Antipszichiátria: definíció, története és fő irányzatai

Antipszichiátria: áttekintés definícióról, történetről és fő irányzatokról — Foucault, David Cooper és a mozgalmak hatása a modern pszichiátriára.

A antipszichiátria egy olyan gyűjtőfogalom, amely különböző társadalmi, politikai és szakmai irányzatokra utal, amelyek kritikusan viszonyulnak a pszichiátria bizonyos gyakorlataihoz, intézményeihez és hatalmi struktúráihoz. Nem mindig jelenti a pszichiátria teljes tagadását: sok esetben a cél a kényszer, a stigmák és a hatalmi visszaélések visszaszorítása, illetve alternatív ellátási formák és emberi jogi megközelítések kidolgozása.

Történeti előzmények

Az antipszichiátriai gondolatoknak több előzménye és hulláma volt:

• Az egyik korai reakciósorozat a 18–19. század fordulóján jelentkezett, részben az 1789-es francia forradalom és a romantika hatására, amikor az őrület és az elmebeli különbözőség más értelmezést kapott a társadalmi diskurzusokban.
• Egy másik – részben német nyelvterületen kibontakozó – kritikai hagyomány körülbelül 1900 körül kezdett megjelenni, amely a nagy intézmények és a „totális intézmények” működését kérdőjelezte meg. (Sok szociológiai és orvostörténeti elemzés erre az időszakra vezet vissza bizonyos elméleti alapokat.) Németországban és más európai országokban a pszichiátriai intézményrendszer modernizációja és kritikája ekkor vált hangsúlyossá.
• A legismertebb és leginkább látható hullám az 1960-as években bontakozott ki az Egyesült Államokban és Európában. Ez a mozgalom többek között megkérdőjelezte a skizofrénia pszichiátriai diagnózisának automatikus betegközpontú értelmezését, az intézményes elzárást és a kényszerkezelések gyakorlatát.

Fontos szereplők és művek

• Michel Foucault munkássága nagy hatással volt az 1960-as évek kritikáira; műve, Az őrület története a klasszikus korban (angolul: Madness and Civilization) a hatalom, a tudás és a normalizálás viszonyát vizsgálja az „őrültség” történeti konstrukcióján keresztül.
• David Cooper dél-afrikai pszichiáter 1967-ben használta elsőként az "antipszichiátria" kifejezést, és radikális kritikát fogalmazott meg a pszichiátriai intézményekről és diagnózisokról.
• R. D. Laing, a skót pszichiáter az emberi kapcsolatok, a családi dinamika és a „személyes értelem” szerepét hangsúlyozta a pszichózis megértésében, ezzel a pszichiátriai modellek alternatíváit kereste.
• Franco Basaglia olasz pszichiáter reformmozgalma (az úgynevezett basagliai mozgalom) és az Olaszországban 1978-ban elfogadott „Basaglia-törvény” (egyes országokban egyszerűen 180. sz. törvényként ismert) az intézmények bezárását és a közösségi alapú ellátás irányába történő radikális elmozdulást indította el.
• Szociológusok, mint Erving Goffman (Asylums) szintén hozzájárultak a „totális intézmény” fogalmának és kritikájának elterjedéséhez.

Főbb irányzatok és megközelítések

• Radikális antipszichiátria: a pszichiátria intézményes monitorozását és egyes kezelési formáit (kényszer, elektrokonvulzív kezelés, túlzott gyógyszeresítés) tarthatatlannak tartja; gyakran társadalmi, politikai összefüggésekben értelmezi a „betegséget”.
• Reformista mozgalmak: nem a pszichiátria teljes elutasítását célozzák, hanem az intézményi struktúrák, a jogi keretek és a gyakorlatok megváltoztatását (például alternatív terápiák, közösségi ellátás, betegek jogainak védelme).
• Survivor/consumer mozgalom: a pszichiátriai ellátásban részesülők és egykori páciensek szerveződése, amely a részvételt, az öndeterminizmust és az emberi jogokat helyezi előtérbe.
• Kritikai pszichiátria: tudományos vagy etikai kritikát fogalmaz meg a pszichiátria egyes elméleteivel és gyakorlatával szemben, de gyakran konstruktív, bizonyítékokon alapuló alternatívákat is javasol.

Kritikák és viták

Az antipszichiátria hozzájárult számos fontos kérdés napirendre vételéhez – például a kényszeralkalmazás, a diagnózisok szociális meghatározottsága, a stigmák és az intézményi visszaélések problémái. Ugyanakkor a mozgalom kapott kritikákat is:

• Ez néha túl általánosító vagy idealizáló volt, és egyes radikális álláspontok figyelmen kívül hagyták a súlyos pszichiátriai állapotban szenvedők akut ellátásának szükségességét.
• A 20. század végén bekövetkezett deinstitucionalizáció sok helyen pozitív reformokat indított el, de gyakran nem követte megfelelően kiépített közösségi ellátási hálózat; ez egyes országokban hajléktalansághoz, a krónikus betegek ellátásának hiányához vagy a büntető rendszerbe kerüléshez vezetett.
• Az antipszichiátria és a modern pszichiátriai kutatások közötti feszültség továbbra is él: vita folyik a biológiai és szociális tényezők arányáról, a gyógyszeres kezelés hatékonyságáról és kockázatairól, valamint a betegek bevonásáról a döntéshozatalba.

Hatások és jelenlegi irányok

A mozgalom öröksége több területen látható:

• erősebb hangsúly a betegek jogain, az informált beleegyezésen és a kényszerek korlátozásán;
• közösségi alapú ellátások és alternatív terápiák fejlődése számos helyen;
• a pszichiátria és a társadalomtudományok közötti párbeszéd élénkítése, beleértve a kritikai elméleteket és a felhasználói tapasztalatok beépítését;
• a modern alternatív megközelítések (például a hálózatorientált "Open Dialogue", a peer-support rendszerek) gyakran a korábbi kritikákból merítenek, miközben tudományos értékelést és szervezett ellátást is igényelnek.

Összefoglalás

Az antipszichiátria nem egy egységes irányzat, hanem sokféle kritikai és reformerőből álló törekvés gyűjtőneve. Hozzájárult a pszichiátriai gyakorlatok és intézmények átgondolásához, a betegek jogainak erősítéséhez és új ellátási formák kialakításához, ugyanakkor a megvalósuló reformok gyakorlati nehézségei és vitái azt mutatják, hogy a kérdés komplex és több szempontú megközelítést igényel.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az antipszichiátria?

K: Mikor alakult ki az első antipszichiátriai mozgalom?

K: Mikor indult a második pszichiátriaellenes mozgalom?

K: Mi volt a harmadik antipszichiátriai mozgalom középpontjában?

K: Kik voltak nagy hatással a harmadik antipszichiátriai mozgalomra?

K: Mi Michel Foucault könyve, az Őrület és elmebaj: Az őrület története a klasszikus korban című könyve?

K: Ki használta először az "antipszichiátria" kifejezést?

Keresés betűvel