogezred parancsnokaként és később magasabb egységek vezetőjeként fontos szerepet játszott az észak-virginiai hadszíntéren. 1862-ben a Észak-Virginiai Hadseregben már vezérőrnagyként (magasabb vezetőként) szolgált, és részt vett a korai nagy ütközetekben.

Hill hadvezéri stílusa és személyisége vitákat váltott ki: sokak szemében határozott, taktikailag tehetséges katona volt, de gyakran szóvá tették szigorú, néha konfliktusos természetét, ami nézeteltérésekhez vezetett parancsnokaival és más tábornokokkal.

Special Order 191 és hírnév

Hill hírnevét különösen megviselte az a botrány, amely a 191-es különleges paranccsal kapcsolatos. Ennek az utasítássornak egy elveszett példánya George McClellan uniós tábornok kezébe került a marylandi hadjárat idején, ami lényeges előnyt adott az északiaknak és befolyásolta az ütközetek kimenetelét. A történészek között vita folyik arról, pontosan ki hibázott és mennyiben volt Hill felelős az irat ellopásáért; a botrány mindenesetre rányomta bélyegét szakmai megítélésére.

Viszonyok kollégáival

Hill-ről sokan elismerték katonai képességeit: kortársai között akadtak, akik zseninek tartották taktikai gondolkodását. Kapcsolata más kiemelkedő konföderációs vezetőkkel, például Stonewall Jackson altábornaggyal összetett volt: volt kölcsönös tisztelet, de személyes és szakmai nézeteltérések is. Egyes források családi kötődést is említenek közte és Jackson között, bár erről a részletek forrásról forrásra eltérnek.

Polgárháború utáni élet és örökség

A háború után Hill visszatért az oktatáshoz és íráshoz, részt vett a déli intézmények életében, előadásokat tartott, és visszaemlékezéseket, cikkeket publikált. Halála után a történészek megosztottan ítélték meg szerepét: egyesek kitartó, tehetséges parancsnokként emlékeznek rá, mások pedig a makacsság és a viták miatt árnyaltabb képet festenek róla. A Special Order 191 körüli vita és a háborús tettek miatt Hill alakja ma is élénk érdeklődést kelt a polgárháborús kutatásokban.