Oregon-ösvény (Oregon Trail) – 19. századi telepesút Missouritól Oregoniáig

Az Oregon Trail-t senki sem járta be egyedül. Ehelyett az utazók csoportokat alkottak, hogy segíthessék és megvédhessék egymást. Gyakran rokonok vagy ugyanabból a városból származó emberek utaztak együtt. Felvettek egy vezetőt, aki ismerte az ösvényt, és vezetőket választottak. Azok a csoportok, amelyek a legjobban boldogultak az ösvényen, alkotmányt vagy szabályokat írtak, amelyekkel a nézeteltéréseket vagy problémákat rendezhették az ösvényen.

Kellékek

Állatok

Az Oregon Trail-en utazók háromféle állatot használhattak a szekerek vontatására: ökröket, öszvéreket és lovakat. A legtöbben ökröket használtak. Kevésbé voltak drágák, mint a lovak és az öszvérek, és kevésbé voltak makacsok, mint az öszvérek. . ^{pp. 79–80}

Az ösvény mentén füvet is ehetnek, ellentétben a lovakkal, amelyeknek különleges táplálékra volt szükségük. Az ökröket könnyű volt idomítani, és általában egyenletes, 2 mérföld/órás tempóban haladtak, még sárban és hóban is. ^{pp. 79–80}

Élelmiszer

Az utazók számára nagyon fontos volt, hogy elegendő élelmet és vizet vigyenek magukkal az útra. Az útra szánt élelmiszer azonban drága volt. Négy ember hat hónapig történő élelmezése körülbelül 150 dollárba került, ami mai dollárban számolva több mint 4500 dollár. ^p. 274

Az utazók gyakran vittek magukkal sok szárított húst és "kenyérfélét" (például lisztet, kekszet és kekszet). Az ösvényen nehéz volt vizet forralni, így a főzés nem mindig volt lehetséges. Néhány utazó más élelmiszert is hozott magával, például rizst, borsót, szárazbabot vagy szárított gyümölcsöt.

Az ösvény mentén az utazók halászhattak és vadászhattak élelemért. A bölény, az antilop és a szarvas volt a legjobb vadászható élelem. Az utazók az ösvény mentén termő bogyókat is fogyasztottak, részben a skorbut megelőzése érdekében.

Vagonok

A legtöbb utazó fedett szekérrel tette meg az utat. A fedett kocsiknak többféle típusa volt. Az egyik legelterjedtebb típus, az úgynevezett "Independence-style" kocsi általában körülbelül 11 láb hosszú, négy láb széles és két láb mély volt. Fadarabok tartották a fedélzetet, amelyet valami szárított ökörbőrhöz hasonló anyagból készítettek, és amely körülbelül öt láb magasan emelkedett a kocsi alja fölé.

Az Oregon Trail mentén számos veszély fenyegette az embereket, többek között betegségek, rossz időjárás, fulladás a folyókon való átkeléskor, indiánok támadásai és sok más veszély.

Nehéz megmondani, hányan haltak meg az Oregon Trail mentén. Sok utazó jelöletlen sírokba temette el halottait, és a sírokat álcázta. Például az ösvény közepén temették el az embereket, majd az ökrökkel áthajtottak a sírokon. Ezt azért tették, hogy az állatok és a rablók ne ássák ki a sírokat. Emiatt a történészek csak becslésekkel tudják megbecsülni az Oregon Trail mentén meghalt emberek számát.

Betegségek

Az ösvényen a betegség volt a leggyakoribb halálozási ok. Bár az utazók általában vittek magukkal gyógyszereket, ezek általában nem voltak túl hasznosak.

Kolera

A kolera volt a leggyakoribb betegség és halálozási ok az ösvényen. 1849-1855 között kolerajárvány volt az ösvény mentén. Ebben az időszakban az utazók akár 3%-a is meghalhatott kolerában. A járvány egyik oka az volt, hogy az ösvény mentén nem volt higiénia.

Az utazók például szívesen táboroztak a Platte folyó mentén Coloradóban, így könnyen jutottak friss vízhez. Mivel azonban az utazók ezrei újra és újra ugyanazokat a kempingeket használták, a kolerában szenvedő utazók szennyvize a Platte folyóba került. Ezt követően minden utazó, aki a Platte folyóból ivott vizet, vagy abból a vízből készített ételt, kolerát kaphatott. A kolera tünetei gyakran olyan súlyosak voltak, hogy az utazók a megbetegedést követő 12 órán belül meghaltak.

Egyéb betegségek

Az ösvényen gyakori betegségek közé tartoztak:

• Vérhas és egyéb hasmenést okozó betegségek. Az utazók ezeket a betegségeket ricinusolajjal kezelték.
• "Hegyi láz", ami lehetett Rocky Mountain foltos láz, tífusz, tífusz és/vagy skarlát. Az utazók kinines vizet használtak e betegségek kezelésére.
• Kanyaró
• Ételmérgezés
• A skorbut, amelyet az utazók úgy próbáltak megelőzni, hogy az ösvény mentén bogyókat ettek és citromsavat ittak. Mivel azonban az Út mentén főleg húst és kenyeret ettek, sok utazó nem jutott elegendő C-vitaminhoz. Néhányan meghaltak skorbutban, sokan mások pedig skorbutosok voltak, amikor megérkeztek az Út végére.
• Himlő
• Tüdőgyulladás

Az utazók terpentint (méreg), ecetet és whiskyt használtak fejfájás, izomfájdalom és köhögés kezelésére.

