Behaviorizmus
A viselkedéselmélet a viselkedés tanulmányozásának olyan megközelítése, amely csak azon alapul, ami közvetlenül látható. A viselkedéskutatók az ingerek és a válaszok közötti kapcsolatokra összpontosítanak.
Az olyan láthatatlan tulajdonságokat, mint a tudatállapotok (minden olyan állapot, amely jelentősen eltér a normális éber állapottól, pl. félelem vagy szorongás következtében) nem használták fel az ilyen típusú vizsgálatokban, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy az elme szerepet játszik minden fejlett állat viselkedésében. A viselkedéselmélet azt állítja, hogy a viselkedés tanulmányozható anélkül, hogy ismernénk az esemény fiziológiáját, és anélkül, hogy olyan elméleteket használnánk, mint például az elméről szóló elmélet. Definíció szerint minden viselkedés megfigyelhető.
A behaviorizmus egy másik elképzelésre is támaszkodott, miszerint minden emberi viselkedés tanult. A behavioristák úgy vélték, hogy a viselkedés klasszikus vagy operáns kondicionálással magyarázható. Ez a tanulás a múltbeli tapasztalatokból származó hatások eredményeként történő tanulás. A behavioristák azonban tagadták az öröklött viselkedés, az ösztönök (az élő szervezet eredendő hajlama) vagy az öröklött viselkedési hajlam jelentőségét. Nem hittek, vagy figyelmen kívül hagyták az öröklődés(a tulajdonságok átadása az utódoknak a szülőktől) gondolatát, hogy valami származhat az ember génjeiből. Ez volt az üres lap eszméje, hogy a csecsemők tiszta, üres elmével születnek. Az emberekről, amikor megszületnek, azt gondolták, hogy nincsenek mentális tapasztalataik vagy tudásuk, és hogy mindent megtanulnak, miután felnőnek. Az üres tábla feltevéssel szemben áll a modern evolúciós pszichológia.
A behaviorizmus területén olyan jelentős tudósok, kutatók működtek közre, mint C. Lloyd Morgan, Ivan Pavlov, Edward Thorndike, John B. Watson és B. F. Skinner.
Pavlov a klasszikus kondicionálást a kutyák és természetes nyáltermelő képességük, a szájukban lévő víz termelésének segítségével kutatta. Thorndike és Watson elutasította az introspektív módszereket, a saját tudatos gondolatok és érzések vizsgálatát. A pszichológiát kísérleti módszerekre akarták korlátozni. Skinner kutatásai elsősorban a viselkedésformálásra támaszkodtak, pozitív megerősítéssel (jutalmazás helyett büntetés).
Ma a kognitív-viselkedésterápiában a behaviorizmusból származó gondolatokat használják. A kognitív-viselkedésterápia segíthet az embereknek a szorongások és fóbiák, valamint a függőség bizonyos formáinak kezelésében.
A behaviorizmust mint tudományos elméletet nagyrészt felváltotta a kognitív pszichológia.
Kondicionálás
A kondicionálás az, amikor a kívánt viselkedést kiképzéssel érjük el. Ez úgy történik, hogy az ingereket egy adott viselkedéssel párosítjuk. Egyes viselkedések természetes reflexek, amelyekkel az emberek (és az állatok) születésüktől fogva rendelkeznek. A csecsemők öröklött reflexekkel születnek, amelyek segítenek nekik az evésben, a kommunikációban és a túlélésben. Ezek a reflexek kondicionálatlanok, nem tanítják meg őket a csecsemőnek.
Klasszikus kondicionálás
A klasszikus kondicionálás (más néven pavlovikondicionálás) az, amikor egy kondicionált inger kondicionálatlan választ vált ki. Ez magyarázza, hogy az emberek hogyan szereztek új válaszokat különböző ingerekre.
Egy másik példa a nem kondicionált válaszra az, amikor a szél belekap az ember szemébe, és az automatikusan pislog, hogy megakadályozza, hogy por vagy valami más belekerüljön a szemébe. Ez egy veleszületett reflex.
A félelem kondicionálás az, amikor egy korábban semleges ingerrel félelmet váltunk ki. Ennek egyik fő példája a Watson és Rayner által végzett Little Albert-kísérlet. A kutatók csecsemők érzelmi reakcióit vizsgálták. Azt találták, hogy Little Albert egy hangos zajra reagált, majd következésképpen arra kondicionálták, hogy ez a zaj félelmet vált ki, amikor meglátott egy fehér patkányt. Ezt a jelenséget "kondicionált érzelmi reakciónak" nevezték el. Egy idő után Kis Albert sírni kezdett, ha fehér patkányt vagy bármi mást, ami kicsi és fehér, még a plüssállatát is meglátta.
Operáns kondicionálás
Az operánskondicionálást instrumentális kondicionálásnak is nevezik. Thorndike és Skinner tanulmányozta.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a behaviorizmus?
V: A behaviorizmus a viselkedés tanulmányozásának olyan megközelítése, amely csak a közvetlenül látható dolgokon alapul. Az ingerek és a válaszok közötti kapcsolatokra összpontosít, és azt állítja, hogy a viselkedés tanulmányozható anélkül, hogy ismernénk az esemény fiziológiáját, vagy olyan elméletek segítségével, mint például az elméről szóló elméletek.
K: Mit hittek a behavioristák az emberi viselkedésről?
V: A behavioristák úgy vélték, hogy minden emberi viselkedést klasszikus vagy operáns kondicionálással tanulnak, ami a múltbeli tapasztalatokból származó hatások eredményeként történő tanulást jelenti. Tagadták az öröklött viselkedések, ösztönök vagy öröklött viselkedési hajlamok jelentőségét.
K: Kik voltak a behaviorizmus fő támogatói?
V: A behaviorizmus területének főbb hozzájárulói közé tartozik C. Lloyd Morgan, Ivan Pavlov, Edward Thorndike, John B. Watson és B. F. Skinner.
K: Milyen kutatásokat végzett Pavlov?
V: Pavlov a klasszikus kondicionálást kutatta a kutyák és természetes nyáltermelő képességük, a szájukban lévő víz termelésének segítségével.
K: Hogyan tekintett Thorndike és Watson az önvizsgálatra?
V: Thorndike és Watson elutasította a saját tudatos gondolatok és érzések vizsgálatát ("Introspekció"). A pszichológiát kísérleti módszerekre akarták korlátozni.
K: Milyen típusú kutatásokra összpontosított Skinner?
V: Skinner kutatásai elsősorban a viselkedésformálásra támaszkodtak, pozitív megerősítéssel (jutalmazás helyett büntetés).
K: Hogyan kérdőjelezte meg a modern evolúciós pszichológia az üres lap feltevést?
V: Az üres tábla feltevéssel szemben a modern evolúciós pszichológia azt állítja, hogy az emberek mentális tapasztalatokkal vagy tudással születnek, nem pedig egy tiszta, üres elmével, ahol mindent meg kell tanulniuk, miután felnőnek.
