Ghoti egy mesterséges, játékos szó, amelyet az angol helyesírás szabálytalanságainak szemléltetésére használnak. A cél az, hogy bemutassák: az angol írás és kiejtés között sok a kivétel és az eltérés. A szó úgy van felépítve, hogy a fish /ˈfɪʃ/ kiejtését adja vissza a következő eltérő helyről vett betűkapcsolatokkal:

  • gh → /f/, mint a tough szóban (-> /tʌf/);
  • o → /ɪ/, mint a women szóban (-> /ˈwɪmɪn/);
  • ti → /ʃ/, mint a nation szóban (-> /ˈneɪʃən/).

Ugyanezzel a „logikával” azonban a ghoti az íráskép más kombinációiból kiindulva néma vagy másként kiejtett szóként is levezethető. Például:

  • gh nem ejtendő ki, mint a though-ban (itt a vastagon szedett rész néma);
  • o néma vagy máskép ejtett, mint bizonyos szavakban;
  • t néma lehet balett‑szerű idegen eredetű szavaknál;
  • i különböző helyzetekben eltérő hangot adhat (például az business-ben).

Valójában a ghoti szó valószínű kiejtése inkább [ˈɡoʊtaɪ] vagy [ˈɡəʊtaɪ] (kb. „go‑tie”), és nem /ˈfɪʃ/. Ennek oka, hogy az adott betűkapcsolatok adott kiejtéseinek előfordulása erősen függ a szótagon belüli helyzettől, a szó eredetétől és történeti fejleményektől. Például a gh-t ritkán ejtik /f/-nek a szó elején, a ti-t pedig ritkán /ʃ/-ként a szó végén.

Eredet és használat

A ghoti egy szemléltető, retorikai figura: gyakran említik a nyelvtanulásban, nyelvpedagógiában és a helyesíráskritikában, illetve szatirikus példaként, hogy felhívják a figyelmet az angol ortográfia szabálytalanságaira. A szó pontos eredete vitatott; sokan George Bernard Shaw‑hoz kötik a koncepciót, de az első ismert nyomtatott említések a 19. század közepére nyúlnak vissza. Fontos megjegyezni, hogy a ghoti nem komoly javaslat az angol írásmód megváltoztatására, hanem pedagógiai és retorikai eszköz.

Miért félrevezető mégis hatásos?

A ghoti azért hatásos, mert röviden, vizuálisan szemlélteti: az angolban egy betűkapcsolat kiejtése nem egyszerűen azonos minden helyzetben. Ugyanakkor a példa félrevezető lehet, mert kiválogatja a legszélsőségesebb példákat anélkül, hogy figyelembe venné a kiejtést befolyásoló fonológiai, történeti és morfológiai tényezőket. Ezért jó „beszédindító” példa az ortográfia problémáiról, de nem bizonyítja, hogy bármely tetszőleges betűsorozat bármilyen kiejtést „megérdemelne”.

Az angol helyesírást részletesebben az ortográfiában tárgyaljuk; a ghoti pedig továbbra is népszerű illusztrációként szolgál a nyelvet kutatók, tanárok és nyelvkedvelők körében.