Anchiornis huxleyi — kistestű tollas dinoszaurusz (Liaoning, 160–161 millió év)
Anchiornis huxleyi — 34 cm, 110 g kistestű tollas dinoszaurusz Liaoningból (160–161 millió év), kulcsfontosságú bizonyíték a madarak és dinoszauruszok evolúciós kapcsolatára.
Az Anchiornis ('madár közeli madár') a kistestű, tollas, troodontid dinoszauruszok nemzetségébe tartozik. Az Anchiornis huxleyi Thomas Henry Huxley tiszteletére kapta a nevét, aki elsőként vetette fel a madarak és a dinoszauruszok közötti szoros evolúciós kapcsolatot. Egy teljes egyed 34 cm hosszú és mindössze 110 g súlyú, így a legkisebb ismert tollas dinoszaurusz. Több, kivételesen jó állapotban megőrződött példányról van tudomásunk, amelyek csontváza mellett a testtakarót alkotó tollak lenyomatai is megőrződtek, ami ritka és értékes forrást jelent a megjelenés és viselkedés rekonstruálásához.
A kínai Liaoningban Anchiornis fosszíliákat találtak, amelyek a késő jura időszak első feléből, 160-161 millió évvel ezelőttről származnak. A leletek finomszemcsés üledékekben maradtak fenn, ami lehetővé tette a tollak finom részleteinek megőrződését, így a kutatók a tollak szerkezetét és akár a színre utaló melanoszóma-maradványokat is vizsgálni tudták.
A morfológia alapján Anchiornis apró, vékony csontozatú állat volt: viszonylag hosszú karokkal, csőr nélküli, fogazott állkapoccsal és fogakkal rendelkezett. A karokon jól fejlett, fésűs szerkezetű, pennás tollak találhatók, amelyek hasonlítottak a modern madarak szárnytollaihoz; emellett a hátsó végtagokon is hosszabb tollak voltak, ezért gyakran említik egyes paraviánok „négy szárnyú” elrendezésének példájaként. A szárnytollak alakja és szimmetriája azonban arra utal, hogy a faj valószínűleg nem volt hatékony repülő: inkább siklásra, rövidebb lebegésre vagy a híres wing‑assisted incline running (szárnysegítséggel történő kapaszkodás) típusú mozgásra lehetett képes, semmint hosszú, fenntartható szárnyalásra.
A tollazat és a színezés feltárásában fontos előrelépést jelentettek azok a vizsgálatok, amelyek a megőrződött melanoszómákat tanulmányozták. Ezek alapján a rekonstrukciók szerint az Anchiornis testszíne nagyjából fekete‑fehér mintázatú lehetett, a fején pedig vöröses tollsátor is megjelenhetett. A pontos színárnyalatok és mintázatok változhattak egyedek és életkor szerint, de az eredmények jól szemléltetik, hogy a dinoszauruszok tollazata sokkal változatosabb és funkcionálisan összetettebb volt, mint korábban gondolták.
Rendszertani besorolása kezdetben vitatott volt: egyes vizsgálatok troodontid rokonságot támasztottak alá, míg más elemzések a paravianok (a madarak közeli leszármazottai) egyik korai ágaként, vagy saját családként (Anchiornithidae) kezelték. Mindenesetre az Anchiornis fontos átmeneti alakot képvisel a madarak és a nem madárszerű paravián dinoszauruszok között, segítve megérteni a repülés kialakulásának korai lépéseit és a tollak eredeti funkcióit (szigetelés, jelzés, siklás/segített mozgás).
Paleoökológiai szempontból az Anchiornis erdős, vulkanikus jellegű környezetben élt, ahol apró gerinctelenekkel, rovarokkal és kisebb gerincesekkel táplálkozhatott. A Liaoning‑medence üledékei gazdag élőhelyet tükröznek, ahol sok más tollas dinoszaurusz és korai madár is előkerült, így a faj leletei kulcsfontosságúak a közösségek és a közös evolúciós mintázatok feltérképezéséhez.
