Plioszauruszok — rövid nyakú, nagytestű jura tengeri hüllők

Plioszauruszok — fedezd fel a jura rövid nyakú, hatalmas tengeri ragadozóit: leletek Mary Anningtől és kiállítások a londoni Természettudományi Múzeumban.

Plioszauruszok a mezozoikumban élt, nagytestű tengeri plesiosaurusz hüllők csoportját alkották. A többi plesiosaurusszal ellentétben jellegzetesen rövid nyakkal és aránylag nagy fejjel rendelkeztek, erős állkapcsokkal és kúpos fogakkal, amelyek a nagyobb zsákmány megragadására voltak alkalmasak. Testméretük fajonként széles skálán mozgott: egyes példányok csak néhány méteresek voltak, a legnagyobbak feltehetően több mint tíz méter hosszúra nőttek. Uszonyokká módosult végtagjaik és áramvonalas testük hatékony úszást tett lehetővé; elsősorban halakra, fejlábúakra (például ammoniteszekre) és más tengeri hüllőkre vadásztak. ^p29

Megjelenés és mozgás

A plioszauruszok jellegzetességei közé tartozott a rövid, erős nyak, a nagy, robusztus koponya és a hosszú, széles uszonyok. A koponya belső szerkezete, a fogak formája és a rágóizmok tapadási helyei arra utalnak, hogy nagy erővel tudtak harapni. Mozgásukban a négy uszony együttes működése játszott szerepet: ezekkel hajtották magukat előre a vízben, és gyors, fordulékony mozgásra voltak képesek — ami jó előnyt jelentett a zsákmány üldözéséhez és megragadásához.

Felfedezés és kutatás

Az egyik első és legismertebb korai leletet Mary Anning fedezte fel az 1820-as években az angliai Lyme Regis "jura partján". Az itt talált csontvázak és többi fosszília nagyban hozzájárultak a korai paleontológiai ismeretek kialakulásához; számos példány a londoni Természettudományi Múzeumban található ma is kiállítva. A következő két évszázad kutatásai során újabb plioszaurusz-fajokat és teljes csontvázakat írtak le szerte a világon, így a csoport rendszertana és paleobiológiája folyamatosan finomodott.

Életmód és táplálkozás

Korábbi elképzelések szerint a plioszauruszok a mélyebb vizek nagy ragadozóiként működtek: nagy zsákmányt, például nagyobb halakat vagy más tengeri hüllőket ejthettek el. A rövid nyak és erős koponya kombinációja arra utal, hogy egyszerre képesek voltak nagy erővel megragadni és széttépni a zsákmányt. Más plesiosaurusok ezzel szemben hosszú nyakúak voltak, kisebb fejjel; ezek a formák gyakran a vízfelszín közelében, a fejüket a víz fölé emelve táplálkozhattak, vagy lefelé merészkedve foghatták el a planktonnal táplálkozó kisebb halakat és egyéb zsákmányt. Planktonnal táplálkozó fajokkal kapcsolatos különbségek és a táplálkozási stratégiák jól mutatják a plesiosauriformok ökológiai sokféleségét.

Rendszertan és tudományos vita

D. M. S. Watson korai javaslata szerint a plesiosaurusokat két nagyobb csoportra lehetett osztani: a rövid nyakú, nagyfejű plioszauruszokra és a hosszú nyakú, kisebb fejű plesiosaurusokra. Ez a felosztás ma is használatos az általános megkülönböztetésre, bár a részletekben és a pontos családi elhelyezésben sok a vita, és a modern filogenetikai elemzések tovább finomítják a rendszertant. A méretekre és viselkedésre vonatkozó becslések néha vitatottak (például egyes óriás méretek értékelése), ezért a plioszauruszok pontos életmódjának megértése folyamatos kutatást igényel.

Elterjedés és fosszíliák

A plioszauruszok maradványait világszerte megtalálták: Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és más kontinenseken is. A fosszíliák közé tartoznak teljesebb csontvázak, koponyák, fogak és időnként részleges vázak. Ezek alapján rekonstruálható a morfológia és a fajok közötti különbségek, továbbá a ragadozó–zsákmány kapcsolatokat, valamint a kortárs tengeri közösségek összetétele.

Érdekességek

• Sok plioszaurusz nagy állkapcsa és éles fogai miatt a tengeri ragadozók csúcsragadozójának számított.
• A pontos méretek és az egyes fosszíliák alapján készült becslések gyakran módosulnak új leletek hatására; ezért óvatosan kell bánni a „legnagyobb” címekkel.
• Paleontológiai kutatások — például a koponyastruktúra, fogkopás és izomcsatolások vizsgálata — segítenek rekonstruálni táplálkozásukat és életmódjukat.

Összefoglalva: a plioszauruszok a mezozoikum egyik sikeres tengeri ragadozó csoportját alkották; rövid nyakuk, nagy fejük és erős uszonyaik tették őket hatékony vadásszá a jura és kréta tengerekben. A csoporton belüli sokféleség és a fosszilis anyag gazdagsága továbbra is fontos forrás a tengeri hüllők evolúciójának és paleoekológiájának megértéséhez.

Kérdések és válaszok

K: Mik azok a plioszauruszok?

K: Miben különböztek a plioszauruszok a többi plesiosaurusztól?

K: Mit ettek a plioszauruszok?

K: Milyen nagyok voltak a plioszauruszok?

K: Ki fedezte fel az első plioszaurusz példányt?

K: D.M.S. Watson szerint hány csoportra lehetett felosztani a plesiosauruszokat?

K: Melyik volt a plesiosaurusok két csoportja, amelyet D.M.S. Watson javasolt?

Keresés betűvel