Irokézek (Haudenosaunee): történelem, szervezet és kultúra
Irokézek (Haudenosaunee) története, társadalmi szervezete és gazdag kultúrája: eredet, Liga, hagyományok és mai helyzet áttekintése egy cikkben.
Az irokézek (ejtsd: /ˈɪrəkwɔɪ/), más néven Haudenosaunee vagy „a hosszúház népe”, Észak-Amerika őslakos törzseinek egy csoportja. Az irokéz nyelvet beszélő népek több törzsből álló szövetsége a 16. században vagy még korábban alakult meg; a közösségek többnyire a mai New York állam középső és északi részén éltek. Ezt a politikai‑szertartási egységet ma leggyakrabban Irokéz Liga vagy a „Béke és Hatalom Ligája” néven ismerik. Az első irokéz ligát sokáig Öt Nemzet néven emlegették, mivel a mohawk, az oneida, az onondaga, a kajuga és a szeneca törzsek alkották. Miután a Tuscarora nemzet 1722-ben csatlakozott, a szövetség a Hat Nemzetre bővült. A hagyomány szerint az irokézeket ma is ötven sachem, azaz törzsi vezető képviseli a különböző klánokat a New York állambeli Syracuse közelében ülésező Nagytanácsban.
Történelem
Az irokézek hagyományosan a mai Egyesült Államok északkeleti részén éltek, főként a mai New York állam területén, a Hudson folyótól nyugatra és a Finger Lakes régióban. A Liga kialakulása volt a döntő lépés a regionális béke és együttműködés megteremtésében: a közös törvényeket és szertartásokat az úgynevezett Nagy Béke Törvénye (Great Law of Peace) foglalta keretbe.
Amikor az európai gyarmatosítók megjelentek Észak‑Amerikában, az irokézek fontos szereplőkké váltak a kereskedelemben és a regionális hatalmi viszonyok alakításában. A 17–18. századi angol‑francia gyarmati konfliktusok és később az amerikai függetlenségi háború komoly törést okoztak: több irokéz nemzet a britek oldalán állt, míg például az Oneida és a később csatlakozó Tuscarora egyes csoportjai az amerikai forradalmárokat támogatták. A háború után sok, brit oldalra álló irokéz család menekült vagy költözött a mai Kanada területére, ahol a brit koronától földet kaptak (pl. Six Nations of the Grand River). Ma a népcsoportok többsége New Yorkban és Kanadában él.
Szervezet és politikai rendszer
Az Irokéz Szövetséget gyakran nevezik Irokéz Konföderációnak is. Egyes modern kutatók megkülönböztetik a „Liga” és a „Konföderáció” fogalmát: a Liga inkább a Nagytanácsban érvényes szertartásos és kulturális rendszert jelenti, míg a Konföderáció a gyarmatosítás utáni, kiterjedtebb politikai‑diplomáciai szervezetet írja le. A Liga hagyományosan konszenzusra törekvő döntéshozatali mechanizmust használt, és a vezetők megválasztása nem hivatali, hanem klán‑ és közösségalapú folyamat volt.
- Klánok és anyai leszármazás: Az irokéz társadalom matrilineáris: a klánhoz tartozás anyai ágon öröklődik, és a klánanyáknak (clan mothers) fontos szerepük van a vezetők (sachemek) kinevezésében és visszahívásában.
- Sachemek és Nagytanács: A hagyományos rendszer szerint az egyes nemzeteket számos sachem képviseli a Nagytanácsban; a döntéseket gyakran hosszú tárgyalások és közös konszenzus előzik meg.
- Szertartások és törvények: A Béke Nagy Törvénye rögzítette a konfliktuskezelés, a diplomácia és a szociális kötelezettségek alapelveit; a wampum‑övek (gyöngyöv) fontos jogi és történeti dokumentumként szolgáltak.
Társadalom és kultúra
Az irokézek életét hagyományosan a hosszúházak, a falusi közösségek és a soknemzetséges klánok jellemezték. Gazdálkodásuk alapját a „Három Nővér” (kukorica, bab, tök) együtt termesztése adta, de vadászattal és halászattal is foglalkoztak.