A történészek nem értenek egyet abban, hogy hányan haltak meg betegségben az ösvény mentén. Az egyik történész, John Unruh becslése szerint 6000-12 500 utazó halt meg betegségben az Ösvényen, és további 300-500 halt meg kifejezetten skorbutban. Az Egyesült Államok Nemzeti Park Szolgálata szerint azonban akár 30 000 ember is meghalhatott betegségben az ösvény mentén.

Egyéb veszélyek

Az ösvény mentén sok más veszély is fenyegetett. John Unruh becslése szerint hányan haltak meg ezekben az egyéb veszélyekben:

• 3,000-4,500 indián támadások miatt
• 300 és 500 között a megfagyástól a halálig
• 200-500, mert véletlenül elgázolták őket a szekerek.
• 200-500 ember fulladt meg, amikor megpróbált átkelni a folyókon.
• 200-500 véletlen lövésből (például vadászbaleset)
• 200-500 egyéb okból, beleértve gyilkosságot, villámcsapást, szülés közbeni halált, tombolást, kígyómarást, árvizet, fakidőlést, állatrúgást.

Unruh becslése szerint az Oregon Trail utazóinak 4 százaléka halt meg: 16 000 a 400 000 utazóból. A Nemzeti Park Szolgálat szerint azonban:

Az Oregon Trail az ország leghosszabb temetője. Az ösvényen elindult [utazók] közül majdnem minden tizedik nem élte túl.

Egy szokásos nap az ösvényen nagyon korán, még hajnal előtt kezdődött. Senki sem utazott a szekereken, kivéve, ha beteg vagy nagyon fiatal volt. Az út túl rázós, túl poros volt, és túl sok munkát jelentett az ökröknek. Ehelyett az emberek a szekerek mellett gyalogoltak. Általában a csoportok szinte egész nap utaztak, kivéve egy órát dél körül, amikor ebédelni mentek. Ezután napnyugta előttig haladtak, amikor megálltak, hogy tábort üssenek. A legtöbb csoport naponta körülbelül 15 mérföldet tett meg, bár a legjobb napokon akár 20 mérföldet is megtehettek. Mivel az ökrök óránként körülbelül 2 mérföldet haladtak, ez azt jelentette, hogy egy napi út akár tíz órán át is tarthatott.

Az utazók közül körülbelül 40 000 gyermek volt. Hacsak nem voltak csecsemők, a szekerek mellett sétáltak, és ugyanúgy dolgoztak, mint a felnőttek. Munkájuk közé tartozott az állatok terelése, a szekerek vezetése, a mosogatás, az étkezésben való segédkezés, a kisebb gyerekekre való vigyázás, valamint a tűzifa és a "bivalyhamu" (száraz bivalytrágya, amelyet tűzgyújtásra lehetett használni, ha nem volt tűzifa) gyűjtése.

Éjszaka a csoport körbeállította a szekereket ("körbe a szekereket"), és a körön belülre helyezte az állatokat. Ez megakadályozta, hogy elkóboroljanak, megöljék vagy ellopják őket. Ha az időjárás száraz volt, az emberek kint aludtak. Ha nedves volt, akkor a szekerek alatt aludtak.

Sok utazó nagyon félt az indiánok támadásaitól. A legtöbb amerikai őslakos azonban békén hagyta az utazókat, sőt, segített nekik azzal, hogy kereskedtek velük, és segítettek nekik átkelni a folyókon kenukkal. Amikor az amerikai őslakosok mégis megtámadták az utazókat, a történeteket újra és újra elmesélték, ami miatt a támadások gyakoribbnak tűnhettek, mint amilyenek valójában voltak.

Azok az utazók, akik elérték Oregont, más érzésekkel tekintettek vissza az ösvényre. Egy Loren Hastings nevű férfi 1847-ben azt mondta:

Én bizonyos fokú romantikával és örömmel tekintek vissza a hosszú, veszélyes és bizonytalan kivándorlási útra; mások számára azonban ez a barátaik temetője.

Az 1970-es években három minnesotai tanárjelölt készített egy számítógépes oktatójátékot az Oregon Trail alapján. A játék célja az volt, hogy sikeresen bejárják az ösvényt a Missouri állambeli Independence-től az oregoni Oregon City-ig. Az ösvény veszélyei közé tartoztak a folyókon való átkelés, a betegségek, a beteg ökrök és az éhség. A következő két évtizedben a játék újabb és újabb változatai készültek, amelyek több lehetőséget és jobb grafikát tartalmaztak. A második változatban zombik és ökrök is szerepeltek. A cél az volt, hogy minél tovább túlélj, mielőtt meghalsz.