Knut (Nagy Knut) – Anglia, Dánia és Norvégia királya (kb. 995–1035)
Ismerd meg Nagy Knutot (kb. 995–1035): Anglia, Dánia és Norvégia királya, aki az Északi-tenger urává vált, diplomáciai sikerekkel és kiterjedt birodalmi hatalommal.
Canute (vagy Nagy Knut) (kb. 995-12 november 1035) Anglia, Dánia, Norvégia, Svédország egy része, valamint Schleswig és Pomeránia kormányzója vagy főuralkodója volt. Dánia befolyása az Északi-tenger térségében soha nem volt nagyobb, mint az ő idejében. Szerződéseket kötött a Szent Római Birodalom császáraival, II. Henrikkel és II. Konráddal, és jó kapcsolatokat ápolt a korabeli pápákkal.
Canute volt az egyetlen férfi, aki Anglia, Dánia és Norvégia királya volt. Svédország egy részét is ő irányította.
Élete és hatalomra jutása
Születése és családi háttere: Knut valószínűleg kb. 995 körül született, apja Sweyn Forkbeard (Sven Forkbeard) dán király, nagyapja pedig Harald Bluetooth volt. A viking eredetű uralkodócsalád tagjaként Knut már fiatalon katonai és politikai tapasztalatot szerzett a Balti- és az Északi-tenger térségében.
Anglia meghódítása: Apja halála és az angolszász belső viszályok után Knut többszöri hadjárat után végül 1016-ban győzedelmeskedett az angolok felett. A 1016-os Assanduni csata (vagy hasonló döntő összecsapások) után megegyezés született Edmund Ironside-dal, de Edmund még abban az évben meghalt, így Knut lett egész Anglia uralkodója. Uralma alatt megőrizte az angolszász közigazgatás sok elemét, és igyekezett a dán és angolszász elitet egységbe kovácsolni.
Uralkodása és belpolitikai intézkedések
Királyi hatalom és közigazgatás: Knut pragmatikus uralkodóként ismert: nem számolta fel automatikusan a helyi angol intézményeket, hanem a meglévő szervezetet használta fel, beültetve saját bizalmasait a fontos posztokra. Erősítette a királyi hatalmat, de a béke megtartása érdekében kompromisszumokat kötött a helyi nemességgel.
Törvények és jogrend: Több törvényre emlékeznek vissza Knut nevével kapcsolatban, amelyek az angolszász és a dán hagyományok elemeit vegyítik. Ezek a törvények igyekeztek biztosítani a közrendet, a birtokviszonyok és a jogi eljárások stabilitását.
Pénzügyek és pénzverés: Knut uralma alatt stabilizálták és szabványosították az angolszász ezüstpénzt (sterling), mivel a biztonságos és egységes pénzrendszer fontos volt a kereskedelem és az adózás számára. Uralkodása hozzájárult a régió gazdasági stabilitásához.
Külföldi kapcsolatok és hadjáratok
Dánia és Norvégia: Knut nemcsak Angliát, hanem Dánia nagy részét is maga alá vonta; Norvégiát pedig 1028 körül sikerült befolyása alá hajtania, amikor Olaf II. (Szent Olaf) száműzetésbe kényszerült. Így egy időre több északi királyság is Knut földrajzi és politikai uralma alatt állt, ami az Északi-tenger térségének egységesülését jelentette.
Diplomácia a nagyhatalmakkal: Knut szerződéseket és diplomáciai kapcsolatokat tartott fenn a Szent Római Birodalom császáraival (II. Henrikkel és II. Konráddal), valamint jó viszonyt ápolt a pápasággal is. Ezek a kapcsolatok nemcsak elismerést hoztak számára, hanem politikai stabilitást is biztosítottak a „Északi-tengeri birodalomnak”.
Egyház és kultúra
Canute aktívan támogatta az egyházat: adományokat és kiváltságokat adott kolostoroknak és püspökségeknek, építkezéseket támogatott, és törekedett arra, hogy jó viszonyt tartson fenn a pápai udvarral. Igyekezett a keresztény egyházi struktúrát megerősíteni uralma alatt, ez hozzájárult hatalmának legitimálásához és a társadalmi rend stabilizálásához.
Családja és utódai
- Feleségei: Knutnak több házassága és kapcsolata ismert; jelentős volt házassága Emma of Normandy-val, aki előtte Æthelred angol király felesége volt.
- Gyermekei: Legismertebb gyermekei közé tartozik Harold Harefoot, aki később angol király lett, és Harthacnut, aki Dánia és Anglia trónját is viselte. Knut öröksége utódlási vitákhoz és belső harcokhoz vezetett halála után.
Halála és öröksége
Canute 1035. november 12-én hunyt el. Halála után birodalma egysége megrendült: Anglia és Dánia trónját rövid időre megosztották utódai, s belső vetélkedések sora kezdődött. Ennek ellenére Knut korszakának fontos eredményei voltak a kereskedelem fejlődése, a pénzrendszer stabilizálása, valamint a skandináv és angolszász elit integrálása.
A „tengert leparancsoló” legenda
Az egyik legismertebb anekdota Canut nevéhez fűződik: a történet szerint parancsot adott a tengernek, hogy vonuljon vissza, ezzel demonstrálva, hogy egy földi uralkodó nem képes uralni a természetet. Ez a történet valószínűleg későbbi forrásokból származik, és inkább Canute alázatát és a hatalom korlátainak bemutatását hangsúlyozza, semmint tényleges történelmi eseményt.
Összegzés
Canute (Nagy Knut) emléke egy komplex, pragmatikus uralkodóé, aki katonai sikerekkel, ügyes diplomáciával és belpolitikai engedményekkel hozta létre és tartotta fenn rövid időre a közép- és északi-európai befolyási övezetet. Uralkodása alatt Dánia, Anglia és Norvégia viszonylagos stabilitást élvezett, és öröksége hosszabb távon is hatott a térség politikai és jogi berendezkedésére.