Kulturális jellemzők és hagyományok:
- Nyelv: Az irokéz népek különböző, de egymással rokon irokoi nyelveket beszélnek; ezek többsége veszélyeztetett, de számos közösség működtet nyelvoktató programokat és nyelvrevitalizációs kezdeményezéseket.
- Rituálék és ünnepek: A Nagytanács ülésein és közösségi ünnepeken fontos szerepet kapnak a kondolencia‑ és kezdeti ceremóniák, valamint a szezonális ünnepek (pl. tél ünnepe, tavaszi szertartások).
- Művészetek: A gyöngyözés, famunkák, kosárfonás és textilművészetek erős hagyományok. A wampum‑övek és motívumok történeteket, egyezményeket és családi emlékeket őriznek.
- Sport és játékok: A lacrosse eredete gyakran az irokézekhez kötődik, ahol a játék rituális és közösségi jelentőséggel bírt.
- Klánnevek: A klánokat gyakran állati totemekről nevezték el (pl. medve, farkas, teknős), és ezek a klánok társadalmi szerepeket, házassági szabályokat szabályoztak.
Modern helyzet és kihívások
Ma az irokézek több államhatárt átlépve élnek: vannak rezervátumaik és nemzetközi közösségeik Kanadában (például a Six Nations, Kahnawake, Akwesasne) és az Egyesült Államokban (pl. Onondaga Nation közel Syracuse‑hoz). A nyelv- és kultúraápolás, a földhez kapcsolódó jogi viták, gazdasági fejlesztés és a politikai önrendelkezés kérdései a legfontosabb aktuális ügyek közé tartoznak.
- Történelmi következmények: Az amerikai függetlenségi háború utáni veszteség és a brit‑irokéz szövetség következményeként sok közösség kényszerült áttelepülni vagy újrarendezni életét a határokon túl.
- Önállóság és jog: Számos irokéz nemzet ma is a saját hagyományos kormányzati formáit működteti, miközben tárgyalásokat folytat a szövetségi és tartományi/állami kormányokkal a jogi státusz, földtulajdon és szolgáltatások ügyében.
- Kulturális revitalizáció: Iskolai programok, nyelvtanfolyamok, hagyományos kézműves műhelyek és fesztiválok segítik a fiatal generációk kapcsolódását a saját örökségükhöz.
Hatás és örökség
Az irokézek politikai intézményeinek és konszenzusos döntéshozatali hagyományainak hatása a későbbi térségi politikákra és bizonyos értelemben az észak‑amerikai demokratikus hagyományokra vitatott, de tény, hogy a Haudenosaunee intézményei hosszú távon stabil szervező erőt biztosítottak a régióban. A wampum‑övek, szóbeli történetek és a hosszúház szimbolikája ma is erős kulturális identitást hordoz.
Összefoglalva, az irokézek (Haudenosaunee) történelme, szervezete és kultúrája gazdag és összetett: egy olyan hagyomány, amely egyszerre alapozott a közösségi szabályokon, a matrilineáris társadalmon és a rituális konszenzuson, és amely ma is élő identitást jelent több ezer ember számára New Yorktól Kanadáig.
Név
Az irokézek magukat "Haudenosaunee"-nek nevezik, ami azt jelenti, hogy "A hosszú ház népe", vagy pontosabban "Hosszú házat építenek". Úgy vélik, hogy a Nagy Békecsináló találta ki a nevet, amikor a szövetség megalakult. Ez azt jelenti, hogy a Liga népeinek családokként kell együtt élniük ugyanabban a hosszúházban. Szimbolikusan a mohikánok őrizték a keleti ajtót, mivel ők a Hudson folyóhoz legközelebb eső keleti részen éltek. A szenekák a "törzsi hosszúház" nyugati ajtaját őrizték, az általuk ellenőrzött földet New Yorkban. Az onondagák, akik a Haudenosaunee területének közepén éltek, a Liga (szó szerinti és átvitt értelemben is) központi lángjának őrzői voltak. A francia gyarmatosítók a Haudenosaunee-ket irokéz néven nevezték. Ez a név több helyről is származhatott:
- Az irinakhoiw francia átírása, a Haudenosaunee huron (wyandot) név. Negatív értelemben használva "fekete kígyókat" vagy "igazi kígyókat" jelentett. A Haudenosaunee és a huronok hagyományos ellenségek voltak, mivel a huronok a franciákkal szövetkeztek, és igyekeztek megvédeni a szőrmekereskedőkhöz való hozzáférésüket.
