Antipszichiátria: definíció, története és fő irányzatai
Antipszichiátria: áttekintés definícióról, történetről és fő irányzatokról — Foucault, David Cooper és a mozgalmak hatása a modern pszichiátriára.
A antipszichiátria egy olyan gyűjtőfogalom, amely különböző társadalmi, politikai és szakmai irányzatokra utal, amelyek kritikusan viszonyulnak a pszichiátria bizonyos gyakorlataihoz, intézményeihez és hatalmi struktúráihoz. Nem mindig jelenti a pszichiátria teljes tagadását: sok esetben a cél a kényszer, a stigmák és a hatalmi visszaélések visszaszorítása, illetve alternatív ellátási formák és emberi jogi megközelítések kidolgozása.
Történeti előzmények
Az antipszichiátriai gondolatoknak több előzménye és hulláma volt:
- Az egyik korai reakciósorozat a 18–19. század fordulóján jelentkezett, részben az 1789-es francia forradalom és a romantika hatására, amikor az őrület és az elmebeli különbözőség más értelmezést kapott a társadalmi diskurzusokban.
- Egy másik – részben német nyelvterületen kibontakozó – kritikai hagyomány körülbelül 1900 körül kezdett megjelenni, amely a nagy intézmények és a „totális intézmények” működését kérdőjelezte meg. (Sok szociológiai és orvostörténeti elemzés erre az időszakra vezet vissza bizonyos elméleti alapokat.) Németországban és más európai országokban a pszichiátriai intézményrendszer modernizációja és kritikája ekkor vált hangsúlyossá.
- A legismertebb és leginkább látható hullám az 1960-as években bontakozott ki az Egyesült Államokban és Európában. Ez a mozgalom többek között megkérdőjelezte a skizofrénia pszichiátriai diagnózisának automatikus betegközpontú értelmezését, az intézményes elzárást és a kényszerkezelések gyakorlatát.
Fontos szereplők és művek
- Michel Foucault munkássága nagy hatással volt az 1960-as évek kritikáira; műve, Az őrület története a klasszikus korban (angolul: Madness and Civilization) a hatalom, a tudás és a normalizálás viszonyát vizsgálja az „őrültség” történeti konstrukcióján keresztül.
- David Cooper dél-afrikai pszichiáter 1967-ben használta elsőként az "antipszichiátria" kifejezést, és radikális kritikát fogalmazott meg a pszichiátriai intézményekről és diagnózisokról.
- R. D. Laing, a skót pszichiáter az emberi kapcsolatok, a családi dinamika és a „személyes értelem” szerepét hangsúlyozta a pszichózis megértésében, ezzel a pszichiátriai modellek alternatíváit kereste.
- Franco Basaglia olasz pszichiáter reformmozgalma (az úgynevezett basagliai mozgalom) és az Olaszországban 1978-ban elfogadott „Basaglia-törvény” (egyes országokban egyszerűen 180. sz. törvényként ismert) az intézmények bezárását és a közösségi alapú ellátás irányába történő radikális elmozdulást indította el.
- Szociológusok, mint Erving Goffman (Asylums) szintén hozzájárultak a „totális intézmény” fogalmának és kritikájának elterjedéséhez.
Főbb irányzatok és megközelítések
- Radikális antipszichiátria: a pszichiátria intézményes monitorozását és egyes kezelési formáit (kényszer, elektrokonvulzív kezelés, túlzott gyógyszeresítés) tarthatatlannak tartja; gyakran társadalmi, politikai összefüggésekben értelmezi a „betegséget”.
- Reformista mozgalmak: nem a pszichiátria teljes elutasítását célozzák, hanem az intézményi struktúrák, a jogi keretek és a gyakorlatok megváltoztatását (például alternatív terápiák, közösségi ellátás, betegek jogainak védelme).
- Survivor/consumer mozgalom: a pszichiátriai ellátásban részesülők és egykori páciensek szerveződése, amely a részvételt, az öndeterminizmust és az emberi jogokat helyezi előtérbe.
