A Turk, más néven Mechanical Turk vagy Automaton Chess Player egy trükkös sakkozógép volt. A gépet először 1770-ben állították ki, és egészen addig használták, amíg 1854-ben egy tűzvészben el nem pusztult. Később kiderült, hogy átverés volt. Wolfgang von Kempelen 1770-ben készítette, hogy lenyűgözze Mária Terézia osztrák császárnőt. A gép képes volt sakkozni egy ember ellen. A huszártúrát is végre tudta hajtani, egy olyan feladványt, amelyben a játékos a sakktábla minden négyzetére pontosan egyszer mozgatja a huszárt.

A török nem valódi gép volt, hanem mechanikus illúzió. A gép belsejében egy ember dolgozott, aki a vezérlést irányította. A dobozban rejtőzött egy ügyes sakkozó, és a Török a legtöbb játszmát megnyerte. Sok ember ellen játszott és nyert, köztük Bonaparte Napóleon és Benjamin Franklin ellen is. A dobozban titokban dolgozó sakkozók között volt Johann Allgaier, Hyacinthe Henri Boncourt, Aaron Alexandre, William Lewis, Jacques Mouret és William Schlumberger.

Megjelenés és színpadias előadás

A Turk egy életnagyságú, töröknek öltöztetett bábu volt, amely egy nagy, bonyolultan kidolgozott szekrény tetején ült. A szekrény és a gépezet belsejének megmutatása része volt a bemutatónak: Kempelen és későbbi tulajdonosai nyitottak ajtókat, megfordítottak fiókokat és kiállítottak műszeres szerkezeteket, hogy látszólag lehetetlenné tegyék egy ember elrejtését. Mindez fokozta a varázslatos benyomást: a közönségnek úgy tűnt, egy gép játszik sakkozni, miközben a manipulációk közben a készséges működés bizonyítottnak látszott.

Hogyan működött az „átverés”?

Valójában a gép belsejében rejtőzött egy vagy több képzett sakkozó, akik különleges helyzetben, szűk térben ülve irányították a figurák mozgását. A szekrény belső elrendezése, a csuklós polcok és tolómechanikák, illúziót keltő tükrök, valamint a bemutatók alatti színpadi rutinok mind arra szolgáltak, hogy elrejtsék a játékost. Amikor a közönségnek megmutatták a belső szerkezetet, a bemutatók ügyesen átrendezték a belső részeket, így a sakkozó elbújhatott a látványos „ellenőrzés” közben. A bábunak a karját egy rejtett mechanika vagy mágneses rendszer mozgatni látszotta, de a lényeg a titkos kezelő ember volt.

Történeti út és hírességek

A Turk Európában és később Amerikában is nagy sikerrel járta a kiállításokat. Több évtizeden át bemutatták különböző városokban, és számos híres személyiség ült le játszani vele. A bemutatók gyakran hosszabb körutak részei voltak, amelyeket különböző tulajdonosok és vállalkozók szerveztek. A gép legendás ellenfelei és legyőzői köré számos anekdota szövődött.

Kik vezették a gépet?

A Turkot nem csak egyetlen ember kezelésében használták; az évek során több kiváló játékos is dolgozott a szekrény belsejében. A cikk elején említett neveken kívül a gép bemutatóinak és sikereinek hátterében álló operátorok szakértelme volt a legfontosabb tényező. Ezek a sakkozók jó helyzetfelismeréssel, hidegvérrel és a korabeli sakktaktikában jártas tudással bírtak, így a gép valóban nehezen legyőzhető ellenfél látszatát keltette.

Leleplezések, elemzések és kulturális hatás

Idővel egyre többen gyanakodtak, majd bizonyítani is próbálták, hogy a Turk nem automata, hanem csalás. Tudósok, szkeptikusok és újságírók írtak róla, és különböző módszerekkel próbálták feltárni a titkot. A 19. században több ismert publicista és elemző, köztük írók és tudományos gondolkodók is foglalkoztak a jelenséggel; az egyik legismertebb ilyen elemzés Edgar Allan Poe „Maelzel sakkjátékosa” című esszéje volt, amelyben pontosan vizsgálta a működés lehetséges módjait.

A Török öröksége túlmutat a színházi csaláson: a modern számítástudomány és a mesterséges intelligencia korai vitáiban is emlegetik, mint klasszikus példát arra, hogy a gépi intelligenciáról alkotott benyomások hamisak lehetnek, ha emberi beavatkozás rejtőzik a háttérben. A név ma is ismert: az internetes emberi munkaerőt közvetítő szolgáltatások közül az egyik (Amazon Mechanical Turk) névadója erre a korabeli automata-szenzáción alapul.

Végzete

A mechanizmust 1854-ben pusztította el egy tűzvész; a gép fizikailag megsemmisült, így a benne rejlő titok végleg a múlt részévé vált. Bár a Török több restaurált vagy másolt változata és számos korabeli leírás fennmaradt, az eredeti automata ma már nem látható, és a hozzá kapcsolódó legendák archivális tárgyakká és történeti tanulságokká váltak.

Összefoglalva: a Török különleges helyet foglal el a technika- és szórakoztatástörténetben: egyszerre volt műszaki bravúr, színpadi mutatvány és gondolatébresztő jelenség arról, mit hiszünk el a gépekről, és milyen könnyen téveszthet meg minket a látszat.