Az anorexia nervosa (általában csak anorexiának nevezik) egy súlyos étkezési zavar, amelyet a testtömeg szándékos csökkentése, az ételfogyasztás korlátozása és a testkép torzult észlelése jellemez. A betegség következményei nemcsak pszichések, hanem komoly testi szövődményekhez is vezethetnek, ezért korai felismerése és kezelése fontos.

Az anorexiás emberek azt hiszik, hogy kövérek, vagy kétségbeesetten félnek attól, hogy kövérek lesznek, még akkor is, ha nagyon soványak. A fogyás érdekében az anorexiások nem esznek eleget. Amikor esznek, akkor sem esznek annyi ételt, amennyire a szervezetüknek szüksége van, hogy elkerüljék a hízást. Ez azt eredményezi, hogy túl gyorsan túl sokat fogynak. Ez nagyon káros az ember szervezetére nézve. Az anorexiának különböző kezelési módjai vannak. Ilyen például a Maudsley-módszer. Ez a fajta kezelés 18 éves vagy annál fiatalabb betegeknek szól. A serdülőkori anorexiás betegek kétharmada "meggyógyul" a kezelés végére. Az anorexiás emberek nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint bármely más mentális betegségben szenvedők.

Tünetek

  • Fizikai tünetek: jelentős testsúlycsökkenés, alacsony testhőmérséklet, hidegérzet, alacsony vérnyomás, lassú pulzus, hajhullás, száraz bőr, menstruáció elmaradása (nőkben), csonttömeg csökkenése (osteoporózis), elektrolitzavarok.
  • Táplálkozási és viselkedéses jelek: ételmegvonás, nagyon alacsony kalóriabevitel, szigorú diéták, étkezések elkerülése, étel elrejtése, túlzott testmozgás, hánytatás vagy hashajtóhasználat (egyes esetekben).
  • Pszichés tünetek: torzult testkép, intenzív félelem a hízástól, perfekcionizmus, szorongás, depresszió, társas visszahúzódás.

Okok és kockázati tényezők

Az anorexia kialakulása több tényező együttes hatására vezethető vissza. Ezek közé tartoznak:

  • Biológiai tényezők: genetikai hajlam, agyi működésbeli különbségek, hormonális hatások.
  • Pszichológiai tényezők: alacsony önértékelés, perfekcionizmus, kontrolligény, korábbi traumák vagy stresszes élethelyzetek.
  • Társadalmi és kulturális tényezők: szépségideálok, médiabeli nyomás, sportágak vagy szakmák, ahol a soványság előnyösnek tűnik (pl. balett, modellkedés).

Diagnózis

A diagnózist általában orvos vagy pszichiáter állítja fel a tünetek, a testsúly és a testkép alapján. A nemzetközileg használt DSM-5 kritériumai közé tartozik a testsúly szándékos csökkentése, az erős félelem a hízástól és a test megváltozott észlelése. A kivizsgálás során fontos a fizikális vizsgálat, laborvizsgálatok (vérkép, elektrolitok, máj- és vesefunkciók), EKG szükség esetén, valamint pszichológiai értékelés.

Szövődmények

Az anorexia súlyos, akár életveszélyes szövődményekhez vezethet, többek között:

  • szívritmuszavarok és szívelégtelenség,
  • elektrolit-egyensúly zavara (pl. alacsony kálium),
  • csonttömeg csökkenése, fokozott törési hajlam,
  • termékenységi problémák,
  • hosszú távon kognitív és idegrendszeri következmények,
  • magas öngyilkossági kockázat.

Kezelés

A kezelés több szakember együttműködését igényli: háziorvos, pszichiáter, klinikai pszichológus, dietetikus, szükség esetén szociális munkás és kórházi osztály. A kezelés fő elemei:

  • Orvosi felügyelet és stabilizáció: súlyos esetben kórházi ellátás szükséges lehet az életveszélyes állapotok (pl. súlyos alultápláltság, elektrolitzavarok) rendezésére.
  • Táplálkozási rehabilitáció: fokozatos, kontrollált súlygyarapodás, a hiányzó tápanyagok pótlása, dietetikai tanácsadás.
  • Pszichoterápia: bizonyítottan hatékony módszerek közé tartozik a kognitív-viselkedésterápia (CBT, különösen a kiterjesztett változata, CBT-E) és a család-alapú terápia (Maudsley-módszer) serdülők esetén.
  • Gyógyszeres kezelés: nincs kifejezetten anorexiára jóváhagyott gyógyszer; gyógyszerek elsősorban társuló tünetek (pl. depresszió, szorongás) kezelésére használatosak, de hatásuk korlátozott lehet nagyon alacsony testsúlynál.
  • Támogató és rehabilitációs szolgáltatások: étkezéstámogatás, csoportterápia, hosszabb távú utánkövetés a visszaesések megelőzésére.

Prognózis

A kimenetel változó: egyesek teljesen felépülnek, másoknak krónikus problémáik maradnak. Korai felismerés és megfelelő, következetes kezelés javítja az esélyeket. A serdülők körében hatékony a családalapú kezelés: a korai beavatkozás eredményeként sok fiatalnál jelentős javulás érhető el.

Mikor forduljon orvoshoz?

  • ha valaki gyors, indokolatlan fogyást tapasztal,
  • ha tartósan alacsony testsúly, gyakori étkezés kerülése vagy extrém diétázás áll fenn,
  • ha erős testi tünetek (szédülés, ájulás, szabálytalan szívverés, intenzív fáradtság) jelentkeznek,
  • ha a páciens vagy a családtagok aggódnak az étkezési szokások és a testkép miatt.

Hogyan segíthetnek a hozzátartozók?

  • keressenek orvosi és pszichológiai segítséget minél előbb,
  • legyenek türelmesek, kerüljék a vádaskodást,
  • támogassák az étkezési terv betartását, de ne kényszerítsenek,
  • tájékozódjanak az anorexiáról és a rendelkezésre álló kezelési lehetőségekről,
  • ha szükséges, vonják be a családterápiát vagy a Maudsley-módszert, különösen fiataloknál.

Fontos: ha gyanítja, hogy Ön vagy szerette anorexiában szenved, minél előbb forduljon szakemberhez. Korai beavatkozás jelentősen javíthatja a gyógyulás esélyeit és csökkentheti a súlyos szövődmények kockázatát.