Középkori benyomás: Edmund Ironside (balra) és Cnut (jobbra)


Canute az uralkodása alatt vert érmén.


Canute birodalma
Anglia meghódítása
1015 nyarán Canute flottája 200 hosszúhajón talán 10 000 fős dán sereggel Anglia felé vette útját. Cnut állt a Skandinávia minden részéből érkező vikingek élén. Az inváziós haderő a következő tizennégy hónapban gyakran szoros és kegyetlen háborút vívott az angolokkal. Gyakorlatilag az összes csatát Aethelred fia, Edmund Ironside ellen vívták.
Miután 1016-ban elfoglalta a trónt, Canute kivégeztette Edmund számos követőjét, hogy koronáját biztonságba helyezze.
Család:
A keresztény Canute-nak két felesége volt. Első feleségét, vagy talán ágyasát Ælfgifunak hívták. Kézfogó feleség volt, ami azt jelenti, hogy a házasságot kézfogással kötötték, nem pedig egyházi szertartással. Ez abban az időben törvényes volt. Ő lett az északi királynője.
Második felesége a normandiai Emma volt, akit óangolul Ælfgifunak is neveztek. Esküvőjük keresztény esküvő volt. A nőt délen tartották, Exeterben volt birtoka.
Mindkét feleségnek fiai születtek, akik Anglia királyai lettek. Canute sok ajándékkal kedveskedett az egyháznak.
Kiadvány
- 1 - Northamptoni Ælfgifu
- Sweyn Knutsson, Norvégia királya
- Harold Harefoot, Anglia királya
- 2 - Normandiai Emma
- Harthacanute, Dánia és Anglia királya
- Gunhilda dániai hercegnő feleségül vette III. Henrik szent római császárt.
Canute és a hullámok
Van egy történet, amely szerint Kanut a trónján ülve utasította a tengert, hogy forduljon vissza. Nem tudjuk, hogy ez valóban megtörtént-e. Úgy tűnik, hogy Huntington Henriktől (1088 körül - 1154 körül) származik. Ő a következőképpen meséli el:
"Amikor Cnute király húsz évig uralkodott, Shaftesburyben távozott ebből az életből, és Winchesterben, az Old Minsterben temették el. Néhány szót kell szentelnünk e király hatalmának. Előtte soha nem volt Angliában ilyen nagy hatalommal rendelkező király. Ő volt egész Dánia, egész Anglia, egész Norvégia és Skócia ura. A sok háború mellett, amelyekben különösen dicsőséges volt, három szép és nagyszerű tettet hajtott végre.... A harmadik, hogy amikor hatalma csúcsán volt, elrendelte, hogy székét a tengerparton állítsák fel, amikor a dagály érkezett. Ekkor így szólt az emelkedő dagályhoz: "Alattam álltok, ahogy a föld, amelyen ülök, az enyém, és senki sem állt ellen büntetlenül az uralmamnak. Ezért megparancsolom neked, hogy ne emelkedj fel a földemre, és ne merészeld megnedvesíteni urad ruháját vagy végtagjait". De a tenger szokás szerint feljött, és tiszteletlenül eláztatta a király lábát és lábszárát. A király hátraugrott, és így kiáltott fel: "Tudja meg az egész világ, hogy a királyok hatalma üres és értéktelen, és nincs más király, aki méltó lenne a névre, csak az, akinek akaratából ég, föld és tenger örök törvényeknek engedelmeskedik. ' Ezután Cnut király soha többé nem viselte nyakában az aranykoronát, hanem a megfeszített Úr képére helyezte azt, a nagy király Isten örök dicséretére. Akinek kegyelméből Cnut király lelke nyugalmat élvezzen."
Huntingdoni Henrik, Historia Anglorum (VI.17)
Keres