- Francia nyelvészek, mint Henriette Walter, és antropológusok, mint Dean Snow, a következő magyarázatot támogatják. Mielőtt Franciaország gyarmatosította Amerikát, a baszk halászok kereskedtek az algonkinokkal, akik a Haudenosaunee-k ellenségei voltak. A fenti tudósok szerint az "irokéz" kifejezés egy baszk kifejezésből, a hilokoa-ból származik, ami "gyilkos népet" jelent, és az algonkinok és a franciák eltérő szókiejtési módja miatt változott.
Történelem
A Liga megalakulása
A Liga tagjai olyan irokéz nyelveket beszélnek, amelyek nagyban különböznek a többi irokéz beszélő nyelvétől. Ez arra utal, hogy bár a különböző irokéz törzsek történelmi és kulturális eredete azonos volt, elég hosszú idő alatt eltávolodtak egymástól ahhoz, hogy nyelvük különbözővé vált. A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy az irokézek ősei legalább Kr. u. 1000-től kezdve éltek a Finger Lakes régióban.
Miután az irokézek összefogtak a szövetségben, a mai Kentucky állam területén lévő Ohio folyó völgyébe hatoltak be, hogy több vadászterületet találjanak.
Az irokéz szövetség még azelőtt jött létre, hogy először találkoztak volna európai emberekkel. A legtöbb régész és antropológus úgy véli, hogy a szövetség valamikor 1450 és 1600 között jött létre, bár egyesek szerint még korábban.
A hagyomány szerint a Liga két férfi, Deganawida, akit néha Nagy Béketeremtőnek is neveznek, és Hiawatha erőfeszítései révén jött létre. Ők a Nagy Béketörvénynek nevezett üzenetet vittek a harcoló irokéz népeknek. A szövetséghez csatlakozó nemzetek a szeneca, az onondaga, az oneida, a kajuga és a mohawk voltak. Miután a legtöbb harcot abbahagyták, az irokézek gyorsan a 17. és 18. századi Északkelet-Amerika egyik legerősebb erejévé váltak.
A legenda szerint egy Tadodaho nevű gonosz onondaga törzsfőnök volt az utolsó, akit a Nagy Béketeremtő és Hiawatha a béke útjára térített. Ő lett a Haudenosaunee-k szellemi vezetője. Ez állítólag a New York állambeli Syracuse közelében lévő Onondaga-tónál történt. A Tadodaho címet ma is használják a liga szellemi vezetőjére, az ötvenedik törzsfőnökre, aki az Onondagák tanácsában ül. Ő az egyetlen az ötven közül, akit az egész Haudenosaunee nép választott meg. A jelenlegi Tadodaho Sid Hill az Onondaga Nemzetségből.
Hód háborúk
Az 1600-as években az irokézek más törzsekkel harcoltak a vadászterületekért. Ezt nevezik a hódháborúknak.
