Uránbányászat röviden: kitermelés, kockázatok és világpiac
Uránbányászat röviden: kitermelés, egészség- és környezetkockázatok, valamint a Kazahsztán–Kanada–Ausztrália vezette világpiac és ármozgások áttekintése.
![2013 uranium mining, by country. Data is taken from.[1]](https://www.alegsaonline.com/image/World_uranium_mining_production.svg.png)
Az uránbányászat az uránércet a földből veszi ki feldolgozásra. Kazahsztán, Kanada és Ausztrália a három legnagyobb termelő, és együttesen a világ urántermelésének 64%-át adják. A bányászatból származó uránt többnyire atomerőművek üzemanyagaként használják fel. Egészségügyi és környezetvédelmi tanulmányok azt mutatják, hogy a sugárterhelés kockázatot jelent az uránbányászok számára. A Kongresszus 1990-ben törvényt fogadott el a bányászatban érintettek megsegítésére. 2014 júliusában az uránkoncentrátum ára ötéves mélypont közelében maradt, az urán ára több mint 50%-kal csökkent a 2011. januári csúcsárhoz képest, és a 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófát követő keresletcsökkenést tükrözi. Néhány új bányára és bányabővítésre vonatkozó tervet elhalasztottak.
Kitermelési módszerek
Az urán kitermelése többféle technológiával történik, a lelőhely geológiájától és a gazdaságosságtól függően. A leggyakoribb módszerek:
- Nyílt bánya (open-pit): felszíni, nagy tömegű ércek esetén alkalmazzák; nagy távolságokra kell eltávolítani a föléről a takaróréteget.
- Alagútbányászat (underground): mélyebb, koncentrált ércek kitermelésére szolgál; általában drágább és munkaigényesebb.
- In-situ recovery (ISR) / in-situ leaching: főként Kazahsztánban és néhány más országban alkalmazott módszer, amelynél oldószert (általában savat vagy lúgot) pumpálnak a lelőhelyre, és a kioldott uránt a felszínre hozzák; kisebb a felszíni zavarás és gyakran olcsóbb.
- Heap leaching: aprított ércet halomba rakva öntözik át oldószerrel, amely kioldja az uránt.
Feldolgozás és felhasználás
Az ércfeldolgozás során az uránt kinyerik és sűrítik: a molyhos porból/iszapból előállított koncentrátumot gyakran „yellowcake”-nek (U3O8) nevezik. Ezt követi a konverzió, dúsítás (ha szükséges) és üzemanyaggyártás, mielőtt az urán atomerőművi üzemanyagként szolgálna. Az uránnak vannak egyéb ipari és tudományos alkalmazásai is, például orvosi izotópok előállítása, kutatási reaktorok, illetve korábban katonai célok is befolyásolták a keresletet.
Kockázatok és környezeti hatások
Az uránbányászatnak jelentős egészségügyi és környezeti kockázatai lehetnek, ezért a megfelelő szabályozás és ellenőrzés kritikus:
- Munkaegészségügyi kockázatok: a bányászok sugárzásnak és radonnak vannak kitéve, ami hosszú távon növeli a tüdőrák kockázatát; emellett por, nehézfémek és egyéb járulékos veszélyek (például balesetek) is jelen vannak.
- Oldat és hányadékok (tailings): az érc feldolgozása radioaktív és toxikus hulladékot hagy maga után, amelyet kezelni, zárni és hosszú távon monitorozni kell. A tározók szivárgása talaj- és vízszennyezést okozhat.
- Vízháztartás és talaj: különösen az in-situ módszerek és a nyitott bányák esetén nő a felszín alatti vizek és a helyi ökoszisztémák terhelése.
- Utólagos rekultiváció: a bányaterületeket vissza kell állítani, stabilizálni kell a hulladékot, és hosszú ideig kell ellenőrizni a környezeti hatásokat.
Számos országnak és nemzetközi szervezetnek (pl. IAEA) vannak előírásai és ajánlásai a munkavédelemre, radiációs határértékekre és a környezetvédelmi intézkedésekre vonatkozóan. Az Egyesült Államokban például a Kongresszus 1990-ben törvényt fogadott el, amely kártalanítást biztosít a bányászat által érintettek egy részének (Radiation Exposure Compensation Act – RECA), de számos országban további egészségügyi és társadalmi intézkedések is szükségesek a jelenlegi és korábbi bányászati tevékenységek következményeinek kezelésére.
Világpiac és gazdasági trendek
A világ uránpiacát néhány kulcsfontosságú tényező határozza meg: a nukleáris energiára irányuló politikai akarat, új reaktorok építése vagy leállítása, stratégiai állami készletek, valamint a bányászati beruházások költségei és kockázatai. A korábban említett vezető termelők (Kazahsztán, Kanada, Ausztrália a) dominanciája részben az olcsóbb kitermelési módszereknek és a nagy tartalékoknak köszönhető.
Az 2011-es fukusimai baleset után az urán iránti kereslet visszaesett, ami árnyomást eredményezett és több bányaprojektet elhalasztottak — ezt a hatást említi a cikk 2014-es ármegállapítása is. Az ezt követő években a piac hullámzott: időnként áremelkedés látható volt a kereslet és befektetői érdeklődés hatására, máskor a kínálat bővülése nyomást gyakorolt az árakra. Az utóbbi évtizedben a stratégiai készletek, a dúsítási kapacitások és a befektetői kereslet is fontos szerepet játszott a piaci alakulásban.
