Az artéria olyan ér, amely a vért a szívből a test más részeibe szállítja. Szinte minden artéria oxigénben gazdag vért visz; az egyetlen jelentős kivétel a tüdőartéria és (magzatoknál) a köldökartéria, amelyek széndioxidban gazdag vért továbbítanak a tüdő vagy a méhlepény felé.

Felépítés

Minden artériának három, jól elkülöníthető rétege van:

  • Külső réteg (tunica externa vagy adventitia): kötőszövetes burok, amely tartós, rostos állományból áll — a külső réteg egy vastag, nyújtható szövetből készült burkolat. Itt találhatók a kisebb erek (vasa vasorum), amelyek az artéria saját falát látják el vérrel.
  • Középső réteg (tunica media): simaizomsejtek és elasztikus rostok alkotják; ez a réteg teszi lehetővé, hogy az artéria tágulhat és szűkülhet, így szabályozva a véráramlást és a vérnyomást.
  • Beléshártya (tunica intima): egy rétegendotélium borítja belülről — a belső bélés ugyanazokból a sejtekből áll, amelyek a szívet is kibélelik. Az endotél fontos szerepet játszik a véralvadás, az érszűkület és az érellenállás szabályozásában.

Működés

Az artériák általános feladata a test és a szervek oxigénnel és tápanyagokkal való ellátása. Az artériás fal rugalmas tulajdonsága miatt minden egyes szívveréskor kitágulnak, hogy a kilökött vérnek legyen helye, majd a falak visszarugózó ereje elősegíti a vér tovahaladását; ez okozza a pulzust. Az artériák jellemzően mélyen a bőr alatt futnak, és az artériás szakaszokban általában nincsenek szelepek (a szív közelében, a nagy verőerek kiöblösödésénél azonban a szívben található félhold alakú billentyűk záródása szabályozza a visszaáramlást).

Az arteriolák (kisméretű artériák) a legfontosabbak az erek ellenállásának kialakításában: a bennük lévő simaizom összehúzódása vagy elernyedése gyorsan módosítja a szövetek vérátáramlását. Az érellátás helyi szabályozásában szerepet játszanak az idegi (autonóm idegrendszer), hormonális és helyi kémiai tényezők (például NO, pO2, pCO2, pH, metabolitok).

Típusai

  • Rugalmas (vezető) artériák: nagy átmérőjű, elasztikus falú erek (pl. aorta, tüdőverőér), amelyek a szív közeli nagynyomást tompítják.
  • Izmos (elosztó) artériák: vastag középső izomréteggel rendelkeznek (pl. femoralis, coronaria), ezek az erek szabályozzák a vér eloszlását az egyes régiók között.
  • Arteriolák: kis átmérőjű erek, amelyek a kapilláris hálózat előtti ellenállást adják; a véráramlás és nyomás fő szabályozói.
  • Metarteriolák és kapillárisok előtti szakaszok: átmenetet képeznek az arteriolák és a kapillárisok között, egyes szervekben fontosak a mikrokeringés finom szabályozásában.

Klinikai jelentőség, gyakori betegségek

Az artériák állapota döntő a szervek vérellátása szempontjából. Gyakori elváltozások:

  • Atherosclerosis: az artériák belső falán zsír- és kötőszövetes plakkok képződnek, ami szűkülethez és elzáródáshoz vezethet (szívinfarktus, stroke, perifériás érszűkület).
  • Hypertónia (magas vérnyomás): tartósan magas nyomás megterheli az artériákat, gyorsítja az érelmeszesedést és növeli az aneurizma kockázatát.
  • Aneurizma: az ér falának helyi kitágulása, amely ruptúra esetén életveszélyes vérzést okozhat.
  • Thrombosis és embolia: érfal sérülése vagy lassult keringés hatására vérrög képződhet, amely elzárhatja a véráramlást; a törmelék (embolus) más testrészbe jutva okozhat problémát.

Klinikailag az artériák tapintásával mérhető a pulzus (pl. radiális, carotis), az artériás vérnyomást vérnyomásmérővel határozzuk meg (szisztolés/diastolés értékek, pl. 120/80 mmHg), és szükség esetén artériás vérgázvizsgálatot lehet végezni. Diagnosztikai és terápiás eljárások közé tartozik az angiográfia, érszűkület tágítása/stentelése, valamint érplasztikák és bypass műtétek.

Végül: az artériák egyre kisebb ágakra, azaz arteriolákra osztódnak, amelyek végül a kapillárisokba vezetnek — ez biztosítja, hogy a vér oxigént és tápanyagokat juttasson el minden sejthez.