A Compsognathus egy kis húsevő theropoda dinoszaurusz volt a jura időszak végéről, 144 millió évvel ezelőttről. Körülbelül egy méter hosszú volt, két lábon futott, és hosszú farkát használta az egyensúly megtartására. A Compsognathus a Compsognathidae családba sorolt kisméretű theropodák közé tartozik; testsúlyára becslések szerint nagyjából 0,5–3 kg közötti értékeket adnak meg a különböző példányok és életkori különbségek függvényében. Bár a Compsognathus fosszíliáin nincs egyértelmű bizonyíték tollakra, rokon nemű kis theropodák (például a kínai Sinosauropteryx) tollszerű filceket őriztek meg, ezért sok paleontológus szerint lehetséges, hogy a Compsognathusnak is voltak egyszerű, szőrnemű köntösei.

A Compsognathus két majdnem teljes példányról ismert, az egyik Németországból (89 cm / 35 in hosszú), a másik Franciaországból (125 cm / 49 in hosszú). A német példányt a bajorországi Solnhofen mészkőben találták több mint 150 évvel ezelőtt; ez a kőzetvilág híres a rendkívül finom szemcséjű litografikus mészköveiről, amelyek kiváló részletességgel őriznek meg kisebb gerinceseket és puha szöveti lenyomatokat is. A Compsognathus első leírása a 19. század közepén történt, és a német példány fontos szerepet játszott a kisméretű theropodák megismerésében.

A nagyobb francia példányt (MNHN CNJ 79) 1972-ben fedezték fel a délkelet-franciaországi Nizza közelében található portlandi mészkőben. Bár eredetileg Compsognathus corallestris néven külön fajként írták le, mások azóta átnevezték a Compsognathus longipes egy másik példányává. A két példány közötti méret- és morfológiai különbségek vitát váltottak ki arról, hogy a különbségek fajok közti eltérést, egyedi variabilitást vagy éppen életkori (juvenilis vs. felnőtt) különbségeket tükröznek-e; a rendszertani viták a mai napig nem teljesen zárultak le.

Azon kevés dinoszauruszok egyike, amelyek táplálkozását biztosan ismerjük: mindkét példány hasában kis, mozgékony gyíkok maradványai maradtak fenn. Ezek a lenyomatok közvetlen bizonyítékot adnak arra, hogy a Compsognathus kisebb gerincesekre vadászott vagy azokat elfogyasztotta — valószínűleg rágcsáló- vagy rovarméretű zsákmányokon kívül alkalmi kisgyíkokkal is táplálkozott. A gyomortartalom megőrződése ritka és különösen értékes adat a paleobiológiában, mert közvetlenül megmutatja az adott példány táplálkozási szokásait.

Anatómiai sajátosságok

A Compsognathus karcsú, könnyű testfelépítésű volt: hosszú hát- és farkövet, rövid előkezeket és arányosan nagy hátsó lábakat viselt, amelyek gyors futásra utalnak. A vékony, hegyes fogak alkalmasak voltak apró zsákmány megragadására és széttépésére. A kéz háromujjas, kapó jellegű, a hosszú fark pedig stabilizátorként szolgált erőteljes hátsó lábmunkánál.

Élőhely és ökológia

A két fosszília megtalálási helye (Solnhofen és a déli francia portlandi mészkő) sekély tengeri lagúnákhoz, part menti környezetekhez kötődő képződményekből származik. Ezek a területek szigetekkel, lagúnákkal és meleg, sekély tengerekkel jellemezhetők voltak, ahol a szárazföldi és parti élőlények – köztük kis dinoszauruszok, gyíkok, tengeri gerinctelenek és repülő őshüllők – együtt fordultak elő.

Felfedezés, rendszertani szerep és kulturális hatás

  • Felfedezés: A német Compsognathus példány a 19. század közepén került elő és fontos korai bizonyítéka annak, hogy léteztek kis, gyors, két lábon járó theropodák.
  • Rendszertan: A Compsognathus a Compsognathidae család tipikus képviselője; a család tagjai kis méretű, húsevő theropodák, amelyek a madarakkal rokonságot mutató vonásokkal rendelkeznek.
  • Kulturális hatás: A Compsognathus népszerűvé vált a tudományos ismeretterjesztésben és a populáris kultúrában (például filmekben és könyvekben gyakran jelenik meg „compy” formában). A megjelenítések azonban néha eltúlozzák a viselkedést (például csapatvadászatok) vagy a méretet a filmes adaptációkban.

Paleobiológiai következtetések

A fosszíliaanyag kombinálva a csontváz morfológiájával azt sugallja, hogy a Compsognathus gyors, fürge ragadozó lehetett, amely kis gerinceseket és talán nagyobb ízeltlábúakat zsákmányolt. A leletek hozzájárulnak a korai theropodák viselkedésének és ökológiájának megértéséhez, és fontosak a madárszerű jellemzők eredetének vizsgálatában is.

Összességében a Compsognathus jó példája annak, hogyan szolgálhatnak a kiváló állapotban megőrzött példányok közvetlen bizonyítékokkal a régmúlt élővilágáról, és hogyan segítenek finomítani a dinoszauruszok életmódjára, megjelenésére és rendszertani helyére vonatkozó elképzeléseinket.