South Mountain-i csata (1862) – fontos marylandi ütközet a három hágónál
A South Mountain-i csatát 1862. szeptember 14-én vívták a marylandi South Mountainben a konföderációs és az uniós erők között. A South Mountain-i csata jelentősége több szempontból is kiemelkedő: ez volt az egyik első nagyobb összecsapás, amelyet a Potomac folyótól északra folytattak le a keleti hadszíntéren, és fontos előjátéka lett a pár nappal későbbi Antietamnál zajló ütközetnek. A csatát Robert E. Lee tábornok vezette konfederációs hadműveleteinek részeként vívták, amikor az Egyesült Államok északi területeire tört előre. Az egész napos, heves küzdelem a hegyen átvezető három, stratégiai fontosságú hágó — Crampton, Turner és Fox's Gaps — ellenőrzéséért folyt.
Háttere
Robert E. Lee 1862 szeptemberében Marylandbe vonult be, hogy támadó hadműveletekkel nyomást gyakoroljon az északi államokra és utánpótlást szerezzen a konföderáció számára. A már említett három hágó stratégiai jelentőségű volt, mert aki uralta őket, az irányíthatta az átkelést a hegyvonulatokon, ezáltal mozgási szabadságot vagy gátat jelentett a csapatok számára. A uniós főparancsnokság a Potomac folyó túloldaláról reagált, és George B. McClellan parancsnoksága alatt törekedett a konföderációs előrenyomulás feltartóztatására.
A csata lefolyása
Reggel indultak meg az uniós rohamok a három hágó ellen. A harc elsősorban helyi alárendeltségek és tüzérségi ütközetek sorozatából állt: a Turner és Fox's Gaps környékén zajlottak a leghevesebb gyalogosrohamaok, míg Crampton's Gapnál később délután tört meg a védvonal. A délutáni órákban az uniós erők áttörték Crampton's Gapot is, de ez a sikert nem tudta időben kihasználni arra, hogy Harpers Ferry felmentésére induljon.
A harcok során a konföderációs védők helytálltak, de végül nem tudták tartósan megakadályozni az uniós áttörést. A csatában több magasabb rangú tiszt is elesett: a uniós oldalról Jesse L. Reno tábornokot a harc során érték halálos sebek.
Eredmény és következmények
A South Mountain-i ütközetet általában uniós taktikai sikerként értékelik: a hegyhátszakaszon az uniós csapatoknak sikerült áttörniük a konföderációs védelmet, és meghiúsították a déli erők szabad mozgását a környéken. A győzelem azonban nem volt végzetes Lee számára: a csatát követően a konföderációs hadsereg visszavonult, majd Sharpsburg (Antietam) közelében vont állást, ahol szeptember 17-én következett a kampány következő, döntő ütközete.
Az ütközet közvetlen következménye volt az is, hogy bár a Crampton's Gap áttörése lehetővé tette volna Harpers Ferry felmentését, a támogatás túl későn érkezett; Harpers Ferry a konföderáció kezére került szeptember 15-én. Összességében a South Mountain-i csata megtörte a konföderáció kezdeti offenzívájának lendületét, és lehetővé tette az uniós erők számára, hogy McClellan alatt újrarendeződjenek Antietam előtt.
Veszteségek és örökség
A csata során mindkét oldalon több ezer halottat, sebesültet és eltűntet jegyeztek fel; a források a teljes veszteséget általában néhány ezer főre teszik. A South Mountain-i csata ezért fontos példája annak, hogyan dönthetnek stratégiai fontosságú, lokális áttörések a nagyobb hadműveletek kimeneteléről.
Ma a South Mountain környéke emlékhelyekkel és táblákkal őrzi a csata emlékét; a terület fontos része az 1862-es marylandi kampány történelmi emlékhelyeinek. A csata szerepe a kampányban és a Lincoln-adminisztrációt később megerősítő politikai hatások (például a hadműveleti eredmények és azok következményei) miatt történészek és helyi emlékezet számára is jelentős maradt.
Illusztráció a Harper's Weekly számára a dél-hegyi csatáról
Háttér
1862 nyarán az Unió reményei, hogy a lázadást könnyen le lehet gyűrni, gyorsan elszálltak. Júliusban George B. McClellan vezérőrnagy kudarcot vallott a déliek fővárosának, a virginiai Richmondnak a bevételére tett kísérletében. Augusztus vége felé a második Bull Run-i csata újabb vereséget jelentett az Unió számára. Röviddel a csata után Lee elkészítette terveit az északi invázióra. Lee 1862. szeptember 4-én Marylandbe vezette észak-virginiai hadseregét. Lee úgy gondolta, hogy ha a polgárháborút az uniós államokba viszi, egy nagy győzelem meggyőzheti Nagy-Britanniát és Franciaországot, hogy támogassák a délieket. Azt is gondolta, hogy ezzel az északiak békét kérnének. Ez biztosítaná, hogy az Amerikai Konföderációs Államok független ország maradhasson.
