A South Mountain-i csatát 1862. szeptember 14-én vívták a marylandi South Mountainben a konföderációs és az uniós erők között. A South Mountain-i csata jelentősége több szempontból is kiemelkedő: ez volt az egyik első nagyobb összecsapás, amelyet a Potomac folyótól északra folytattak le a keleti hadszíntéren, és fontos előjátéka lett a pár nappal későbbi Antietamnál zajló ütközetnek. A csatát Robert E. Lee tábornok vezette konfederációs hadműveleteinek részeként vívták, amikor az Egyesült Államok északi területeire tört előre. Az egész napos, heves küzdelem a hegyen átvezető három, stratégiai fontosságú hágó — Crampton, Turner és Fox's Gaps — ellenőrzéséért folyt.
Háttere
Robert E. Lee 1862 szeptemberében Marylandbe vonult be, hogy támadó hadműveletekkel nyomást gyakoroljon az északi államokra és utánpótlást szerezzen a konföderáció számára. A már említett három hágó stratégiai jelentőségű volt, mert aki uralta őket, az irányíthatta az átkelést a hegyvonulatokon, ezáltal mozgási szabadságot vagy gátat jelentett a csapatok számára. A uniós főparancsnokság a Potomac folyó túloldaláról reagált, és George B. McClellan parancsnoksága alatt törekedett a konföderációs előrenyomulás feltartóztatására.
A csata lefolyása
Reggel indultak meg az uniós rohamok a három hágó ellen. A harc elsősorban helyi alárendeltségek és tüzérségi ütközetek sorozatából állt: a Turner és Fox's Gaps környékén zajlottak a leghevesebb gyalogosrohamaok, míg Crampton's Gapnál később délután tört meg a védvonal. A délutáni órákban az uniós erők áttörték Crampton's Gapot is, de ez a sikert nem tudta időben kihasználni arra, hogy Harpers Ferry felmentésére induljon.
A harcok során a konföderációs védők helytálltak, de végül nem tudták tartósan megakadályozni az uniós áttörést. A csatában több magasabb rangú tiszt is elesett: a uniós oldalról Jesse L. Reno tábornokot a harc során érték halálos sebek.
Eredmény és következmények
A South Mountain-i ütközetet általában uniós taktikai sikerként értékelik: a hegyhátszakaszon az uniós csapatoknak sikerült áttörniük a konföderációs védelmet, és meghiúsították a déli erők szabad mozgását a környéken. A győzelem azonban nem volt végzetes Lee számára: a csatát követően a konföderációs hadsereg visszavonult, majd Sharpsburg (Antietam) közelében vont állást, ahol szeptember 17-én következett a kampány következő, döntő ütközete.
Az ütközet közvetlen következménye volt az is, hogy bár a Crampton's Gap áttörése lehetővé tette volna Harpers Ferry felmentését, a támogatás túl későn érkezett; Harpers Ferry a konföderáció kezére került szeptember 15-én. Összességében a South Mountain-i csata megtörte a konföderáció kezdeti offenzívájának lendületét, és lehetővé tette az uniós erők számára, hogy McClellan alatt újrarendeződjenek Antietam előtt.
Veszteségek és örökség
A csata során mindkét oldalon több ezer halottat, sebesültet és eltűntet jegyeztek fel; a források a teljes veszteséget általában néhány ezer főre teszik. A South Mountain-i csata ezért fontos példája annak, hogyan dönthetnek stratégiai fontosságú, lokális áttörések a nagyobb hadműveletek kimeneteléről.
Ma a South Mountain környéke emlékhelyekkel és táblákkal őrzi a csata emlékét; a terület fontos része az 1862-es marylandi kampány történelmi emlékhelyeinek. A csata szerepe a kampányban és a Lincoln-adminisztrációt később megerősítő politikai hatások (például a hadműveleti eredmények és azok következményei) miatt történészek és helyi emlékezet számára is jelentős maradt.
