Heinrich Heine – német költő életrajz, művek és a Buch der Lieder 1797–1856
Christian Johann Heinrich Heine (Düsseldorf, 1797. december 13. – Párizs, 1856. február 17.) a 19. század egyik legismertebb és legnagyobb hatású német költője és publicistája volt. Személye különösen azért jelentős, mert költészete egyszerre kötődik a romantikus lírához és hordozza a modern irónia, társadalomkritika elemeit, amelyek a későbbi realista és kritikai irodalom felé mutattak.
Élet és tanulmányok
Heine asszimilált zsidó családban született Düsseldorfban. Apja kereskedő volt; családi vállalkozásuk csődje után Heine Hamburgba került, ahol nagyapja/nagybátyja banki háttérrel rendelkezett, és rövid ideig kereskedelmi tanulmányokat folytatott. Végül a irodalom vonzotta erősebben: jogot tanult a göttingeni, bonni és berlini egyetemeken, de elsősorban költőként és íróként talált hivatást. Jogi diplomát 1825-ben szerzett.
1825-ben Heine felvette a protestantizmust; döntését részben a korabeli német államokban a zsidókkal szemben fennálló társadalmi és jogi korlátozások tették szükségessé. Heine maga később úgy jellemezte megtérését, hogy az számára a „bejutás az európai kultúrába” lehetőségét jelentette.
Művészet és főbb művek
Heine legerősebb és legismertebb oldala a líra. Első kötetét 1821-ben adta ki Gedichte címmel. A szerelmi líra, az irónia és a költői beszéd gazdag, fülbemászó formái hamar ismertté tették. Egyoldalú rajongása unokatestvérei, Amalie és Therese iránt több verse inspirációja volt; ebből született később a nagy hatású Buch der Lieder („Dalok könyve”, 1827), amely Heine első átfogó versgyűjteménye és a német zenei életben is meghatározó forrás — sok versét lírai zeneszerzők, különösen Franz Schubert és Robert Schumann megzenésítették.
Heine nem csak költő volt: jelentős prózai munkái közé tartoznak az utazásélményeken alapuló esszék és hangvételű ismert „reisebilder” (utazási képek), a politikát és társadalmat elemző publicisztikák, valamint színpadi művek. Fontosabb művei: Reisebilder (Utazási képek), Almansor (dráma, 1821), Atta Troll (szatirikus eposz), Neue Gedichte (Új versek) és a legismertebb politikai-irodalmi műve, a Deutschland. Ein Wintermärchen („Németország. Egy téli mese”, 1844).
Politika, száműzetés és viták
1831-ben Heine végleg elhagyta Németországot és Párizsban telepedett le, ahol élete hátralévő részét töltötte. Kapcsolódott a kor radikális és utópista körökhöz; ismeretségbe került olyan gondolkodókkal és politikai mozgalmakkal, amelyek az egyenlőség eszméit hirdették. Németországban a cenzúra és a reakció ellenséges volt vele szemben: 1835 körül egyes műveit betiltották a „Fiatal Németország” (Junges Deutschland) mozgalomhoz kapcsolódó szerzők miatt.
Heine a száműzetésben sem hallgatott: politikai és társadalmi kommentárokat írt, kemény iróniával bírálta a német viszonyokat és a reakciós erőket. 1844-ben megjelent Deutschland. Ein Wintermärchen erős gúny- és fenyegető hangvétellel ábrázolta a németországi állapotokat. Heine költészete és publicisztikája révén kapcsolatban és vitában állt korai szocialista és radikális értelmiségiekkel; barátjai közt voltak olyan jelentős alakok is, mint Karl Marx.
Stílus, témák és hatás
Heine művészetét a lírai könnyedség, a fülbemászó dalosság és a keserű irónia elegye jellemzi. Gyakran kombinálja a személyes érzelmet az éles társadalmi megfigyeléssel; verseiben előfordul a szerelem, a hazaszeretet, az emlékezés, a vallási és politikai bírálat. Műveiben megjelenik a romantikus természet- és szerelemábrázolás, de ezek fölé gyakran emelkedik a cinizmus vagy a gúnyos kommentár, ami a modern irodalmi formák felé mutat.
Végső évek, betegség és örökség
Heine életének utolsó évtizede betegségekkel telt: súlyos fizikai szenvedésben élt, és több évre ágynyugalomra kényszerült. 1856-ban Párizsban halt meg, és a montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra. Költészetének hatása a német irodalomban maradandó: művei a 19. századi német líra egyik csúcspontját jelentik, és nemzetközi hírnévre tettek szert.
Heine munkássága és személye a 20. században is viták tárgya maradt: a nácik ideológiai okokból több szerző művével egyetemben Heine könyveit is megjelölték és nyilvános könyvégetéseken semmisítették meg. Heine egy híres sora így szól: „Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is elégetnek” (részlet az Almansor című drámából, 1821) — ez a mondat a későbbiekben tragikus előrejelzésnek bizonyult.
Heinrich Heine nyelve és utóélete
Heine eredetileg németül írt, de műveit hamar lefordították számos európai nyelvre, így munkássága nemzetközi hatásúvá vált. Költészete és esszéi sok későbbi művészt és politikust inspiráltak; a lírai darabok megzenésítése révén Heine-dalok (Lieder) váltak a zenei kánon részévé.
Buch der Lieder (1827) volt az a gyűjtemény, amely jelentősen hozzájárult Heine népszerűségéhez, és amelyből számos vers zenésített formában vált ismertté. Emellett Heine prózai munkái — különösen az utazási és politikai írásai — fontos korabeli források a 19. századi Európa társadalmi és politikai viszonyainak megértéséhez.
Heinrich Heine "Wandere!"
Wenn dich ein Weib verraten hat,
So liebe flink eine Andre;
Noch besser wär es, du ließest die Stadt -
Schnüre den Ranzen und wandre!
Du findest bald einen blauen See,
Umringt von Trauerweiden;
Hier weinst du aus dein kleines Weh
Und deine engen Leiden.
Wenn du den steilen Berg ersteigst,
Wirst du beträchtlich ächzen;
Doch wenn du den felsigen Gipfel erreichst,
Hörst du die Adler krächzen.
Dort wirst du selbst ein Adler fast,
Du bist wie neugeboren,
Du fühlst dich frei, du fühlst: du hast
Dort unten nicht viel verloren.
Heinrich Heine "Menjetek az útra!" (magyar fordítás)
Ha egy asszony elárult téged,
Szeress gyorsan egy másikat;
Még jobb volna, ha elhagynád a várost –
Kösd fel a zsákot és indulj vándorra!
Hamar találsz egy kék tavat,
Melyet szomorú füzek öveznek;
Ott sírhatod ki apró bánatod
És szűk, bensőséges fájdalmaidat.
Ha meredek hegyet mászol,
Sokszor fogsz súlyosan sóhajtani;
De mikor a sziklás csúcsra érsz,
Hallod a sasok rikoltását.
Ott szinte magad is sassá válsz,
Újjászülettél olyannak,
Szabadnak érzed magad: úgy érzed,
Hogy odalent nem sokat veszítettél.


