Aethling Edgar (vagy Edgar the Ætheling, kb. 1051 körül – kb. 1126 körül) 1066-ban, Edward Confessor halála után igényt tartott az angol trónra. Sokak szemében népszerű választás volt, mert angolszász származása és az Edmund Ironside leszármazottjaként való rokonsága erős legitimációt jelentett: az angolok számára ő testesítette meg a korábbi királyi dinasztia folytatását.
Korai élete és családi háttér
Edgar valószínűleg Magyarországon született, ahol családja élt száműzetésben, mivel az ősei a 11. század eleji politikai fordulatok miatt külföldre kerültek. Édesapja, száműzött Edward (Edward the Exile) a legenda és a kortárs források szerint visszahívást kapott Angliába Edward Confessor uralkodása idején, és 1057-ben családjával együtt visszatért. Azonban Edward halála – amelynek körülményei a források szerint is rejtélyesek – röviddel az érkezés után következett be, így Edgar kamaszként maradt a trónöröklési viták szereplője.
Az 1066-os trónharc és rövid rivális szerep
Amikor Edward Confessor meghalt 1066 elején, a koronáért több jelölt is versenyzett. A witenagemot egy része Edgar személyében az ősi királyi ház utódját látta, de fiatal kora és a politikai helyzet miatt nem koronázták meg. Helyette Harold Godwinson vált uralkodóvá; Harold később a vikingek (dán) és a normann fenyegetés elleni védekezésben esett el a hastingsi csatában. Harold halála után bizonyos angol csoportok és nemesek rövid ideig Edgaret tekintették legitim uralkodónak, ám a normann hódítók gyors előrenyomulása miatt a fiatal Edgar végül nem került trónra, és végül meghódolt Williamnek, a normann hódítónak.
Lázadások, menekülés és későbbi sorsa
Edgar neve a hódítást követő években többször előkerült a normann uralom elleni felkelések központi figurájaként: 1068–1071 körül észak-angliai és közép-angliai felkelésekben, valamint skót és dán támogatókkal kísérelték meg a normannok visszaszorítását. Ezek a kísérletek végül nem jártak tartós sikerrel; Edgar többször menekült Skóciába, ahol rokoni kapcsolatai – különösen a későbbi Szent Margit alakja, aki közelebbi családi kapcsolatot teremtett a skót királyi udvarral – menedéket nyújthattak számára. A kudarcok és a politikai kompromisszumok után Edgar idővel megegyezett a normann uralommal: nem vált újra sikeres trónkövetelővé, de mint túlélő angolszász főúr viszonylagos mindennapi életet élhetett a normann korban.
Örökség és megítélés
Edgar alakja történelmileg két értelemben is jelentős: egyrészt őt tekintik az utolsó komoly angolszász trónkövetelőnek, aki a hódítás utáni években a nemzeti ellenállás egyik figurája volt; másrészt a sorsa – fiatal trónörökösből végül periferikus nemessé válni – jól mutatja a 11. század közép-európai politikai átrendeződését. A "Ætheling" (aethling) jelző eredetileg az angol királyi vérből származó herceg, trónörökös megjelölésére szolgált, ami Edgar címét és követelését is alátámasztotta.
A részletek egy részét a korabeli források hiányosságai miatt csak óvatosan lehet rekonstruálni, így Edgar életének pontos eseménysora és halálának körülményei is részben bizonytalanok: a legtöbb történész a 12. század első harmadára, körülbelül 1126 körülre teszi halálát.