Kockázatcsökkentés és alternatívák
A károk minimalizálására a gyakorlatban alkalmazott intézkedések közé tartozik a jobb műszaki megoldások bevezetése, a rendszeres radiológiai monitoring, a munkavédelmi szabályok szigorú betartása, a hulladékbiztos tárolók kialakítása és a rekultivációs programok finanszírozása. Emellett a nukleáris üzemanyag-körforgás (újrafeldolgozás) és az üzemanyag-hatékonyság javítása csökkentheti a friss urán iránti keresletet. Kutatások folynak alternatív fűtőanyagokra (pl. thorium), de ezek széles körű alkalmazása jogi, technikai és gazdasági akadályokba ütközik.
Összefoglalás
Az uránbányászat fontos ágazat a nukleáris energiához szükséges nyersanyag biztosításában, de jelentős egészségügyi és környezeti kockázatokkal jár. A piacot geopolitikai, gazdasági és technológiai tényezők egyaránt befolyásolják: a termelés koncentrált, az árak érzékenyek a kereslet ingadozására (például a fukusimai esemény után), és a bányászati projektek gyakran hosszú távú tervezést, szigorú szabályozást és felelősségteljes környezetkezelést igényelnek. Az érintett munkavállalók védelme és a környezet helyreállítása alapfeltétele a fenntartható kitermelésnek.
A világ urántermelése 2005-ben.
Háttér
Az urántermelés 2012-ben világszerte 58 000 tonnát tett ki. Kazahsztán, Kanada és Ausztrália a három legnagyobb termelő, és együttesen a világ urántermelésének 64%-át adják. További fontos urántermelő országok Niger, Namíbia, Oroszország, Üzbegisztán, az Egyesült Államok, Kína és Malawi.
A bányászatból származó uránt többnyire atomerőművek üzemanyagaként használják. Az uránérceket általában úgy dolgozzák fel, hogy az ércanyagokat egységes szemcseméretűre őrlik, majd az ércet kémiai kioldással kezelik az urán kivonása érdekében. Az őrlési eljárás során általában természetes uránból álló száraz port, "yellowcake"-et (sárgapogácsát) kapunk, amelyet az uránpiacon U 3O 8néven értékesítenek.
Környezet
1950-ben az Egyesült Államok közegészségügyi szolgálata átfogó tanulmányt kezdett az uránbányászokról, amelynek eredményeképpen 1962-ben publikálták először a rák és az uránbányászat közötti statisztikai összefüggést. A szövetségi kormány végül szabályozta a bányákban a radon szabványos mennyiségét, 1969. január 1-jén 0,3 WL-ben állapítva meg a szintet.
A 12 államban található 50 jelenlegi és korábbi uránfeldolgozó telephely közül 24-et felhagytak, és ezekért az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma felelős. Az uránmalmokból származó véletlenszerű kibocsátások közé tartozik az 1979-es Church Rock uránmalom kiömlése Új-Mexikóban, amelyet az USA történetének legnagyobb nukleáris hulladékkal kapcsolatos balesetének neveztek, valamint az 1986-os Sequoyah Corporation Fuels Release Oklahomában.
1990-ben a kongresszus elfogadta a sugárterheléssel kapcsolatos kártérítési törvényt (RECA), amely kártérítést nyújt a bányászat által érintetteknek, majd 2000-ben módosításokat fogadott el az eredeti törvényt ért kritikák orvoslására.
Közgazdaságtan
2014 júliusában az uránkoncentrátum ára ötéves mélypont közelében maradt, mivel az urán ára több mint 50%-kal csökkent a 2011. januári csúcsárhoz képest, és a 2011. évi fukusimai nukleáris katasztrófát követő japán keresletcsökkenést tükrözi. A továbbra is alacsony árak miatt a Cameco bányavállalat 2014 februárjában visszavonta a meglévő kanadai bányák termelésének bővítésére vonatkozó terveit, bár folytatta a Cigar Lake-i új bánya megnyitására irányuló munkálatokat. Szintén 2014 februárjában a Paladin energy felfüggesztette malawi bányájának működését, mondván, hogy a magas költségű üzem a jelenlegi árak mellett veszteséges.
Kérdések és válaszok
K: Mi az uránbányászat?
V: Az uránbányászat az uránérc földből történő kitermelése és feldolgozása.
K: Melyik a három legnagyobb urántermelő a világon?
V: Kazahsztán, Kanada és Ausztrália a három legnagyobb urántermelő, és együttesen a világ urántermelésének 64%-át adják.
K: Hogyan használják fel a bányászatból származó uránt elsősorban?
V: A bányászatból származó uránt főként atomerőművek üzemanyagaként használják fel.
K: Milyen kockázatokkal szembesülhetnek az uránbányászok a tanulmányok szerint?
V: Egészségügyi és környezetvédelmi tanulmányok kimutatták, hogy a sugárterhelés kockázatot jelent az uránbányászok számára.
K: Tett-e valamit a kormány az uránbányászat által érintettek megsegítésére?
V: 1990-ben a kongresszus törvényt fogadott el a bányászatban érintettek megsegítésére.
K: Miért csökkent jelentősen az uránkoncentrátum ára az elmúlt években?
V: Az uránkoncentrátum ára a 2011. januári csúcsárhoz képest több mint 50%-kal csökkent, ami a 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófát követő keresletcsökkenést tükrözi.
K: Milyen hatással volt a fukusimai nukleáris katasztrófa az új bányákra és a bányabővítési tervekre?
V: A fukusimai nukleáris katasztrófát követő keresletcsökkenés miatt néhány új bányára és bányabővítésre vonatkozó tervet elhalasztottak.
Keres