Francia és indián háborúk
A francia és indián háború (a hétéves háború észak-amerikai része) során az irokézek a britek oldalára álltak a franciák és algonki szövetségeseik ellen, akik korábban az irokézek ellenségei voltak. Az irokézek azt remélték, hogy a britek segítése a háború után is kegyeket hoz majd. Valójában kevés irokéz csatlakozott a hadjárathoz, és a George-tó melletti csatában egy mohawk és francia csoport rajtaütött egy mohawk vezette brit oszlopon. A brit kormány a háború után 1763-ban kiadta az 1763-as királyi proklamációt, amely kimondta, hogy a fehérek nem élhetnek az Appalache-hegységen túl, de ezt a proklamációt a telepesek nagyrészt figyelmen kívül hagyták, és az irokézek 1768-ban a Fort Stanwix-i szerződésben beleegyeztek, hogy ezt a vonalat ismét áthelyezik, ahol eladták a briteknek az Ohio és a Tennessee folyók közötti területekre vonatkozó összes fennmaradó igényüket.
Amerikai forradalom
Az amerikai forradalom idején sok tuscarora és oneida a gyarmatosítók oldalára állt, míg a mohawk, a szeneca, az onondaga és a kajuga népek hűségesek maradtak Nagy-Britanniához. Ez volt az első nagyobb szakadás a Hat Nemzet között. Joseph Louis Cook felajánlotta szolgálatait az Egyesült Államoknak, és kongresszusi megbízatást kapott alezredesként - ez volt a legmagasabb rang, amelyet a háború alatt bármelyik indián őslakos elfoglalt. A határ menti települések elleni sikeres hadműveletek sorozata után azonban - amelyeket Joseph Brant mohawk hadvezér, más hadvezérek és brit szövetségesek vezettek - a leendő Egyesült Államok bosszút akart állni. 1779-ben George Washington elrendelte a Daniel Brodhead ezredes és John Sullivan tábornok vezette Sullivan-kampányt az irokéz nemzetek ellen, hogy "ne pusztán lerohanják, hanem elpusztítsák" a brit-indián szövetséget.
Az amerikai forradalom után
A háború után a Liga ősi központi tűzhelye ismét Buffalo Creeknél készült. Joseph Brant ezredes és az irokézek egy csoportja elhagyta New Yorkot, hogy Kanadában telepedjen le. A brit koronához való hűségük jutalmául egy nagy földterületet kaptak, amelyet ma Brantfordnak hívnak Ontario államban, a Grand folyó mentén.
Élelmiszer
Az irokézek hagyományosan földművesek, halászok, gyűjtögetők és vadászok keveréke voltak, bár élelmük nagy részét a földművelésből szerezték. A fő terményeik a kukorica, a bab és a tök voltak, amelyeket a három nővérnek neveztek, és a Teremtő különleges ajándékának tekintettek. Ezeket a növényeket stratégiailag termesztették. Az élelmiszert télen tárolták, és két-három évig tartott el. Amikor a talaj végül kevésbé termékennyé vált, az irokézek elköltöztek.
A gyűjtögetés az asszonyok és a gyerekek feladata volt. Nyáron vadgyökereket, zöldeket, bogyókat és dióféléket gyűjtöttek. Tavasszal juharszirupot csapoltak a fákról, és gyógynövényeket gyűjtöttek a gyógyászathoz.
Az irokézek főleg szarvasra, de más vadakra, például vadpulykára és vándormadarakra is vadásztak. Télen pézsmapatkányra és hódra vadásztak. A halászat szintén nagy táplálékforrás volt, mivel az irokézek egy nagy folyó (St. Lawerence folyó) közelében éltek. Lazacot, pisztrángot, sügért, sügért és fehérhalat halásztak. Tavasszal az irokézek hálót vetettek, télen pedig a jégbe halászlyukakat vájtak.
Nők a társadalomban
Amikor az európai származású amerikaiak és kanadaiak a 18. és 19. században tanulmányozni kezdték az irokéz szokásokat, azt tapasztalták, hogy a nők az irokéz társadalomban a férfiakéval nagyjából egyenrangú pozíciót töltöttek be. A nőknek tulajdonuk lehetett, beleértve a házakat, lovakat és a megművelt földeket, és amikor megházasodtak, megtarthatták a tulajdonukat anélkül, hogy azt a férjüknek adták volna. A nő megtarthatta magának a megkeresett pénzt. A férj a felesége családjának hosszúházában élt. Ha egy nő úgy döntött, hogy elválik a férjétől, aki nem volt jó férj, megkérhette, hogy hagyja el a lakást, és magával vihette minden vagyonát. A házasságból származó gyermekekért a nő volt felelős, és a gyermekeket az anya családjának tagjai nevelték. A klánok matrilineárisak voltak, ami azt jelenti, hogy a klánkapcsolatok az anyai ágon keresztül vezethetők vissza. Ha egy pár szétment, a nő megtartotta a gyermekeket.
