1066 — A normann hódítás Angliában: Hódító Vilmos és következményei
1066 — Normann hódítás: Hódító Vilmos, a hastingsi csata és a politikai, nyelvi változások, amelyek gyökeresen átalakították Angliát és európai kapcsolatait.
Anglia normann hódítása Anglia katonai inváziója volt, amelyet Hódító Vilmos 1066-ban hajtott végre. Vilmost gyakran nevezik Hódító Vilmosnak, mert a hadjárat után sikeresen megszilárdította uralmát az ország felett.
Előzmények és követelmények a trónra
Vilmos Normandia hercege volt, a La Manche csatorna túloldalán fekvő tartomány, amely ma Franciaország egyik régiója. A trónöröklés körüli viták a Vallomástevő Edward király halála után robbantak ki: Edwardnak nem volt nyilvánvaló, szilárd örököse, és több jelölt is jogosultnak tartotta magát a koronára. Vilmos azt állította, hogy Edward ígéretet tett neki, és hogy egyes angol főurak – állítólag – elismerték igényét. Emellett Vilmos az egyház magasabb köreiben is támogatást kapott, többek közt a pápai jóváhagyást is igyekezett felmutatni, ami katonai vállalkozását legitimálta.
1066: háború két fronton
A trónért több kihívó is fellépett. II. Harold király (Harold Godwinson) megkoronáztatta magát Anglia királyává, és ő uralkodott, amikor 1066-ban két fronton is el kellett védenie országát. Délen Vilmos partra szállt Sussex partjainál (Pevensey környékén), és hamarosan meghódította a partvidéket. Északon azonban előbb Harold győzött a viking kihívó, Harald Hardrada felett a Stamford Bridge közelében (1066. szeptember 25.), ahol a norvég sereg legyőzése után keletkezett fáradtság és időveszteség jelentősen gyengítette Harold haderejét.
A hastingsi csata
Harold király szász seregével és Vilmos herceg 1066. október 14-én a hastingsi csatában harcolt. A csata rövid, de véres volt: a szászok sűrű pajzsfalat alkottak, a normannok pedig lovassággal, íjászokkal és gyalogsággal támadtak. A normannok által alkalmazott ravasz manőverek — többek között a látszólagos visszavonulás — megbontották a szász alakzatot. Harold király az ütközetben meghalt (a halálának részletei vitatottak; a középkori források szerint nyílvessző találta a szemét), serege pedig felbomlott. Vilmost 1066. december 25-én koronázták Anglia új királyává, és megkezdődött a normann uralom kiépítése.
Hódítás utáni megtorlás és konszolidáció
A hódítás nem ért véget Hastingsnél: következtek felkelések és ellenállások, különösen 1068–1071 között. A normannok megvetették lábukat az országban: kastélyokat (motte-and-bailey típusú földsáncokat és favárakat, majd kővárakat) emeltek, a legfontosabb földbirtokokat normann főuraknak adományozták, és a helyi angol nemességet nagy részben kiszorították. A királyi hatalom megszilárdításához Vilmos kemény eszközökhöz folyamodott — egyik legismertebb példája az 1069–1070 közötti, Észak‑Angliában végrehajtott ún. Harrying of the North, amikor nagy területeket pusztítottak el, hogy elfojtsák az ellenállást.
Adminisztráció, adózás és a Domesday Book
Vilmos uralma alatt megerősödött a központi királyi adminisztráció. 1086-ban elkészült a Domesday Book, a királyi birtok- és adóösszeírás, amely részletesen feltérképezte Anglia földbirtokainak nagyságát, jövedelmezőségét és tulajdonosait. Ez az eszköz nagyban javította a hatékony adóztatást és a királyi jogérvényesítést.
Nyelv, kultúra és egyház
A normann hódítás tartósan átformálta az angol nyelvet és kultúrát. A normann francia lett a királyi udvar, az igazságszolgáltatás és a magasabb társadalmi rétegek nyelve; ez az érintkezés vezetett a későbbi középangol nyelv kialakulásához, amelyben rengeteg francia eredetű szó és kifejezés jelent meg. Az egyházban is reformok történtek: normann püspököket és apátokat neveztek ki, és sok kolostort újraszerveztek vagy újjáépítettek a kontinentális minták szerint.
Hosszú távú következmények
A normann hódítás szorosabban összekötötte Angliát a kontinentális Európával, és a skandináv befolyást háttérbe szorította. A földbirtokok és dinasztikus kapcsolatok révén az angol királyok egyben francia földbirtokok felett is rendelkeztek, ami hosszú távú politikai rivalizálások forrása lett Franciaországgal. Ezek a kapcsolatok és konfliktusok (például a százéves háború) évszázadokon át befolyásolták mindkét ország sorsát.
A hódítás megváltoztatta az angol társadalom szerkezetét: egy új, normann uralkodó réteg alakult ki, a földbirtoklás és a feudalizmus rendszere megszilárdult, és a királyi hatalom központosult. A változások hatása a jogban, nyelvben, építészetben és közigazgatásban évszázadokra meghatározó maradt.
Angliát a közel 1000 évvel ezelőtti normann invázió óta soha nem szállták meg sikeresen oly módon és mértékben, ahogy 1066-ban történt, ezért a hastingsi győzelem és a Hódító Vilmos uralma mérföldkőnek számít az angol történelemben.

A hastings-i csatához vezető eseményeket ábrázoló bayeux-i faliszőnyeg
Kapcsolódó oldalak
- Spanyol Armada
- Jakobitizmus
- Tengeri oroszlán hadművelet
Kérdések és válaszok
K: Mi volt Anglia normann hódítása?
V: Anglia normann hódítása Anglia katonai inváziója volt, amelyet Hódító Vilmos 1066-ban hajtott végre.
K: Ki volt Hódító Vilmos?
V: Hódító Vilmos Normandia hercege volt, amely a La Manche csatorna túloldalán fekvő ország, ma Franciaország egyik régiója.
K: Miért szállta meg Vilmos Angliát?
V: Vilmos azért szállta meg Angliát Hitvalló Edward király halála után, mert úgy vélte, hogy neki volt a legtöbb joga Anglia királyává válni, de II. Harold király megkoronáztatta magát helyette királlyá.
K: Mikor és hol harcolt Harold király és Vilmos herceg?
V: Harold király szász seregével és Vilmos herceg 1066. október 14-én a hastingsi csatában harcolt.
K: Mi történt Harold királlyal ebben a csatában?
V: Harold király meghalt a csatában, serege pedig elment.
K: Mikor lett Vilmos király?
V: 1066. december 25-én Vilmost Anglia új királyává koronázták.
K: Hogyan változtatta meg ez az esemény az angol történelmet?
V: A normann hódítás szorosabban összekapcsolta Angliát a kontinentális Európával, csökkentette a skandináv befolyás jelentőségét, Európa egyik legerősebb monarchiáját hozta létre, megváltoztatta az angol nyelvet és kultúrát, és előkészítette a Franciaországgal való rivalizálás színterét, amely egészen a 19. századig tartott.
Keres