Rúnaírás
A rúnák nagyon régi betűk, amelyeket a germánok használtak, mielőtt a középkorban a latin betűket kezdték volna használni. A legtágabb értelemben a rúnák szó jelenthet bármilyen rejtjeles betűt, de általában a skandináv népek által a Kr. u. 150-től a középkorig használt ábécét jelenti. Ezek közül a legrégebbi az úgynevezett Elder Fuþark, amelyet körülbelül i. sz. 150 és 800 között használtak. A 800-as év körül a rúnák átváltottak a fiatalabb Fuþarkra, és ezeket körülbelül 1100-ig használták, amikor a latin ábécé váltotta fel őket. Az angolszász rúnákat körülbelül ugyanebben az időben (400-1100) használták Nagy-Britanniában. A skandináv rúnákat azért nevezik "Fuþark"-nak, mert a rovásírásos ábécé első hat betűje ᚠ ᚢ ᚦ ᚦ ᚨ ᚱ ᚲ (F U Þ A R K). Az angolszász rúnákat "Fuþorc"-nak nevezik, mert egy kicsit másképp néznek ki.
A rúnák kőbe vésve (rúnakövek) Skandináviában (Dánia, Norvégia és Svédország), valamint a Brit-szigeteken, Izlandon, Grönlandon, a Feröer-szigeteken és Frízföldön találhatók. A rúnákat versek és dicséretek írására használták, és néha még ma is használják őket rejtjelek írására. A rúnákat J. R. R. R. Tolkien is használta a germán mitológián alapuló fantasy műveiben. A germán mitológiával való kapcsolatuk miatt a nácik is használták a rúnákat, hogy támogassák az új miszticizmust és a germán örökség romantikus érzését. A ᚦ rúna az angol nyelvben a középkorban, az izlandi nyelvben pedig az þ betűként (ejtsd: "th", mint a thing-ben) maradt fenn a modern időkig. A normann hódítás után ezt a betűt a th betűvel helyettesítették, mivel a francia nyelvű normannok számára ismeretlen volt. Hasonlóképpen, a ð betű (kiejtése "th", mint a thing-ben) az óangolban is használatos volt, és az izlandi nyelvben is használatos, de az ír nyelvből származik, nem pedig a rúnákból.
Amikor a rúnákat először használták, a germán nyelvek még nem oszlottak szét mai ágaikra; csak egy egységes nyelv létezett (az úgynevezett protogermán), számos regionális dialektussal. Minden rúnának volt egy neve, ahogyan a mai betűinknek is van neve, de ezek a nagyon régi nevek ma már nem ismertek. A rúnák régi neveit a későbbi betűkkel való társításuk alapján rekonstruálták. A rúna ősgermán neve előtt álló [*] azt jelenti, hogy ez egy rekonstruált név. Nem minden rúnát rajzoltak azonban ugyanúgy, és néhány rúna és nevük helyenként eltérő volt.
Rök rúnakő, Svédország, 9. század
Elder Futhark
Kérdések és válaszok
K: Mik azok a rúnák?
V: A rúnák nagyon régi betűk, amelyeket a germán népek használtak, mielőtt a középkorban elkezdték volna használni a latin betűket. A legtágabb értelemben a rúnák szó jelenthet bármilyen rejtjeles betűt, de általában a skandináv népek által Kr. u. 150-től a középkorig használt ábécékre utal.
K: Mi az az Elder Fuþark?
V: Az Elder Fuþark az egyik legrégebbi rovásírásos ábécé, amelyet körülbelül i. sz. 150 és 800 között használtak.
K: Mi az a fiatalabb Fuþark?
V: Kr. u. 800 körül a rúnák átváltottak az ún. fiatalabb rúnaírásra, amelyet körülbelül 1100-ig használtak, amikor a latin ábécé váltotta fel őket.
K: Hol találhatók a rúnák?
V: A rúnák kőbe vésve (rúnakőnek nevezve) Skandináviában (Dánia, Norvégia és Svédország), valamint Nagy-Britanniában, Izlandon, Grönlandon, a Feröer-szigeteken és Frízföldön számos helyen megtalálhatók.
K: Hogyan használták a rúnákat történelmileg?
V: Történelmileg a rúnákat versek és dicséretek írására, valamint rejtjelezésre használták. J. R. R. R. Tolkien germán mitológián alapuló fantasy műveibe is közismerten beépítették őket. Ezenkívül a náci Németországban a rúnákat a germán örökség új miszticizmusának és romantikus szemléletének támogatására használták.
K: Hogyan maradtak fenn egyes rúnanevek a modern időkben? V: Az ᚦ rúna a középkori angol nyelvben és a modern izlandi nyelvben is fennmaradt, ahol "th"-nak ejtik, mint a thing vagy this-ben; a normann hódítás után azonban a th-t felváltotta a th, mivel a francia nyelvű normannok számára ismeretlen volt, míg a ð (szintén "th"-nak ejtve) egy óangol betű volt, amely még mindig jelen van az izlandi nyelvben, de valójában az ír nyelvből származik, nem pedig a rúnákból.
K: Milyen nyelvből származnak a rúnák e korai változatai? V: A rúnák minden korai változata a protogermán nyelvből származik, amely akkoriban számos regionális dialektust foglalt magában; minden rúnának volt egy, a mai betűinkhez hasonló neve, de ezek a nagyon régi nevek már nem ismertek, így a későbbi betűkkel való társításuk lehetővé tette a rekonstrukciójukat az idők során.
