Rejtjel
A rejtjel (vagy rejtjelező) egy algoritmus a titkosítás (kódolás) vagy a dekódolás (dekódolás) végrehajtására. Jól meghatározott lépések sorozata, amely eljárásként követhető. A titkosítás vagy kódolás azt jelenti, hogy az információt egyszerű szövegből rejtjelezetté vagy kódoltá alakítjuk.
A nem műszaki nyelvhasználatban a "rejtjelezés" gyakran ugyanazt jelenti, mint a "kód"; a kriptográfiában azonban a rejtjelezéseket megkülönböztetik a kódoktól. Egy 20. századi forrás ezt a magyarázatot adja: a rejtjelezés "olyan módszer, amelyben a rejtés alapegysége a betű. Ehhez képest a kód a rejtés olyan formája, amelyben a szó az alapegység". A század végén a "kódok" ebben a kriptográfiai értelemben ritkultak. A 21. századi kriptográfia többnyire bitfolyamokat titkosít.
A kódok egy nagy kódkönyv alapján történő helyettesítéssel működtek, amely egy véletlenszerű karakter- vagy számsorozatot kapcsolt egy szóhoz vagy kifejezéshez. Például az "UQJHSE" lehetett a "Haladjon a következő koordinátákhoz" kódja.
A titkosítást arra használják, hogy az eredeti információt ("plaintext") titkosított formába ("ciphertext") alakítsák át. A rejtjelezett üzenet tartalmazza a nyílt szövegű üzenet összes információját, de a megfelelő dekódolási mechanizmus nélkül sem ember, sem számítógép nem tudja elolvasni. A kódoláshoz vagy a dekódoláshoz szükség van a "kulcsra". A titkosítás során a kulcs határozza meg az egyszerű szöveg adott átalakítását rejtjelezett szöveggé, illetve fordítva a visszafejtés során.
A használt kulcs típusa szerint a kódok a következőkre oszthatók:
- szimmetrikus kulcsú algoritmusok (magánkulcsos kriptográfia): a titkosításhoz és a visszafejtéshez ugyanazt a kulcsot használják, és
- aszimmetrikus kulcsú algoritmusok (nyilvános kulcsú kriptográfia): két különböző kulcsot használnak a titkosításhoz és a visszafejtéshez.
A titkosírás szó a francia nyelvben cifre, a középkori latinban pedig cifra, az arab sifr szóból, ami "nullát" jelent. A zero első ismert angol nyelvű használata 1598-ban történt.
Kapcsolódó oldalak
- Kód:
- Titkosítás
- Kulcs (kriptográfia)
- Blokk titkosítás
- Termék titkosítása
- Ciphertext
- Csak a kódszövegre korlátozódó támadás
Kérdések és válaszok
K: Mi az a titkosírás?
V: A rejtjelezés (vagy rejtjel) egy algoritmus a titkosítás (kódolás) vagy dekódolás (dekódolás) végrehajtására. Jól meghatározott lépések sorozata, amely eljárásként követhető.
K: Hogyan lehet titkosítani az információt?
V: A titkosítás vagy kódolás azt jelenti, hogy az információt egyszerű szövegből rejtjelezett vagy kódolt szöveggé alakítjuk át.
K: Mi a különbség a rejtjelezés és a kód között?
V: A nem műszaki nyelvhasználatban a "rejtjelezés" gyakran ugyanazt jelenti, mint a "kód"; a kriptográfiában azonban a rejtjelezés és a kódok között különbséget tesznek. Egy 20. századi forrás ezt a magyarázatot adja: a rejtjelezés "olyan módszer, amelyben a rejtés alapegysége a betű. Ezzel szemben a kód a rejtés olyan formája, amelyben a szó az alapegység".
K: Hogyan működik a titkosítás?
V: A rejtjelezőt arra használják, hogy az eredeti információt ("plaintext") titkosított formába ("ciphertext") alakítsák át. A rejtjelezett üzenet tartalmazza az egyszerű szövegű üzenet összes információját, de sem ember, sem számítógép nem tudja elolvasni a megfelelő dekódolási mechanizmus nélkül. A kódoláshoz vagy a dekódoláshoz szükség van a "kulcsra". A titkosítás során a kulcs határozza meg az egyszerű szövegnek a rejtjelezett szöveggé történő konkrét átalakítását, illetve fordítva a visszafejtés során.
K: Hogyan oszlanak meg a kódok a használt kulcs típusa szerint?
V: A kódok szimmetrikus kulcsú algoritmusokra (magánkulcsos kriptográfia) oszthatók: ahol ugyanazt a kulcsot használják a titkosításhoz és a visszafejtéshez; és aszimmetrikus kulcsú algoritmusokra (nyilvános kulcsú kriptográfia): ahol két különböző kulcsot használnak a titkosításhoz és a visszafejtéshez.
K: Honnan származik a "titkosírás" szó?
V: A "cifre" szó a francia cifre és a középkori latin cifra szóból származik, az arab sifr szóból, amely "nullát" jelent. A zero első ismert angol nyelvű használata 1598-ban történt.