McClellan annak ellenére maradt a Potomac hadsereg parancsnoka, hogy a második Bull Run-i csatában nem támogatta John Pope vezérőrnagyot. Amikor Lee bevonult Marylandbe, a szokásos lassúságától ritka kivételként McClellan gyorsabban lépett, hogy elvágja őt. Lee akkori tudta nélkül egy uniós katona megtalálta a 191. számú különleges parancs egy példányát. Ez volt Lee terve hadseregének felosztására. McClellan megtudta, hogy Lee Stonewall Jackson tábornokot küldte a Harpers Ferry fegyvertár megtámadására és megtartására. Ez az információ lehetőséget adott McClellan számára, hogy megsemmisítse Lee hadseregét, amíg az még mindig gyengült Jackson Harpers Ferry elleni támadása miatt. McClellan szeptember 13-án értesült Lee tervéről. Így dicsekedett: "Itt van egy papír, amellyel ha nem tudom megkorbácsolni Bobbie Lee-t, hajlandó leszek hazamenni". Táviratot küldött Lincoln elnöknek is, amelyben azt írta: "Ismerem a lázadók összes tervét, és a saját csapdájukban fogom őket elkapni, ha az embereim felelnek a vészhelyzetnek". McClellan azonban még 18 órát várt, mielőtt cselekedett volna. Ez a késlekedés több időt adott Lee-nek, hogy összegyűjtse hadserege minden elemét. Mivel Lee bevonult Marylandbe, különítményeket hagyott a Dél-hegységen átvezető két hágó, a Crampton's Gap és a Turner's Gap őrzésére. Ez volt a két legfontosabb útvonal az 50 mérföld hosszú South Mountain-en keresztül. Ha McClellan egy kicsit gyorsabban halad, akkor a hegy túloldalán szétszórtan érte volna utol Lee seregét.
A csata
Szeptember 14-én három résen zajlott a csata. Néhány konföderációs ezred őrizte a két északi szakadékot, a Turner's és a Fox's szakadékot, valamint a Crampton's Gapet délen. Az uniós hadsereg kelet felől nyomult előre, és két hullámban támadott. Az első hullám reggel 9 óra körül támadta meg a Fox's Gapet. Kora délután a második hullám egyszerre támadta meg a Fox's és a Turner's Gaps hézagokat. Crampton's Gapet késő délután támadták meg.
A Crampton's és a Turner's Gaps közötti távolság körülbelül hat mérföld. A köztük lévő terepviszonyok miatt a csata minden egyes része külön harc volt. A harcok egész nap folytak a Turner's Gapnél és egész délután a Crampton's Gapnél. A Turner's Gapnél nagyobb léptékű, költségesebb és hosszabb ideig tartott a harc, mint a többi ütközet. Ez a késleltetési akció is nagyfokú megtévesztés volt a konföderációs erők részéről. Az uniós erők azt hitték, hogy a hegyekben hemzsegnek a konföderációsok, holott valójában csak egy hadosztály őrizte a hágókat egészen a délután későbbi időpontjáig. Az uniós erők könnyen félresöpörhették volna őket, ha tudják, hogy valójában milyen kevesen vannak.
Azzal, hogy McClellan a South Mountain-i konföderációsok ellen összpontosította támadását, nem segített a Harpers Ferry-i csatában a helyőrségnek. Mivel rendelkezett Lee 191. számú különleges parancsának másolatával, McClellan tudta, hogy Jackson Harpers Ferrynél támadja az uniós erőket. Az a kevés segítség, amit küldött, túl későn érkezett ahhoz, hogy megakadályozza a kapitulációt. Ez egyben időt adott Lee-nek arra is, hogy összegyűjtse erőit a marylandi Sharpsburgnál. Ha McClellan gyorsabban és határozottabban lépett volna, az antietami költséges csatára talán soha nem került volna sor. A konföderációs veszteségek a nap folyamán 2700 katonát tettek ki. Az Unió vesztesége 2300 halott vagy sebesült volt. A konföderációsok a rések ádáz védelmével képesek voltak feltartóztatni McClellan erőit. Ez értékes időt adott Lee-nek az átcsoportosításra és a Sharpsburg felé való továbbhaladásra, ahol az antietami csatában a két hadsereg ismét szembe került egymással. A South Mountain-i csata azonban arra kényszerítette Lee-t, hogy feladja az északi invázióra vonatkozó terveit, és arra kényszerítette, hogy megvédje a hadseregét.
Dél-hegyi csata
Battlefield Preservation
A Civil War Trust (az American Battlefield Trust egyik részlege) és partnerei 647 hektárnyi területet szereztek meg és őriztek meg a South Mountain csatatéren.
Kérdések és válaszok
K: Mikor zajlott a délhegyi csata?
V: A South Mountain-i csatát 1862. szeptember 14-én vívták.
K: Hol vívták a dél-hegyi csatát?
V: A South Mountain-i csatát a marylandi South Mountainben vívták.
K: Kik harcoltak a South Mountain-i csatában?
V: A South Mountain-i csatában a konföderációs és az uniós erők harcoltak.
K: Miért volt fontos a South Mountain-i csata?
V: A South Mountain-i csata volt az első nagyobb ütközet, amelyet a Potomac folyótól északra vívtak, az első olyan ütközet, amelyben a konföderációs hadsereg először szállta meg az Egyesült Államok északi részét. Szintén itt, és nem az Antietamnál, ahol a Robert E. Lee tábornok vezette konföderációsok vereséget szenvedtek és visszafordultak.
K: Miért folyt a South Mountain-i csata?
V: Az egész napos heves csatát a hegyen átvezető három hágó ellenőrzéséért vívták: Crampton's, Turner's és Fox's Gaps.
K: Ki volt a konföderációs hadsereg vezetője a South Mountain-i csatában?
V: Robert E. Lee tábornok volt a konföderációs hadsereg vezetője a South Mountain-i csatában.
K: Melyik volt az első nagyobb csata, amelyet a Potomac folyótól északra vívtak?
V: A South Mountain-i csata volt az első nagyobb csata, amelyet a Potomac folyótól északra vívtak.
