Kakukkfű (Thymus) – nemzetség: leírás, fajok és elterjedés

Az ókori egyiptomiak a kakukkfüvet balzsamozásra használták. Az ókori görögök a fürdőikben használták, és a templomaikban füstölőként égették. Úgy hitték, hogy a kakukkfű a bátorság forrása. Úgy vélték, hogy a kakukkfű elterjedése egész Európában a rómaiaknak köszönhető, mivel ők a szobáik tisztítására használták. Az európai középkorban a gyógynövényt párnák alá tették. Ezt azért tették, hogy segítse az elalvást és elűzze a rémálmokat. (Huxley 1992). Ebben az időszakban a nők gyakran adtak lovagoknak és harcosoknak is olyan ajándékokat, amelyek kakukkfűleveleket tartalmaztak. Az emberek úgy hitték, hogy ez bátorságot ad a viselőjének. A kakukkfüvet füstölőként is használták, és temetések alkalmával a koporsókra helyezték, mivel azt hitték, hogy biztosítja a következő életbe való átmenetet.

A kakukkfüvet széles körben termesztik gyógynövényként. Általában erős íze miatt termesztik, ami timol tartalmának köszönhető.

A kakukkfű szereti a meleg, napos helyet, jó vízelvezetésű talajjal. Tavasszal ültetik, és később évelő növényként növekszik. Szaporítható magról, dugványozással vagy a növény gyökeres részeinek osztásával. Jól tűri a szárazságot.

A kakukkfű szárításkor jobban megőrzi az ízét, mint sok más fűszernövény.

A kakukkfüvet széles körben használják a főzéshez. A kakukkfű a francia és az olasz konyha, valamint az ezekből származó konyhák alapvető összetevője. A karibi konyhában is széles körben használják.

A kakukkfüvet gyakran használják húsok, levesek és pörköltek ízesítésére. Különösen kedveli a bárányhúst, a paradicsomot és a tojást, és gyakran használják elsődleges ízesítőanyagként.

A kakukkfű, bár ízletes, nem erősödik túlságosan, és jól keveredik más fűszerekkel és fűszerekkel. A francia konyhában a babérral és a petrezselyemmel együtt a bouquet garni és a herbes de Provence gyakori összetevője. Néhány közel-keleti országban a za'atar fűszer fontos összetevője a kakukkfű.

A kakukkfű frissen és szárítva is kapható. A friss forma ízletesebb, de kevésbé kényelmes is; a tárolhatósága ritkán haladja meg az egy hetet. Míg a friss kakukkfű nyári szezonális, addig a friss kakukkfű gyakran egész évben kapható. A friss kakukkfüvet általában fürtökben árulják. A szálak a növényről levágott egyetlen szárat jelentik. Fás szárból áll, amely egymástól ½-1" távolságra lévő páros levél- vagy virágfürtökkel ("levelekkel") van ellátva. Egy receptben a kakukkfű mennyiségét mérhetjük csokoronként (vagy annak töredékénél), áganként, evőkanállal vagy teáskanállal. Ha a recept nem írja elő, hogy friss vagy szárított, feltételezzük, hogy frisset jelent.

A kakukkfű szárításkor jobban megőrzi ízét, mint sok más fűszernövény. A szárított, különösen a porított kakukkfű kevesebb helyet foglal el, mint a friss, így kevesebbet kell belőle használni, ha egy receptben helyettesítjük. A babérhoz hasonlóan a kakukkfű is lassan adja ki az ízét, ezért általában a főzési folyamat elején adjuk hozzá.

A közönséges kakukkfű (Thymus vulgaris) illóolajának 20-55%-a timol. A timol, egy fertőtlenítőszer, a Listerine szájvíz fő hatóanyaga. A modern antibiotikumok megjelenése előtt kötszerek gyógyítására használták. Kimutatták, hogy a lábkörmöket gyakran megfertőző gomba ellen is hatásos.

A gyógynövény vízben történő áztatásával készült tea köhögés és hörghurut esetén alkalmazható. Gyógyászatilag a kakukkfüvet légúti fertőzésekre használják. Mivel fertőtlenítő hatású, a vízben főzött és lehűtött kakukkfű nagyon hatásos a torokgyulladás ellen. A gyulladás általában 2-5 nap alatt megszűnik. Egyéb fertőzések és sebek is csepegtethetők kakukkfűvel.

A hagyományos jamaicai szülés során a kakukkfűteát a szülés után adják az anyának. Oxitocinszerű hatása méhösszehúzódásokat és a méhlepény gyorsabb távozását okozza, de Sheila Kitzinger szerint ez a visszamaradt méhlepény gyakoribbá válását okozza.

A Thymus vulgaris (közönséges kakukkfű vagy kerti kakukkfű) általánosan használt konyhai fűszernövény. Gyógyászati felhasználása is van. A közönséges kakukkfű mediterrán évelő növény, amely leginkább a jó vízelvezetésű talajokon érzi jól magát, és teljes napfényt kedvel.

A Thymus herba-barona (köményes kakukkfű) konyhai fűszernövényként és talajtakaróként egyaránt használatos, és a karvon nevű vegyi anyagnak köszönhetően erős köményillata van.

A Thymus × citriodorus (citrusfélék kakukkfűje; T. pulegioides × T. vulgaris hibrid) szintén népszerű konyhai fűszernövény, amelynek fajtáit különböző citrusfélék (citromos kakukkfű stb.) ízével válogatták össze.

A Thymus pseudolanuginosus (gyapjas kakukkfű) nem konyhai fűszernövény, hanem talajtakaróként termesztik.

A Thymus serpyllum (vad kakukkfű) fontos nektárforrás a mézelő méhek számára. Minden kakukkfűfaj nektárforrás, de a vad kakukkfű nagy területeket borít száraz, sziklás talajokon Dél-Európában (Görögország különösen híres a vad kakukkfűmézről) és Észak-Afrikában, valamint az USA északkeleti részén a Berkshire-hegység és a Catskill-hegység hasonló tájain.

A kakukkfűnek számos különböző fajtája van, amelyek népszerűsége megalapozott vagy egyre növekszik, többek között:

• Citromos kakukkfű - valóban citromos illata van.
• Variegated citrom kakukkfű - kétszínű levelekkel
• Narancssárga kakukkfű - szokatlanul alacsonyan növő, talajtakaró kakukkfű, amelynek narancsillata van.
• Kúszó kakukkfű - a széles körben használt kakukkfűfélék közül a legalacsonyabbra növő, jól használható járdákhoz.
• Ezüst kakukkfű-fehér/krémszínű tarka
• Angol kakukkfű - a leggyakoribb
• Nyári kakukkfű - szokatlanul erős ízű

• Kína flórája: Thymus
• Flora Europaea: Thymus
• Huxley, A., szerk. (1992). New RHS Dictionary of Gardening. Macmillan.
• Rohde, E. S. (1920). A gyógynövények kertje.