Mesterséges intelligencia
A mesterséges intelligencia (AI) egy számítógépes program vagy gép gondolkodási és tanulási képessége. Ez egy olyan tudományterület is, amely a számítógépek "okossá" tételére törekszik. Önállóan működnek, anélkül, hogy parancsokkal kódolnák őket. John McCarthy 1955-ben találta ki a "mesterséges intelligencia" elnevezést.
Általános használatban a "mesterséges intelligencia" kifejezés olyan programot jelent, amely az emberi megismerést utánozza. Legalább néhány olyan dolgot, amit más elmékkel társítunk, mint például a tanulás és a problémamegoldás, a számítógépek is képesek elvégezni, bár nem ugyanúgy, mint mi. Andreas Kaplan és Michael Haenlein a mesterséges intelligenciát úgy határozzák meg, mint egy rendszer azon képességét, hogy külső adatokat helyesen értelmezzen, ezekből az adatokból tanuljon, és ezeket a tanulságokat rugalmas alkalmazkodással meghatározott célok és feladatok elérésére használja.
Az ideális (tökéletes) intelligens gép egy rugalmas ágens, amely érzékeli a környezetét, és úgy cselekszik, hogy maximalizálja a siker esélyét valamilyen cél vagy célkitűzés elérésére. Ahogy a gépek egyre nagyobb képességűvé válnak, a szellemi képességek, amelyekről korábban úgy gondolták, hogy intelligenciát igényelnek, kikerülnek a definícióból. Például az optikai karakterfelismerést már nem tekintik a "mesterséges intelligencia" példájának: ez csak egy rutintechnológia.
Jelenleg a mesterséges intelligencia kifejezést az emberi beszéd sikeres megértésére, a stratégiai játékrendszerekben (mint a sakk és a Go) való magas szintű versenyzésre, az önvezető autókra és az összetett adatok értelmezésére használjuk. Egyesek szerint a mesterséges intelligencia veszélyt is jelent az emberiségre, ha a jelenlegi ütemben fejlődik tovább.
A mesterséges intelligencia kutatásának egyik szélsőséges célja olyan számítógépes programok létrehozása, amelyek képesek tanulni, problémákat megoldani és logikusan gondolkodni. A gyakorlatban azonban a legtöbb alkalmazás olyan problémákat választott, amelyeket a számítógépek jól tudnak megoldani. Az adatbázisokban való keresés és a számítások elvégzése olyan dolgok, amelyeket a számítógépek jobban tudnak, mint az emberek. Másrészt a "környezetének érzékelése" bármilyen valós értelemben túlmutat a mai számítástechnikán.
A mesterséges intelligencia számos különböző területet foglal magában, például az informatikát, a matematikát, a nyelvészetet, a pszichológiát, az idegtudományt és a filozófiát. A kutatók végül egy "általános mesterséges intelligencia" létrehozását remélik, amely számos problémát képes megoldani, ahelyett, hogy csak egy problémára összpontosítana. A kutatók kreatív és érzelmi mesterséges intelligenciát is próbálnak létrehozni, amely esetleg empátiára vagy művészetre képes. Számos megközelítést és eszközt kipróbáltak már.
A menedzsment szakirodalomból kölcsönözve Kaplan és Haenlein a mesterséges intelligenciát a mesterséges intelligencia rendszerek három különböző típusába sorolja: analitikus, ember által inspirált és humanizált mesterséges intelligencia. Az analitikus mesterséges intelligencia csak a kognitív intelligenciának megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik, amely a világ kognitív reprezentációját hozza létre, és a múltbeli tapasztalatokon alapuló tanulást használja a jövőbeli döntésekhez. A humán ihletésű mesterséges intelligencia a kognitív és az érzelmi intelligenciából is tartalmaz elemeket, a kognitív elemek mellett az emberi érzelmeket is megérti, figyelembe véve azokat a döntéshozatalban. A humanizált mesterséges intelligencia a kompetenciák minden típusának (azaz a kognitív, az érzelmi és a szociális intelligenciának) jellemzőit mutatja, képes öntudatos és öntudatos lenni a másokkal való interakciókban.
Történelem
A mesterséges intelligencia először a görög mítoszokban jelenik meg, mint például a krétai Talosz vagy Héphaisztosz bronzrobotja. Humanoid robotokat épített Yan Shi, Alexandria hőse és Al-Jazari. Az érző gépek a 19. és 20. században váltak népszerűvé a szépirodalomban a Frankenstein és a Rossum univerzális robotjai című történetekkel.
A formális logikát az ókori görög filozófusok és matematikusok fejlesztették ki. A logika e tanulmányozása hozta létre a számítógép gondolatát a 19. és a 20. században. Alan Turing matematikus számításelmélete szerint bármely matematikai probléma megoldható 1-es és 0-s számok feldolgozásával. A neurológia, az információelmélet és a kibernetika fejlődése meggyőzte a kutatók egy kis csoportját, hogy az elektronikus agy lehetséges.
