Potomac hadsereg

Történelem

A Potomac-hadsereg akkor alakult meg, amikor Lincoln elnök 75 000 főnyi milíciát hívott össze az északi államokból. Ez mindössze egy nappal azután történt, hogy a Sumter-erőd helyőrsége megadta magát a konföderációs erőknek. Ezeknek az egységeknek 90 napig kellett volna szolgálniuk, és minden állam kormányzója kapott egy kvótát. Abban az időben 90 nap volt a maximális időtartam, amelyet a milíciaegységek az 1795-ös milícia törvény értelmében szolgálhattak. 1861-ben az Egyesült Államok reguláris hadseregének mindössze 16 367 tisztje és embere volt. Őket 197 századba szervezték, amelyek közül 179-et a nyugati határvidéken, határőrszolgálatban szétszórtan helyeztek el. A Mississippi folyótól keletre a fennmaradó 18 század mind tüzérség volt. Összesen csak hat tábornok volt, beleértve a főparancsnokot, Winfield Scottot is.

Sürgősen össze kellett gyűjteni egy hadsereget, amilyen gyorsan csak lehetett. Washingtont a mindössze 25 mérföldre lévő, a virginiai Manassas közelében táborozó 20 000 konföderációs katona fenyegette. 1861 áprilisában, májusában és júniusában mindenütt önkéntesek jelentek meg. Szinte naponta új csoport érkezett vonattal. Mindenütt táboroztak, még a Fehér Ház gyepén is. 1861. május 24-én Irwin McDowell dandártábornok vette át az új hadsereg parancsnokságát, amelyet Északkelet-Virginia hadseregének neveztek el. A még mindig befejezetlen kiképzéssel McDowell azt a parancsot kapta, hogy Manassasnál vegye fel a harcot a konföderációs erőkkel. Nagyon lassan haladt dél felé, ami elég időt hagyott a konföderációs parancsnoknak, P. G. T. Beauregardnak, hogy erősítést kérjen tábornoktársától, Joseph E. Johnstontól. Az ezt követő ütközetet Bull Run első csatájának nevezték el.

Az első bikafuti csata

Az 1861. július 21-én vívott, első manassasi csatának is nevezett csata az amerikai polgárháború első nagy csatája volt. McDowell hadserege egy részét a konföderációs hadsereg bal oldala körül kezdte el vonulni, oldalazó manőverrel próbálkozva. A két hadsereg reggel 6 óra körül Matthews Hill közelében lőni kezdte egymást. A konföderációsok nem számítottak az uniós hadsereg támadására, de dandárokat mozgattak a balszárnyukra. Az uniós hadsereg délelőtt 11 óra körül visszaszorította a konföderációsakat a Matthews Hillről. A konföderációsok egy másik dombra, a Henry House Hillre vonultak vissza. A dombon Thomas J. Jackson dandárja állt. Egy másik konföderációs tábornok megpróbálta átcsoportosítani az embereit. Amikor Jackson előrenyomult, hogy betömjön egy rést a konföderációs vonalon, a tábornok azt mondta: "Nézzétek, emberek, ott áll Jackson, mint egy kőfal!". A csata után Jackson a "Stonewall Jackson" nevet kapta. A konföderációs vonalak elleni összes uniós támadás kudarcot vallott. Délután a konföderációsok saját támadást indítottak. Ez visszaszorította az uniós hadsereget Washington felé, a konföderációsok túl fáradtak voltak ahhoz, hogy üldözőbe vegyék őket.

Négy nappal később McDowellt George B. McClellan vezérőrnagy váltotta fel. Egy hónappal később a nevet Potomac hadseregére változtatták. McClellan megkezdte McDowell nyers csapatainak kiképzését. Megszervezte a hadsereget, és gondoskodott arról, hogy jól felszereltek legyenek. Lincoln több hónapon keresztül sürgette MaClellant, hogy vegye át a Potomac hadseregét, és induljon támadásba. Végül Lincoln követelte tőle, hogy lépjen fel a konföderációs hadsereg ellen.

Félsziget kampány

1862 márciusában a Potomac hadsereg megkezdte első nagyszabású offenzíváját az amerikai polgárháború keleti hadszínterén. McClellan Fort Monroe-nál szállt partra seregével. A hadsereg ezután északnyugatra, a Virginia-félszigetre vonult. A Warwick-vonalon lévő konföderációs védelmi állás meglepte McClellant. McClellan elrendelte, hogy hadserege készüljön fel a virginiai Yorktown ostromára. Mielőtt az uniós hadsereg készen állt volna, a konföderációsok megkezdték a visszavonulást Richmond felé. A hadjárat első súlyos harcai a williamsburgi csatában zajlottak. Az uniós csapatoknak sikerült néhány kisebb győzelmet aratniuk, de a konföderációsok folytatták a visszavonulást. Egy kétéltű oldalazó hadmozdulat vágta el a konföderációs visszavonulást. A Drewry's Bluff-i csatában az amerikai haditengerészet kísérlete, hogy a James folyón keresztül elérje Richmondot, kudarcba fulladt.