Dario Fo (Sangiano 1926. március 3. - 2016. október 13.) olasz drámaíró, színházi színész és zeneszerző. Irodalmi Nobel-díjat kapott 1997-ben. A díj olyan íróként emelte ki, "aki a középkor bolondjait utánozza a hatalom ostorozásában és az elnyomottak méltóságának fenntartásában".

Színdarabjai gyakran improvizációra épülnek, Commedia dell'arte stílusban. Fo feleségével, Franca Rame színésznővel színházi társulatot tulajdonolt és működtetett. Leghíresebb művei a Mistero buffo és az Egy anarchista véletlen halála.

Fo 2016. október 13-án, 90 éves korában, súlyos tüdőbetegségben halt meg egy milánói kórházban.

Élete és pályakezdete: Dario Fo a lombardiai Sangianóban született. Kezdetben képzőművészettel és díszlettervezéssel foglalkozott, majd a színház felé fordult: írt, rendezett és szerepelt is, miközben a városi és vidéki közönséghez egyaránt szólt. Színházi munkássága során a hagyományos olasz népszínpadi elemeket egyesítette a modern politikai szatírával.

Stílus és módszer: Fo színműveit a gyors improvizáció, a fizikai komikum és a népi hagyományokból merített groteszk jellemzi. Gyakran alkalmazta az úgynevezett grammelot-ot — a beszélt nyelv hangzására építő, ritkán érthető, de erősen kifejező színpadi „zsargont” —, továbbá maszkokkal és stilizált mozgással dolgozott, ahogy a Commedia dell'arte hagyománya megkívánja. Műveiben erőteljesen jelen van a társadalmi igazságtalanságok és a hatalom bírálata.

Fontosabb művek és témák: Fo legismertebb darabjai közé tartozik a Mistero buffo (amely népi legendákat és bibliai jeleneteket dolgoz át parodisztikus formában) és az Egy anarchista véletlen halála (mely egy valós bűnügyi ügyet és a hatóságok manipulációját figurázza ki). Műveiben gyakran foglalkozott az egyház, az államhatalom és a munka világának visszaéléseivel, miközben a közönség nyelvén, direktebb, néha provokatív humorral szólt a nézőkhöz.

Politikai szerepvállalás és viták: Fo tevékenysége erősen politizált volt: a baloldali kritika, a kisebbségek és a munkásosztály melletti kiállás többször peres ügyekhez, betiltásokhoz és botrányokhoz vezetett. Néhány darabját bírói vagy egyházi tiltás érte; ő maga és társulata sokszor konfrontálódott a hatalommal és a cenzúrával. Feleségével, Franca Ramével közösen a korszak egyik legismertebb “népi” színházi alkotópárosa volt.

Hatás és örökség: Dario Fo megújította az olasz politikai színházat, közérthető, élő nyelvet és népi elemeket hozott vissza a porondra, ezzel nemcsak Olaszországban, hanem nemzetközileg is hatott a társadalomkritikus drámaírásra és a színjátszás formanyelvére. Műveit számos nyelvre lefordították és világszerte játszották, hatása érezhető a kortárs politikai és társadalmi színházban.

Emellett Fo alkotói munkássága nem korlátozódott a drámaírásra: élete során szerepelt színpadon és filmen, dalszövegeket és karikatúrákat is készített, valamint sokat foglalkozott rendezéssel és színházvezetésdel. Munkásságát a Nobel-díjon túl is több hazai és nemzetközi elismerés jelezte.

Összefoglalva, Dario Fo a 20. századi európai színház egyik meghatározó alakja volt: a népi hagyományokból és a társadalmi kritikából táplálkozó, a hatalmat kikezdő, provokatív és közérthető előadásmódjával maradt emlékezetes.