- Kritikai pszichiátria: tudományos vagy etikai kritikát fogalmaz meg a pszichiátria egyes elméleteivel és gyakorlatával szemben, de gyakran konstruktív, bizonyítékokon alapuló alternatívákat is javasol.
Kritikák és viták
Az antipszichiátria hozzájárult számos fontos kérdés napirendre vételéhez – például a kényszeralkalmazás, a diagnózisok szociális meghatározottsága, a stigmák és az intézményi visszaélések problémái. Ugyanakkor a mozgalom kapott kritikákat is:
- Ez néha túl általánosító vagy idealizáló volt, és egyes radikális álláspontok figyelmen kívül hagyták a súlyos pszichiátriai állapotban szenvedők akut ellátásának szükségességét.
- A 20. század végén bekövetkezett deinstitucionalizáció sok helyen pozitív reformokat indított el, de gyakran nem követte megfelelően kiépített közösségi ellátási hálózat; ez egyes országokban hajléktalansághoz, a krónikus betegek ellátásának hiányához vagy a büntető rendszerbe kerüléshez vezetett.
- Az antipszichiátria és a modern pszichiátriai kutatások közötti feszültség továbbra is él: vita folyik a biológiai és szociális tényezők arányáról, a gyógyszeres kezelés hatékonyságáról és kockázatairól, valamint a betegek bevonásáról a döntéshozatalba.
Hatások és jelenlegi irányok
A mozgalom öröksége több területen látható:
- erősebb hangsúly a betegek jogain, az informált beleegyezésen és a kényszerek korlátozásán;
- közösségi alapú ellátások és alternatív terápiák fejlődése számos helyen;
- a pszichiátria és a társadalomtudományok közötti párbeszéd élénkítése, beleértve a kritikai elméleteket és a felhasználói tapasztalatok beépítését;
- a modern alternatív megközelítések (például a hálózatorientált "Open Dialogue", a peer-support rendszerek) gyakran a korábbi kritikákból merítenek, miközben tudományos értékelést és szervezett ellátást is igényelnek.
Összefoglalás
Az antipszichiátria nem egy egységes irányzat, hanem sokféle kritikai és reformerőből álló törekvés gyűjtőneve. Hozzájárult a pszichiátriai gyakorlatok és intézmények átgondolásához, a betegek jogainak erősítéséhez és új ellátási formák kialakításához, ugyanakkor a megvalósuló reformok gyakorlati nehézségei és vitái azt mutatják, hogy a kérdés komplex és több szempontú megközelítést igényel.
Kapcsolódó oldalak
- Pszichiátria
- MindFreedom International
- David Oaks
Kérdések és válaszok
K: Mi az az antipszichiátria?
V: Az antipszichiátria olyan társadalmi és politikai mozgalom, amely megkérdőjelezi a pszichiátria bizonyos gyakorlatát.
K: Mikor alakult ki az első antipszichiátriai mozgalom?
V: Az első antipszichiátriai mozgalom az 1789-es francia forradalom idején alakult ki, és a romantikus eszmék hatottak rá.
K: Mikor indult a második pszichiátriaellenes mozgalom?
V: A második antipszichiátriai mozgalom 1900 körül kezdődött Németországban.
K: Mi volt a harmadik antipszichiátriai mozgalom középpontjában?
V: A harmadik antipszichiátriai mozgalom középpontjában az állt, hogy megkérdőjelezze a skizofrénia pszichiátria által kezelendő elmebetegségként való besorolását, és rávilágítson a pszichiátriai osztályok bizonyos problémáira.
K: Kik voltak nagy hatással a harmadik antipszichiátriai mozgalomra?
V: Michel Foucault nagy hatással volt a harmadik antipszichiátriai mozgalomra.
K: Mi Michel Foucault könyve, az Őrület és elmebaj: Az őrület története a klasszikus korban című könyve?
V: Michel Foucault könyve, az Őrület és őrület: Az őrület története a klasszikus korban című könyvében arról a kérdésről szól, hogy mikortól kezdődik az őrület.
K: Ki használta először az "antipszichiátria" kifejezést?
V: David Cooper dél-afrikai pszichiáter volt az első, aki 1967-ben használta az "antipszichiátria" kifejezést.
Keres