Canute
Canute (vagy Nagy Knut) (kb. 995-12 november 1035) Anglia, Dánia, Norvégia, Svédország egy része, valamint Schleswig és Pomeránia kormányzója vagy főuralkodója volt. Dánia befolyása az Északi-tenger térségében soha nem volt nagyobb, mint az ő idejében. Szerződéseket kötött a Szent Római Birodalom császáraival, II. Henrikkel és II. Konráddal, és jó kapcsolatokat ápolt a korabeli pápákkal.
Canute volt az egyetlen férfi, aki Anglia, Dánia és Norvégia királya volt. Svédország egy részét is ő irányította.
Középkori benyomás: Edmund Ironside (balra) és Cnut (jobbra)
Canute az uralkodása alatt vert érmén.
Canute birodalma
Anglia meghódítása
1015 nyarán Canute flottája 200 hosszúhajón talán 10 000 fős dán sereggel Anglia felé vette útját. Cnut állt a Skandinávia minden részéből érkező vikingek élén. Az inváziós haderő a következő tizennégy hónapban gyakran szoros és kegyetlen háborút vívott az angolokkal. Gyakorlatilag az összes csatát Aethelred fia, Edmund Ironside ellen vívták.
Miután 1016-ban elfoglalta a trónt, Canute kivégeztette Edmund számos követőjét, hogy koronáját biztonságba helyezze.
Család:
A keresztény Canute-nak két felesége volt. Első feleségét, vagy talán ágyasát Ælfgifunak hívták. Kézfogó feleség volt, ami azt jelenti, hogy a házasságot kézfogással kötötték, nem pedig egyházi szertartással. Ez abban az időben törvényes volt. Ő lett az északi királynője.
Második felesége a normandiai Emma volt, akit óangolul Ælfgifunak is neveztek. Esküvőjük keresztény esküvő volt. A nőt délen tartották, Exeterben volt birtoka.
Mindkét feleségnek fiai születtek, akik Anglia királyai lettek. Canute sok ajándékkal kedveskedett az egyháznak.
Kiadvány
- 1 - Northamptoni Ælfgifu
- Sweyn Knutsson, Norvégia királya
- Harold Harefoot, Anglia királya
- 2 - Normandiai Emma
- Harthacanute, Dánia és Anglia királya
- Gunhilda dániai hercegnő feleségül vette III. Henrik szent római császárt.
Canute és a hullámok
Van egy történet, amely szerint Kanut a trónján ülve utasította a tengert, hogy forduljon vissza. Nem tudjuk, hogy ez valóban megtörtént-e. Úgy tűnik, hogy Huntington Henriktől (1088 körül - 1154 körül) származik. Ő a következőképpen meséli el:
"Amikor Cnute király húsz évig uralkodott, Shaftesburyben távozott ebből az életből, és Winchesterben, az Old Minsterben temették el. Néhány szót kell szentelnünk e király hatalmának. Előtte soha nem volt Angliában ilyen nagy hatalommal rendelkező király. Ő volt egész Dánia, egész Anglia, egész Norvégia és Skócia ura. A sok háború mellett, amelyekben különösen dicsőséges volt, három szép és nagyszerű tettet hajtott végre.... A harmadik, hogy amikor hatalma csúcsán volt, elrendelte, hogy székét a tengerparton állítsák fel, amikor a dagály érkezett. Ekkor így szólt az emelkedő dagályhoz: "Alattam álltok, ahogy a föld, amelyen ülök, az enyém, és senki sem állt ellen büntetlenül az uralmamnak. Ezért megparancsolom neked, hogy ne emelkedj fel a földemre, és ne merészeld megnedvesíteni urad ruháját vagy végtagjait". De a tenger szokás szerint feljött, és tiszteletlenül eláztatta a király lábát és lábszárát. A király hátraugrott, és így kiáltott fel: "Tudja meg az egész világ, hogy a királyok hatalma üres és értéktelen, és nincs más király, aki méltó lenne a névre, csak az, akinek akaratából ég, föld és tenger örök törvényeknek engedelmeskedik. ' Ezután Cnut király soha többé nem viselte nyakában az aranykoronát, hanem a megfeszített Úr képére helyezte azt, a nagy király Isten örök dicséretére. Akinek kegyelméből Cnut király lelke nyugalmat élvezzen."
Huntingdoni Henrik, Historia Anglorum (VI.17)