Összefoglalva: az Anchiornis huxleyi kisméretű, tollas paravián, amely kivételes fosszíliái révén részletes képet ad a tollak korai evolúciójáról, a színezésről és a repülés kialakulásának lehetséges korai formáiról. A Liaoningból származó leletek 160–161 millió évesek, és a faj jelentősége miatt gyakran szerepel a madarak eredetével és a tollas dinoszauruszok diverzitásával kapcsolatos tanulmányokban.
Leírás
Az Anchiornis egy kisméretű, korai troodontid dinoszaurusz, amelynek koponyája a többi troodontidához hasonlóan háromszög alakú. Az Anchiornisnak hosszú lábai is voltak, ami általában egy erős futóra utal. A kiterjedt lábtollak azonban arra utalnak, hogy a hosszú lábak csökevényes tulajdonságok lehetnek, mivel a futó állatok lábain általában kevesebb, nem pedig több szőr vagy toll található. Az Anchiornis mellső végtagjai is nagyon hosszúak voltak, ami szokatlan a troodontidák között (amelyek általában rövid karúak), de hasonló a dromaeosauridákhoz és a korai madarakhoz, ami hangsúlyozza a dinobolygók között elfoglalt bazális ("primitív") helyzetét.
Tollak
Míg az Anchiornis első, a 2000-es években talált példánya csak halvány nyomokban őrizte meg a tollakat a test megmaradt része körül, addig a jól megőrzött második példányon a tollak szinte teljes megőrzése látható, ami lehetővé tette a kutatók számára, hogy azonosítsák a tollak szerkezetét és eloszlásukat.
Más korai madarakhoz, például a Microraptorhoz hasonlóan az Anchiornisnak is nagy szárnyai voltak, amelyek a karra és a kézre erősített repülőtollakból (mint a modern madaraknál), valamint a hátsó lábakon lévő repülőtollakból álltak, így az elülső és a hátsó szárnyak elrendeződtek. Az Anchiornis mellső szárnya 11 elsődleges és 10 másodlagos tollból állt. A Microraptorral ellentétben az Anchiornis elsődleges tollai körülbelül olyan hosszúak voltak, mint a másodlagosak, és kerekebb szárnyat alkottak, ívelt, de szimmetrikus központi szárnyszárnyakkal, kis és vékony relatív mérettel, valamint lekerekített csúcsokkal, ami a későbbi rokonához képest gyengébb aerodinamikai képességre utal. A Microraptor és az Archaeopteryx esetében a leghosszabb elülső szárnytollak a szárny csúcsához voltak a legközelebb, így a szárnyak hosszúnak, keskenynek és hegyesnek tűntek. Az Anchiornisnál azonban a leghosszabb szárnytollak a csukló közelében rögzültek, így a szárny középen volt a legszélesebb, a csúcs közelében pedig elvékonyodott, ami kerekebb, a repüléshez kevésbé alkalmazkodó profilt eredményezett.
Az Anchiornis hátsó szárnyai szintén rövidebbek voltak, mint a Microraptoré, és 12-13 repülőtollból álltak, amelyek a sípcsonthoz (alsó lábszár), 10-11 pedig a lábközépcsonthoz (felső lábszár) voltak rögzítve. Szintén a Microraptorral ellentétben a hátsó szárnytollak voltak a leghosszabbak, közelebb a testhez, a lábtollak pedig rövidek voltak és lefelé irányultak, majdnem merőlegesen a lábcsontokra. Minden más ismert mezozoikus dinoszaurusztól eltérően az Anchiornis lábát (a karmok kivételével) teljesen tollak borították (sokkal rövidebbek, mint a hátsó szárnyat alkotó tollak).
A test többi részét kétféle egyszerűbb, pehelyszerű (tollas) toll borította, mint a Sinornithosaurus esetében. Hosszú, pehelyszerű tollak borították szinte az egész fejet és nyakat, a törzset, a felső lábakat és a farok első felét. A farok többi része pennás faroktollakat (rectrices) viselt.
Színes
2010-ben egy kutatócsoport egy rendkívül jó állapotban fennmaradt Anchiornis példány tollazatának számos pontját vizsgálta meg, hogy felmérje a melanoszómák - a tollak színét adó pigmentsejtek - eloszlását. A melanoszómák tanulmányozásával és a modern madarakéval való összehasonlításával a tudósok fel tudták térképezni az Anchiornis élete során jelenlévő színeket és mintázatot. Bár ezt a technikát már korábban is alkalmazták, az Anchiornis lett az első olyan mezozoikumi dinoszaurusz, amelynek szinte teljes életkori színezetét ismerték.