A mesterséges intelligencia kutatása valójában egy 1956-os konferenciával kezdődött a Dartmouth College-ban. Ez egy hónapig tartó ötletbörze volt, amelyen sok, a mesterséges intelligencia iránt érdeklődő ember vett részt. A konferencián olyan programokat írtak, amelyek abban az időben elképesztőek voltak, legyőzték az embereket dámában vagy megoldották a szófeladatokat. A Védelmi Minisztérium rengeteg pénzt kezdett adni a mesterséges intelligencia kutatására, és világszerte laboratóriumok jöttek létre.
Sajnos a kutatók tényleg alábecsülték, hogy egyes problémák mennyire nehezek. Az általuk használt eszközök még mindig nem adtak a számítógépeknek olyan dolgokat, mint az érzelmek vagy a józan ész. James Lighthill matematikus írt egy jelentést a mesterséges intelligenciáról, amelyben azt írta, hogy "a terület egyetlen területén sem eredményezték az eddig elért felfedezések azt a nagy hatást, amit akkoriban ígértek". Az amerikai és a brit kormányzat produktívabb projekteket akart finanszírozni. A mesterséges intelligencia kutatásának finanszírozását csökkentették, ami egy "mesterséges intelligencia telet" indított el, amikor kevés kutatást végeztek.
A mesterséges intelligencia kutatása az 1980-as években éledt újjá a szakértői rendszerek népszerűsége miatt, amelyek egy emberi szakértő tudását szimulálták. 1985-re 1 milliárd dollárt költöttek a mesterséges intelligenciára. Az új, gyorsabb számítógépek meggyőzték az amerikai és a brit kormányokat, hogy ismét elkezdjék finanszírozni a mesterséges intelligencia kutatását. A Lisp-gépek piaca azonban 1987-ben összeomlott, és a finanszírozást ismét visszavonták, ami még hosszabb AI-telet indított el.
A mesterséges intelligencia a 90-es években és a 2000-es évek elején éledt újjá az adatbányászatban és az orvosi diagnosztikában való alkalmazásával. Ezt a gyorsabb számítógépek és a specifikusabb problémák megoldására való összpontosítás tette lehetővé. 1997-ben a Deep Blue lett az első számítógépes program, amely legyőzte Garri Kaszparov sakkvilágbajnokot. A gyorsabb számítógépek, a mélytanulásban elért eredmények és a több adathoz való hozzáférés az egész világon népszerűvé tette a mesterséges intelligenciát. 2011-ben az IBM Watson legyőzte a Jeopardy! két legjobb játékosát, Brad Ruttert és Ken Jenningset, 2016-ban pedig a Google AlphaGo programja 5-ből 4 alkalommal legyőzte a Go legjobb játékosát, Lee Sedolt.
Kapcsolódó oldalak
- Fuzzy logika
- Bayes-hálózat
- Neurális hálózatok
- Szakértői rendszerek
- Gépi tanulás
- Technológiai szingularitás
Kérdések és válaszok
K: Mi az a mesterséges intelligencia (AI)?
V: A mesterséges intelligencia (AI) egy számítógépes program vagy gép gondolkodási és tanulási képessége. Ez egy olyan tudományterület is, amely a számítógépeket úgy próbálja "okossá" tenni, hogy parancsok kódolása nélkül, önállóan dolgoztatja őket.
K: Ki találta ki a "mesterséges intelligencia" kifejezést?
V: John McCarthy 1955-ben találta ki a "mesterséges intelligencia" elnevezést.
K: Hogyan definiálja Andreas Kaplan és Michael Haenlein a mesterséges intelligenciát?
V: Andreas Kaplan és Michael Haenlein a mesterséges intelligenciát úgy definiálja, mint egy rendszer képességét arra, hogy külső adatokat helyesen értelmezzen, ezekből az adatokból tanuljon, és ezeket a tanulságokat rugalmas alkalmazkodással konkrét célok és feladatok elérésére használja.
K: Melyek a mesterséges intelligencia néhány alkalmazási területe?
V: A mesterséges intelligencia néhány alkalmazása közé tartozik az emberi beszéd megértése, a stratégiai játékrendszerekben (például a sakkban és a Go-ban) való magas szintű versenyzés, az önvezető autók és az összetett adatok értelmezése.
K: Mi a mesterséges intelligencia kutatásának szélsőséges célja?
V: A mesterséges intelligencia kutatásának szélsőséges célja olyan számítógépes programok létrehozása, amelyek képesek tanulni, problémákat megoldani és logikusan gondolkodni.
K: Milyen területeken folyik az AI-kutatás?
V: A mesterséges intelligencia kutatásában részt vevő területek közé tartozik az informatika, a matematika, a nyelvészet, a pszichológia, az idegtudomány és a filozófia.
K: A Kaplan & Haenlein milyen típusokba sorolja a mesterséges intelligenciát?
V: Kaplan & Haenlein a mesterséges intelligenciát három különböző típusba sorolja; analitikus , ember által inspirált és humanizált mesterséges intelligencia.
