Mary Anning (1799. május 21. – 1847. március 9.) 19. század eleji brit kövületgyűjtő, -kereskedő és paleontológus. Megélhetését a dorseti Lyme Regisben (Dorset), ahol élt, a gazdag jura tengeri rétegekben talált és preparált kövületekkel kereste. Már fiatal lányként, gyakran veszélyes partmenti sziklákról gyűjtötte a leleteket a viharok után feltárt rétegekből; ezek a gyűjtések tették lehetővé, hogy életműve során számos különleges és tudományos szempontból fontos fosszíliát tárjon fel.

Főbb felfedezések

Számos fontos leletet talált. Ezek közé tartozott az első helyesen azonosított ichtioszaurusz-csontváz (Temnodontosaurus platyodon); az első két valaha talált plesiosaurusz-csontváz (Plesiosaurus dolichodeirus); az első Németországon kívül talált pteroszaurusz-csontváz (Dimorphodon macronyx); és néhány fontos halkövület. Ezek a felfedezések alapvetően bővítették az ismert jura tengeri élővilág képét, és a korabeli tudósok számára új bizonyítékokat szolgáltattak az egykori élőlények rendszerére és életmódjára vonatkozóan.

Tudományos hozzájárulások

Anning megfigyelései kulcsszerepet játszottak annak felfedezésében, hogy a belemnites fosszíliák megkövesedett tintazsákokat tartalmaznak, és hogy a koprolitok, amelyeket akkoriban bezoárkövekként ismertek, megkövesedett ürülék. Ezek az eredmények fontosak voltak a fosszíliák élettani értelmezéséhez és ahhoz, hogy a kutatók jobban megértsék az egykori táplálékláncokat és az őskörnyezetet.

Henry De la Beche geológus híres akvarellje, a Duria Antiquior nagyrészt az Anning által talált fosszíliákra alapozott rekonstrukciókat ábrázolt. De la Beche nyomatokat adott el az Anning javára, ezzel ismeretséget és anyagi támogatást biztosítva számára. Az ilyen együttműködések jól mutatják, hogy bár Anning hivatalosan nem volt tagja a korabeli akadémiai hálózatnak, munkája szakmai körökben nagy hatású volt, és közvetve formálta a paleontológia fejlődését a 19. század elején.

Társadalmi helyzet, elismerés és megkülönböztetés

Anning neme és társadalmi osztálya — szülei szegény vallási disszidensek (nem anglikán protestánsok) voltak — megakadályozta, hogy teljes mértékben részt vegyen a 19. század eleji Anglia tudományos közösségében, amelyet a gazdag anglikán úriemberek uraltak. Néhányan azok közül, akikkel és akiknek dolgozott, teljes mértékben elismerték hozzájárulását, mások azonban nem: gyakran előfordult, hogy publikációkban mások kapták a dicsőség nagy részét, vagy a leletek tulajdonjoga miatt viták alakultak ki.

Bár Nagy-Britanniában, Európában és Amerikában geológus körökben ismert lett, és a legjobb leleteiből sok pénzt keresett, élete nagy részében anyagilag is nehézségekbe ütközött. 1818-ban Anningre Thomas Birch, egy gazdag kövületgyűjtő figyelt fel, amikor eladott neki egy ichtioszaurusz csontvázat. Egy évvel később megzavarta az Anning család szegénysége, amely odáig jutott, hogy a bútorokat kellett eladnia, hogy meg tudjon élni. Birch elintézte, hogy saját kövületgyűjteményét árverés útján értékesítse, és a bevételt (mintegy 400 fontot) az Anning családnak adta. Amellett, hogy a nyilvános árverés a szükséges pénzeszközökhöz juttatta, az Anning-család ismertségét is növelte a geológus közösségben.

Később, 1835-ben 300 fontot (hatalmas összeget a kor viszonyai között) veszített meggondolatlan befektetéseken, de az évi 25 fontos állami nyugdíj megmentette. Ezt egy másik barátja, William Buckland szervezte meg, aki elismerte Anning tudásának értékét és anyagi támogatást igyekezett számára szerezni. Ugyanakkor hivatalos akadémiai tagság vagy rendszeres publikálási lehetőség híján Anning sosem kapta meg a korabeli tudományos testületek teljes elismerését — sokszor mások közvetítették vagy publikálták a munkájához kapcsolódó tudományos értekezéseket.

Késői élet és halál

Anning egész életében Lyme Regisben élt és dolgozott. Korai halálát mellrák okozta; 1847-ben hunyt el. Halála előtt és után is viták folytak a leletek tulajdonáról és arról, hogy miként ismerjék el a munkáját. Sok gyűjteményből származó lelet, amelyet ő gyűjtött vagy preparált, ma múzeumokban található, és alapvető forrás a jura korszak tengeri faunájának tanulmányozásához.

Örökség és emlékezet

Mary Anning munkája hosszú távon jelentős hatással volt a paleontológia és a földtani gondolkodás alakulására: kétségtelenül hozzájárult annak felismeréséhez, hogy a múlt élőlényei között olyan formák is léteztek, amelyek a jelenben már kihaltak, és hogy a fosszíliák rendszerszintű vizsgálata megvilágítja a földtörténeti változásokat. Emellett példát mutatott arra is, hogyan járulhat hozzá egy magasan képzett, de hivatalosan nem képviselt személy a tudományos ismeretek gyarapításához.

Anning emlékét később számos könyv, film és színházi előadás dolgozta fel, és több helyi és országos megemlékezés is foglalkozott életével. Hagyománnyá vált, hogy munkásságát a nők tudományos szerepvállalásának történetében is kiemelik. A népszerű kultúrában gyakran emlegetik azt a közismert angol rigmust, a „She sells seashells” kezdetű versikét, amelyet időnként Mary Anninghez kötnek; az összefüggés azonban nem bizonyított és vitatott.

Miért fontos Mary Anning ma?

  • Tudományos adományozás: leletei ma múzeumok alapját képezik, és továbbra is kutatási forrást jelentenek.
  • Szociális példa: története rámutat a tudományban megjelenő nemi és osztályalapú egyenlőtlenségekre, és arra, hogyan lehet ezeket a hátrányokat részben leküzdeni a kitartó munkával és a hálózatépítéssel.
  • Ismeretterjesztés: Anning élete és felfedezései hozzájárultak a paleontológia iránti közérdeklődés növeléséhez.

Összefoglalva, Mary Anning munkássága túlmutatott a helyi kövületkereskedő szerepén: felfedezései és megfigyelései jelentősen bővítették a jura korszak tengeri életének ismeretét, és fontos szerepet játszottak a modern paleontológia kialakulásában.