Az Anchiornis testtollainak többsége szürke és fekete volt. A fejtollak koronája főként vöröses volt, szürke alapon és elöl, az arcon pedig a túlnyomórészt fekete fejtollak között rozsdafoltok voltak. Az elülső és hátsó szárnytollak fehér színűek voltak, fekete végekkel. A fedőtollak (a hosszú szárnytollak tövét borító rövidebb tollak) szürkék voltak, ellentétben a főleg fehér főszárnyakkal. A nagyobb szárnyfedők szintén fehérek voltak, szürke vagy fekete végekkel, és a szárny közepén sötétebb pöttyökből álló sorokat alkottak. Ezek a külső szárnyon (elsődleges tollfedők) sötét csíkok vagy egyenletes pontsorok, a belső szárnyon (másodlagos tollfedők) viszont egyenetlenebb pöttyök formájában jelentek meg. A lábszárak a hosszú hátsó szárnytollak kivételével szürkék voltak, a lábfejek és a lábujjak pedig feketék.
Sok modern madárhoz hasonlóan az Anchiornis is összetett színezetet mutatott, amely a testén és a szárnyain pettyes mintázatban különböző színeket tartalmazott, vagy más néven "a tollazaton belüli és a tollak közötti színezetet". A modern madaraknál az ilyen színmintázatot kommunikációra és megjelenítésre használják, akár az azonos faj tagjai felé (pl. párzás vagy területi fenyegetés megjelenítése), akár a konkurens vagy ragadozó fajok fenyegetésére és elriasztására.
Paleobiológia
Az Anchiornis hosszú mellső végtagjairól nevezetes, amelyek a hátsó végtagok teljes hosszának 80%-át tették ki. Ez hasonló az Archaeopteryxhez; a hosszú mellső végtagok szükségesek a repüléshez. Az Anchiornis csuklója is inkább madárszerű volt, mint más nem-avián theropodáké. A szerzők először úgy gondolták, hogy az Anchiornis repülni vagy siklani tudott. A további leletek azonban azt mutatták, hogy az Anchiornis szárnyai, bár jól fejlettek voltak, a későbbi fajokhoz, például a Microraptorhoz képest rövidek voltak, viszonylag rövid elsődleges tollazatuk lekerekített, szimmetrikus végű volt, ellentétben a Microraptor hegyes, aerodinamikus arányú tollazatával. Az állat tehát tudott siklani, de valószínűleg nem tudott repülni.
Az Anchiornisnak hosszú hátsó lábai vannak, ami gyors futó életmódra utal. Azonban az Anchiornis lábait, sőt lábfejeit és lábujjait is tollak borították, ami valószínűtlenné teszi, hogy az Anchiornis képes lett volna a földön futni. Valószínűsíthető életmódja egy fán élő sikló.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az az Anchiornis?
V: Az Anchiornis a kisméretű, tollas, troodontid dinoszauruszok nemzetségébe tartozik.
K: Kiről kapta az Anchiornis huxleyi a nevét?
V: Az Anchiornis huxleyi Thomas Henry Huxley tiszteletére kapta a nevét.
K: Miért jelentős Thomas Henry Huxley az Anchiornisszal kapcsolatban?
V: Thomas Henry Huxley volt az első, aki a madarak és a dinoszauruszok közötti szoros evolúciós kapcsolatot javasolta.
K: Mekkora egy teljes Anchiornis egyed mérete?
V: Egy teljes Anchiornis egyed 34 cm (13 in) hosszú és csak 110 g (3,9 oz) súlyú.
K: Mi a figyelemre méltó az Anchiornis méretében?
V: Az Anchiornis a legkisebb ismert tollas dinoszaurusz.
K: Hol találtak Anchiornis fosszíliákat?
V: Anchiornis fosszíliákat találtak a kínai Liaoningban.
K: Mikorra datálhatók az Anchiornis fosszíliák?
V: Az Anchiornis fosszíliák a késő jura időszak első feléből, 160-161 millió évvel ezelőttről származnak.
Keres