Heinrich Heine, 1831


Heinrich Heine, metszett portré, 1837
Néhány mű
- Gedichte, 1821
- Tragödien, nebst einem lyrischen Intermezzo, 1823
- Reisebilder, 1826-31
- Die Harzreise, 1826
- Ideen, das Buch le Grand, 1827
- Englische Fragmente, 1827
- Buch der Lieder, 1827
- Französische Zustände, 1833
- Zur Geschichte der neueren schönen Literatur in Deutschland, 1833
- Die romantische Schule, 1836
- Der Salon, 1836-40
- Über Ludwig Börne, 1840
- Neue Gedichte, 1844 - Új versek
- Deutschland. Ein Wintermärchen, 1844 - Németország
- Atta Troll. Ein Sommernachtstraum, 1847
- Romanzero, 1851
- Der Doktor Faust, 1851.
- Les Dieux en Exil, 1853
- Die Harzreise, 1853
- Lutezia, 1854
- Vermischte Schriften, 1854
- Letzte Gedichte und Gedanken, 1869
- Sämtliche Werke, 1887-90 (7 kötet) (összegyűjtött művek)
- Sämtliche Werke, 1910-20 (összegyűjtött művek)
- Sämtliche Werke, 1925-30 (összegyűjtött művek)
- Werke und Briefe, 1961-64 (művek és levelek)
- Sämtliche Schriften, 1968 (az összes írott mű)


Reisebilder , 1831
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Heinrich Heine?
V: Heinrich Heine 19. századi német költő volt.
K: Mivel foglalkozott az apja?
V: Az apja kereskedő volt.
K: Mit tanult Heine az egyetemen?
V: Heine jogot tanult a göttingeni, bonni és berlini egyetemeken, de jobban érdekelte az irodalom, mint a jog.
K: Miért tért át a zsidóságról a protestantizmusra?
V: Heine azért tért át a judaizmusról a protestantizmusra, mert a német államokban a zsidókra szigorú korlátozások vonatkoztak, például nem lehettek bizonyos üzletekben, nem lehettek állami hivatalnokok, és nem lehettek egyetemi tanárok.
K: Mi az egyik leghíresebb sora?
V: Heine egyik leghíresebb sora: "Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is elégetnek" (Almansor, 1821).
K: Hová költözött 1831-ben?
V: 1831-ben a franciaországi Párizsba költözött.
K: Milyen verset írt 1851-ben? V: Heinrich Heine 1851-ben írta a "König Richard" című verset, amelyet I. Richárd angol király tiszteletére írt, és amelyet több nyelvre lefordítottak.