Egy klán vezetőjét a klán anyáinak tanácsa bármikor eltávolíthatta. A törzsfőnök húga volt felelős a következő törzsfőnök jelöléséért.
Spirituális meggyőződések
A fontos ünnepek a mezőgazdasági naptár főbb eseményeivel egy időben zajlottak, beleértve a hálaadás aratási ünnepét is. A Nagy Béketeremtő (Deganawida) volt a prófétájuk. Az európaiak megérkezése után sok irokéz keresztény lett, köztük Kateri Tekakwitha, egy mohawk-algonkin szülőkkel rendelkező fiatal nő. A 18. század második felében az irokéz próféta, Handsome Lake tanításai révén a hagyományos irokéz vallási hiedelmek ismét némileg népszerűbbé váltak.
Egy hagyományos irokéz hosszúház.
Emberek
Nemzetek
Az alább felsorolt első öt nemzet alkotta az eredeti Öt Nemzetet (délről észak felé haladva); a Tuscarora 1720-ban lett a hatodik nemzet.
| Angol név | Irokéz | Jelentése | 17./18. századi helyszín |
| Seneca | Onondowahgah | "A Nagy Hegy népe" | Seneca-tó és Genesee folyó |
| Cayuga | Guyohkohnyoh | "A Nagy Mocsár népe" | Cayuga-tó |
| Onondaga | Onöñda'gega' | "A hegyek népe" | Onondaga-tó |
| Oneida | Onayotekaono | "Az Álló Kő népe" | Oneida-tó |
| Mohawk | Kanien'kehá:ka | "A Nagy Flint népe" | Mohawk folyó |
| Tuscarora1 | Ska-Ruh-Reh | "Kendergyűjtők" |
1 Nem az eredeti öt nemzet egyike; 1720-ban csatlakozott.
2 Az oneidák és onondagák között telepedett le.
|
|
|
Klánok
A hat nemzet mindegyikén belül az emberek számos matrilineáris klánra oszlanak. A klánok száma nemzetenként változik, jelenleg háromtól nyolcig terjed, összesen kilenc különböző klánnévvel.
| Jelenlegi klánok | |||||
| Seneca | Cayuga | Onondaga | Tuscarora | Oneida | Mohawk |
| Farkas (Hoñnat'haiioñ'n') | Wolf | Wolf | Farkas (Θkwarì-nę) | Farkas (Thayú:ni) | Farkas (Okwáho) |
| Medve (Hodidjioiñi''g') | Medve | Medve | Medve (Uhčíhręˀ) | Medve (Ohkwá:li) | Medve (Ohkwá:ri) |
| Teknős (Hadiniǎ''děñ') | Teknősbéka | Teknősbéka | Teknős (Ráˀkwihs) | Teknős (A'no:wál) | Teknősbéka (A'nó:wara) |
| Homoki vöcsök (Hodi'ne`si'iu') | Homoki vándorsólyom | Homoki vándorsólyom | Homoki vöcsök (Tawístawis) | - – | - – |
| Szarvas (Hadinioñ'gwaiiu') | - – | Szarvas | Szarvas | - – | - – |
| Hód (Hodigěn''gegā') | - – | Hód | Hód (Rakinęhá-ha-ˀ) | - – | - – |
| Heron | Heron | - – | - – | - – | - – |
| Hawk | - – | Hawk | - – | - – | - – |
| - – | - – | Angolna | Angolna (Akunęhukwatíha-ˀ) | - – | - – |
Népesség története
Nehéz kitalálni, hogy pontosan hány irokéz él ma. 1995-ben körülbelül 45 000 irokéz élt Kanadában. A 2000. évi népszámlálás során az Egyesült Államokban 80 822 ember vallotta magát irokéznek, közülük 45 217 csak irokéz származásúnak. Az Egyesült Államokban 1995-ben a Hat Nemzet körében mintegy 30 000 törzsi regisztráció volt.
