Chancellorsville-i csata

Háttér

A Fredericksburgi csata után az uniós hadsereg zavaros állapotba került. A Potomac hadseregének parancsnoka Ambrose Burnside vezérőrnagy volt. Tábornokai azonban szinte nyíltan fellázadtak Burnside ellen, mert úgy érezték, hogy alkalmatlan a parancsnokságra. Úgy tűnt, Burnside még egyet is ért velük. Kétszer is visszautasította a Potomac hadsereg parancsnokságát, mondván, hogy nem alkalmas a feladatra. Végül Abraham Lincoln elnök beleegyezett, és Burnside-ot Joseph Hooker tábornokkal váltotta fel. Hookernek néhány hét alatt sikerült helyreállítania hadserege egészségét és morálját. Büszkén nevezte őket "a világ legjobb hadseregének".

Hooker egy tavaszi hadjárat tervét dolgozta ki, amely Lee észak-virginiai hadseregének a virginiai Fredericksburgből való visszavonulását eredményezte volna. Azt remélte, hogy ezzel Lee hadseregét is megsemmisíti. Az volt a terve, hogy 10 000 fős lovasságát rajtaütésre küldi a virginiai Richmond ellen, hogy elvágja Lee kommunikációs vonalait a konföderációs fővárossal. Gyalogságának nagy részét a Rappahannock és a Rapidan folyókon való átkelésre küldte volna, 40 mérföldre északra a konföderációtól. Hadseregének többi része Fredericksburgnél kelt volna át a folyón, hogy Lee-t szemből támadhassa. A tervet egy csipeszes mozgásnak tervezték, amely siker esetén bekeríti az ellenséget.

A csata

Megnyitás

Hooker hadserege 1863. április 30-án kelt át a Rappahannockon. Ezzel hadserege Lee szárnyára került. Hooker szövetségi hadserege 97 382 főt számlált. Ez kétszerese volt Lee 57 352 fős hadseregének. Lee azonban visszavonulás helyett inkább felosztotta erőit. Úgy döntött, hogy megtámadja Hookert, amíg a serege még a sűrű vadonban volt. Lee 30 000 konföderációs katonával Jacksont küldte az Unió jobbszárnyának megtámadására. Jubal A. Early vezérőrnagyot 10 000 katonával Fredericksburg védelmére bízta meg. Április 30-án délutánra 50 000 uniós katona 108 tüzérségi löveggel egy fontos útkereszteződésnél találta magát. A kereszteződésben volt egy Chancellorsville nevű kocsma. Hooker ahelyett, hogy továbbment volna, és kitakarodott volna a vadonból, úgy döntött, hogy megáll, és megvárja, amíg további uniós csapatok érkeznek. Ezen a ponton nem volt konföderációs ellenállás. Ennek ellenére Hooker tisztjei tovább akartak menni.

Május 1-jén Stonewall Jackson két konföderációs hadosztályt talált Zoan Churchnél, akik egy gerincet erősítettek. Megparancsolta nekik, hogy dobják el az ásókat, vegyék fel a puskákat, és induljanak az uniós katonák felé, hogy megtámadják őket. Az uniós hadsereg éppen akkor döntött úgy, hogy ismét előrenyomul, és nem számított konföderációs ellenállásra. Hooker visszarendelte katonáit, és védelmi állásokat alakíttatott ki velük a vadonban. Május 2-án reggel Jackson megindította hadtestét az Unió balszárnya ellen. Egész nap folytak a harcok. Délután 5 óra 20 perckor Jackson megtámadta az Unió XI. hadtestét. A szövetségiek ellentámadásba lendültek, amíg a sötétség véget nem vetett a harcoknak. Aznap éjjel Jackson éjszakai felderítést végzett egyik törzstisztjével, amikor tévedésből saját katonái lőtték le. 8 nappal később tüdőgyulladásban halt meg, miután elvesztette bal karját. Jackson hadtestének ideiglenes parancsnokságát J.E.B. Stuart tábornok vette át.

Legsúlyosabb harcok

Május 3-án a konföderációsok folytatták támadásaikat, és arra kényszerítették Hooker hadseregét, hogy megvédje a folyami gázlókat. Ez volt a harcok legsúlyosabb napja. A konföderációsok mindkét szárnya támadott, miközben tüzérségük a Hazel Grove-nál lévő uniós vonalra összpontosított. A nagyobb létszámú uniós hadsereg a csatatér szinte valamennyi stratégiai fontosságú pontját tartotta. Ezek közül a csata kulcsa a Hazel Grove volt, egy magas, nyílt fennsík, amely az összes uniós állásra rálátott. Stuart felismerte ezt, és kora reggel a konföderációsok megtámadták a Hazel Grove lejtőit, és mintegy 100 embert és négy tüzérségi löveget zsákmányoltak. Hooker ismeretlen okokból visszarendelte a tüzérséget Hazel Grove-ból. A támadás idején a tüzérség nagy részét már elvitték. Ez költséges hiba volt, mivel a konföderációs tüzérség most már nagy könnyedséggel lőhetett le az unió állásaira. Ez végül arra kényszerítette az uniós vonalat, hogy a folyónak háttal állva védekező pozícióba vonuljon vissza. Eközben a többi uniós erő kelet felől előrenyomult Lee felé. Lee ismét megosztotta seregét, és Salem Church (Fredericksburg) közelében találkozott a szövetségiekkel, akiket legyőzött. Ez volt a harcok messze legvéresebb napja. A Salem Churchnél vívott harcok több áldozatot követeltek, mint az egész első Bull Run-i csata.

T.J. "Stonewall" Jackson tábornok


A chancellorsville-i csata térképe

Aftermath

Május 6-án Hooker újra átkelt a Rappahannockon. Összesen 17 278, míg Lee 12 826 sebesültet vesztett. Ez egy óriási győzelem volt Lee számára. De Lee nem tudta pótolni Jacksont. Hooker volt a Potomac hadsereg második tábornoka, akit egyetlen csata után leváltottak. Hooker azzal érvelt, hogy a lovassági rajtaütés nem tudta elvágni Lee utánpótlási vonalait. Panaszkodott, hogy a XI. hadtest, amely főleg német-amerikaiakból és más friss bevándorlókból állt, elfutott ahelyett, hogy harcolni maradt volna. Oliver O. Howard XI. hadtestét az incidens miatt "repülő hollandoknak" nevezték. A Missionary Ridge-i csatában azonban megváltották magukat. Howardot később előléptették Hookerrel szemben. De annak ellenére, hogy másra hárították a felelősséget, Hookert George G. Meade tábornok váltotta fel. Néhány hét múlva Lee északra vonul, hogy a gettysburgi csatában ismét felvegye a harcot az uniós erőkkel.