Középső Átjáró az

A háromszög kereskedelem

Az atlanti rabszolgakereskedelemnek három különböző része volt. Emiatt "háromszög-kereskedelemnek" is nevezték. A Középső átjáró azért kapta a nevét, mert ez volt a háromoldalú kereskedelem középső része. Az atlanti rabszolgakereskedelem három része a következő volt:

(1) Európából Afrikába

A hajók fegyvereket, puskaport, ruhát, rumot és feldolgozott termékeket hoztak Európából Afrikába. Afrikában ezeket a dolgokat rabszolgának vásárolt vagy elrabolt afrikai emberekért cserélték el.

(2) Afrikából Amerikába (a Középső Átjáró)

Az afrikai rabszolgákat rabszolgahajókon hozták Amerikába. Ott rabszolgaként adták el őket, vagy olyan nyersanyagokért cserélték el őket, mint a cukor, a dohány és a gyapot, amelyeket más rabszolgák készítettek.

(3) Amerikából Európába

Ezeket a nyersanyagokat Európába küldték, ahol dolgokat készítettek belőlük. Ezután a háromoldalú kereskedelem újrakezdődött. Például a gyapotból ruhát készítettek. Ezt a szövetet aztán Afrikába küldték, hogy újabb rabszolgákért cseréljék el.

A rabszolgák útja

Az elrablás után az afrikai rabszolgákat általában arra kényszerítették, hogy gyalog menjenek a nyugat-afrikai partok mentén lévő erődökbe. Ott eladták őket európai és amerikai rabszolgakereskedőknek. Ezekben a börtönökhöz hasonló erődökben akár hónapokig is várakozhattak, amíg a rabszolgahajók megérkeztek.

A rabszolgákat ezután a rabszolgahajókra pakolták. Gyakran a lehető legszorosabban egymás mellé pakolták őket. (A jobb oldali híres rajz azt mutatja, milyen szorosan pakolták össze a rabszolgákat egyes rabszolgahajókon). A férfi rabszolgákat gyakran a bokájuknál fogva láncolták össze. Néha a rabszolgák napközben mozoghattak, de sok hajón a rabszolgákat az egész út alatt láncra verve tartották.

A Középső Átjárón való áthajózás az időjárástól függően egytől hat hónapig is eltarthat. Idővel a rabszolgahajók egyre gyorsabban tették meg az utat. A 16. század elején az út átlagosan néhány hónapig tartott. A 19. századra azonban sok rabszolgahajó hat hétnél rövidebb idő alatt tette meg a Középső Átjárót.

Életkörülmények

A rabszolgákkal általában szörnyű bánásmódban részesültek a Középső Átjáró során. A rabszolgákat nem tekintették embernek. Úgy tekintettek rájuk, mint "rakományra" vagy "árura" - olyan dolgokra, amelyeket megvásárolni és eladni lehet.

A rabszolgákat nagyon keveset etették a Középső Átjáró során. A legjobb rabszolgahajók babot, kukoricát, jamgyökeret, rizst és pálmaolajat adtak a rabszolgáknak. A rabszolgákat azonban nem mindig etették minden nap. Ha nem volt elég élelem a matrózoknak és a rabszolgáknak, akkor a matrózok ettek először, és a rabszolgák esetleg nem kaptak ételt. Egyes rabszolgahajókon a betegnek látszó rabszolgák nem kaptak ételt. Sok rabszolga halt meg éhezés és kiszáradás (nem volt elég víz) miatt a Középső Átjáró során.

A rabszolgahajókon a rabszolgák életkörülményei szörnyűek voltak. A betegségek nagyon gyorsan terjedtek, mert a rabszolgák nagyon összezsúfolódtak, és mert nem volt higiénia. A leggyakoribb betegségek a vérhas, a skorbut, a himlő, a szifilisz és a kanyaró voltak. Sok rabszolga halt bele a betegségbe a Középső Átjáró során. A hosszabb utakon még többen haltak meg, mert kevesebb volt az élelem és a víz (emiatt a vérhas és a skorbut is gyakoribb volt). Emellett sok rabszolga túlságosan levert volt ahhoz, hogy egyen.

A rabszolgákat gyakran megbüntették, ha nem követték a matrózok utasításait, vagy ha bármilyen módon engedetlennek tűntek. Például azokat a rabszolgákat, akik túlságosan levertek vagy betegek voltak ahhoz, hogy egyenek, megverték vagy megkorbácsolták. A legsúlyosabb büntetést azok a rabszolgák kapták, akik megpróbáltak lázadni (ellenállni). Az egyik rabszolgahajó kapitánya például úgy büntette meg a lázadni próbáló rabszolgát, hogy megölte; ezután két másik rabszolgát arra kényszerített, hogy megegyék a szívét és a máját.

A női és gyermek rabszolgákat a tengerészek gyakran megerőszakolták vagy szexuálisan bántalmazták.

Az atlanti rabszolga-kereskedelem egyik rabszolgahajójának, a "Brookes" rabszolgahajónak az ábrája. (Az 1790-ben és 1791-ben az alsóház egyik bizottsága előtt elhangzott kivonatos bizonyítékokból).

Résztvevők

A Középső Átjáróban és a háromoldalú kereskedelemben sok különböző ember vett részt.

Európai hatalmak

A rabszolga-kereskedelem nagy részét az európai országok irányították, amelyek akkoriban nagyon erősek voltak. Ezek az országok közé tartoztak:

• Anglia
• Spanyolország
• Franciaország
• Hollandia
• Dánia
• Svédország
• Brandenburg (ma Németország egyik tartománya)

Az észak-amerikai, brazil és karibi rabszolgakereskedők szintén részt vettek a rabszolga-kereskedelemben.

A különböző országok különböző időpontokban erősebbek voltak a rabszolga-kereskedelemben. Például kétszáz éven át, 1440-1640 között Portugália irányította a rabszolga-kereskedelem nagy részét. Idővel azonban az európai erőviszonyok megváltoztak. A 18. századra a Brit Birodalom sokkal erősebb lett. A 18. században, amikor 6 millió afrikait hoztak át a Középső Átjárón, a brit rabszolgatartók csaknem 2,5 milliót szállítottak közülük.

Afrikaiak

Az afrikai rabszolgák többsége nyolc különböző területről származott:

• Szenegambia (ma Szenegál és Gambia);
• Felső-Guinea;
• Windward Coast (ma Elefántcsontpart);
• Aranypart (ma Ghána);
• Benini öböl;
• Biafra-öböl, Afrika nyugati partjainál;
• Nyugat-Közép-Afrika és;
• Délkelet-Afrika

Rabszolgakereskedők

A rabszolga-kereskedelem nagyon jövedelmező volt a rabszolgakereskedők számára. A 18. század végére egy erős férfi rabszolgát körülbelül 600-1500 dollárért lehetett eladni (ami mai amerikai dollárban számolva körülbelül 9000-15 000 dollár). Emiatt egyre népszerűbbé vált az emberek elrablása Afrikában, és rabszolgának való eladása. A történészek szerint az afrikai hadurak, királyok és magánemberrablók - európaiak, amerikaiak és afrikaiak egyaránt - mind részt vettek az emberek rabszolgasorba hurcolásában.

Fotógaléria

Kapcsolódó oldalak

• Atlanti rabszolga-kereskedelem