Nagytanács
Az Irokéz Liga Nagytanácsa 56 Hoyenah (törzsfőnök) vagy Sachem gyűlése, és ez a szám soha nem változott. Ma a Tanács tagjai a következőképpen oszlanak meg a hat nemzet között:
- 14 Onondaga
- 10 Cayuga
- 9 Oneida
- 9 Mohawk
- 8 Seneca
- 6 Tuscarora
Amikor Lewis Henry Morgan antropológus a 19. században tanulmányozta a Nagytanácsot, azt hitte, hogy az egy központi kormányzat. Ez az értelmezés nagy befolyást szerzett, de egyes tudósok azóta azt állítják, hogy bár a Nagytanács fontos szertartási szerepet töltött be, nem volt kormány abban az értelemben, ahogyan Morgan gondolta. E nézet szerint az irokéz politikai és diplomáciai döntések helyi szinten születnek, és a helyi közösségek véleménye alapján. Az irokézek nem úgy kezelik a kormányzást, mint egy központi kormány, amely politikát hoz, és azt a gyakorlatba ülteti az egész nép számára.
1855-ben Minnie Myrtle gondoskodott arról, hogy egyetlen irokéz szerződés se lépjen hatályba, ha azt nem hagyja jóvá a férfi szavazók 75 százaléka és a nemzet anyáinak 75 százaléka. Az asszonyok valódi hatalommal rendelkeztek, különösen a szerződések vagy hadüzenetek megvétózásának jogával.
Az egyes törzsek anyák tanácsait a férfitanácsoktól elkülönítve tartották. Az asszonyok a férfiakat futóként használták, hogy döntéseikről hírt adjanak, vagy egy nő megjelenhetett a férfitanácson, hogy felszólaljon, és ismertesse az asszonyok álláspontját. Gyakran a nők voltak azok, akik új törvényeket javasoltak.
Kérdések és válaszok
Q: Mi az irokézek más néven is ismertek?
V: Az irokézeket Haudenosaunee-ként vagy "a hosszú házak népe" néven is ismerik.
K: Mikor jöttek össze az irokézek egy csoportba?
V: Az irokézek a 16. században vagy korábban jöttek össze egy ma Irokéz Liga vagy a "Béke és Hatalom Ligája" néven ismert csoportba.
K: Hány nemzet volt tagja az első Irokéz Ligának?
V: Az első Irokéz Ligát gyakran Öt Nemzet néven ismerték, amely a mohawk, az oneida, az onondaga, a kajuga és a szeneca nemzetekből állt.
K: Hol találkoztak az európaiak először az irokézekkel?
V: Amikor az európaiak először érkeztek Észak-Amerikába, találkoztak az irokézekkel, akik főként a mai Egyesült Államok északkeleti részén éltek, főként a mai New York állam északi részén, a Hudson folyótól nyugatra és a Finger Lakes régióban.
K: Hol él ma a legtöbbjük?
V: Ma a legtöbbjük főként New Yorkban és Kanadában él.
K: Mi a különbség az "Irokéz Szövetség" és az "Irokéz Konföderáció" között?
V: Egyes modern tudósok hite szerint különbség van az "Iroqouis Liga" között, amely a Nagytanácsban található szertartásokat és kultúrát jelenti, míg az "Iroqouis Konföderáció" a politikai és diplomáciai csoportot jelenti, amely azután jött létre, hogy az európaiak elkezdték Amerika gyarmatosítását.
K: Mi történt a konföderációval az amerikai függetlenségi háború után?
V: Az amerikai függetlenségi háború után ,a Konföderáció felbomlott.
Keres