Lee Kuan Yew, GCMG, CH (tiszteletbeli) (kínaiul: 李光耀; pinyin: Lǐ Guāngyào; 1923. szeptember 16. – 2015. március 23.; más néven Lee Kwan-Yew) szingapúri politikus és államférfi volt, aki a Szingapúri Köztársaság alapító korszakának meghatározó alakja. Szingapúr első miniszterelnöke volt 1959 és 1990 között, és egész pályafutása alatt döntő szerepet játszott az ország modernizációjában és gyors gazdasági felemelkedésében.
Lee a Népi Akciópárt (PAP) társalapítója és korai vezetője volt; a pártot 1959-ben elsöprő győzelemre vezette. Vezetése alatt Szingapúr 1965-ben kivált a Malajziai Föderációból, és a korábban természeti erőforrásokkal szegény, illetve gyarmati előőrsből egy rövid idő alatt "első világbeli" ázsiai tigrissé vált. Politikai és gazdaságpolitikai irányvonala pragmatikus, technokrata alapokon nyugodott: a korrupció elleni határozott fellépés, a hatékony államigazgatás, a külföldi befektetések bevonzása és az iparosítás ösztönzése kulcsfontosságú elemei voltak. Lee a régióban és nemzetközi szinten is Délkelet-Ázsia egyik legbefolyásosabb politikai személyiségévé vált.
Kormányzati szerepek és későbbi funkciók: 1990 után Lee visszavonult a miniszterelnöki tisztségtől, de továbbra is aktív szereplője maradt a politikának. 1990 és 2004 között a kabinetben különböző vezető pozíciókat töltött be; Goh Chok Tong, Szingapúr második miniszterelnöke alatt Lee volt a vezető miniszter. Később, amikor fia, Lee Hsien Loong 2004. augusztus 12-én lett a nemzet harmadik miniszterelnöke, Lee a miniszteri mentori tisztséget (Minister Mentor) töltötte be, e pozícióban 2011-ig maradt, így befolyása és tanácsadói szerepe tovább érvényesült.
Társadalmi és gazdaságpolitikai intézkedések: Lee alatt Szingapúr politikája számos területen hozott tartós változásokat. Kiemelten fontos volt a tiszta, hatékony közigazgatás és a korrupcióellenes intézmények megerősítése; a közszolgálat professzionalizálása és a meritokrácia elve jellemezte a vezetést. A lakhatás kérdésére összpontosítva a kormány nagyszabású állami lakásprogramot (HDB) indított, amely máig alapvető szerepet játszik a társadalmi stabilitásban. Az oktatáspolitika fontos eleme volt a kétnyelvűség (angol és anyanyelvi nyelv) ösztönzése, ami segítette a munkaerő nemzetközi versenyképességét. Emellett Lee elősegítette Szingapúr nemzetközi kikötői és légi csomóponttá válását, valamint a külföldi tőke és multinacionális vállalatok befogadását.
Vita és kritikák: Lee Kuan Yew stílusa és intézkedései erőteljes támogatást és súlyos kritikát egyaránt kiváltottak. Támogatói kiemelték, hogy politikája stabilitást, gyors gazdasági növekedést és magas életszínvonalat biztosított. Kritikusai viszont autoriter elemekre hívták fel a figyelmet: a sajtószabadság és a politikai ellenzék tevékenységének korlátozása, valamint a rágalmazási perek és szigorú gyülekezési törvények alkalmazása gyakran szerepelt a bírálatok között. A belbiztonsági jogszabályok és időnként kemény politikai fellépések miatt Lee megítélése ambivalens maradt — sokan „nagy építőnek” tartották, mások „keménykezű” vezetőként emlékeztek rá.
Egészség és halál: Lee egészségi állapota idővel romlott. 2008. szeptember 13-án a 84 éves Lee sikeres kezelésen esett át rendellenes szívritmuszavar (pitvarremegés) miatt a Szingapúri Általános Kórházban, de a kórházból videokapcsolaton keresztül mégis képes volt beszédet mondani egy emberbaráti fórumon. Végül 2015. március 23-án, 91 éves korában tüdőgyulladásban hunyt el; halála után Szingapúrban és a nemzetközi közösségben is széles körű megemlékezések és tiszteletadás zajlott.
Örökség: Lee Kuan Yew öröksége sokrétű: egyfelől nemzetet épített és modern államot hozott létre, amely gazdasági sikereivel mintává vált sok ország számára; másfelől vezetési stílusa és a politikai pluralizmusra gyakorolt hatása éles vitákat váltott ki a demokrácia és a szabadságjogok értelmezéséről. Széles körben elismert, hogy Lee pragmatizmusa, stratégiai látása és intézményépítő tevékenysége alapvetően meghatározta a mai Szingapúr karakterét, ugyanakkor az is része a történetnek, hogy az ország politikai berendezkedése a stabilitás és a kontroll egy sajátos keverékére épül.
Magánélet: Lee családja nyilvános szereplő maradt: fia, Lee Hsien Loong a politikai örökséget viszi tovább, mint Szingapúr harmadik miniszterelnöke. Lee magánélete szerény és visszafogott volt; családja gyakran állt a nyilvánosság érdeklődése és az állami feladatok középpontjában, miközben Lee személyes élete kevésbé volt kitéve a hírverésnek a politikai tevékenység intenzitása miatt.
