DSM IV

Többtengelyes rendszer

Amikor egy személy DSM-diagnózist kap, öt különböző "tengelyt", azaz információ-kategóriát kell feltüntetni.

I. tengely: Itt szerepel a legtöbb mentális egészségi állapot. Mind a betegség nevét, mind a hozzá rendelt kódot fel kell tüntetni. Például az ADHD, a depresszió, a szorongás és az autizmus spektrumzavarok típusai itt szerepelnek. Egy személynek csak egy I. tengely szerinti diagnózisa lehet, de akár több is.

II. tengely: Ha a személynek mentális retardációja (értelmi fogyatékossága) vagy személyiségzavara van, az itt szerepel.

III. tengely: Ha a személynek egészségügyi problémái vannak, ezek itt szerepelnek.

IV. tengely: Ez a tengely azt rögzíti, hogy a személynek vannak-e bizonyos típusú "pszichoszociális stresszorai". A pszichoszociális stresszoroknak kevés meghatározott kategóriája van: Elsődleges támogatási problémák (például családi konfliktus); társadalmi környezeti problémák (például a személynek gyenge szociális készségei vannak és kevés barátja); gazdasági problémák (például szegénység vagy munkahely elvesztése); lakhatási problémák (például rossz lakás vagy hajléktalanság); oktatási problémák (például iskolai kudarc); az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos problémák; és "egyéb" stresszorok.

V. tengely: Ezen a tengelyen a mentális egészségügyi szakember kiválaszt egy számot, amely összefoglalja, hogy a személyt mennyire érintik a mentális egészségügyi problémái, és mennyire jól működik az életében. A szakember a Global Assessment of Functioning (GAF) nevű skálát használja, amely elmagyarázza, mit jelentenek a különböző számok. A személy pontszámát "GAF-pontszámnak" nevezik.

A DSM többtengelyes rendszerének van néhány előnye. Az öt tengely összefoglalja mindazokat az információkat, amelyek a mentális egészségügyi szakemberek számára a legfontosabbak, amikor egy személyt kezelnek. Pillanatképet adnak a személy mentális egészségét befolyásoló legfontosabb dolgokról. A teljes DSM diagnózis olyan, mint egy közös nyelv a mentális egészségügyi szakemberek számára. Még ha különböző szakemberek is vannak, akik különböző szakterületekről érkeznek, vagy akár különböző nyelveket beszélnek, mindannyian megértik a DSM diagnózist.

Szervezet

A DSM-ben szereplő állapotok kategóriákba vannak rendezve. Ezek a kategóriák a következők:

(1) Általában csecsemő-, gyermek- és serdülőkorban diagnosztizált rendellenességek. Például: az ADHD típusai; mentális retardáció; autizmus spektrumzavarok; és az oppozíciós daczavar (ODD).

(2) Delírium, demencia, amnesztikus és egyéb kognitív zavarok. Ezek a rendellenességek gondolkodási és memóriaproblémákat okoznak.

(3) Máshova nem sorolt általános egészségügyi állapotból eredő mentális zavarok. Ezek olyan rendellenességek, amelyeket orvosi probléma okoz.

(4) Anyaggal kapcsolatos rendellenességek. Ezek olyan állapotok, amelyeknek köze van az illegális kábítószerek, az alkohol vagy más anyagok (mint a koffein és a nikotin) használatához, visszaéléshez vagy függőséghez. Ebbe a kategóriába tartoznak az ezen anyagoktól való elvonás okozta állapotok is.

(5) Skizofrénia és egyéb pszichotikus zavarok. Ide tartozik a skizofrénia valamennyi fajtája, valamint egyéb, pszichózist (a valóságtól való elszakadást) okozó rendellenességek.

(6) Hangulatzavarok. Ide tartoznak a bipoláris zavar és a depresszió különböző fajtái.

(7) Szorongásos zavarok. Például: Poszttraumás stressz zavar (PTSD); generalizált szorongásos zavar.

(8) Somatiform zavarok. Az ilyen rendellenességekben szenvedő embereknek sok testi tünetük van, például fájdalom vagy gyomorproblémák. Ezeket a tüneteket azonban nem gondolják, hogy tényleges orvosi rendellenesség okozza. Úgy gondolják, hogy ehelyett mentális egészségügyi problémák okozzák őket. Ilyen például a hipochondria, amikor az illető mindig attól tart, hogy súlyos egészségügyi problémái vannak, holott nincsenek. Egy másik ebbe a kategóriába tartozó állapot a testdiszmorfiás zavar, amikor az illető gyűlöli a testét vagy annak egy részét.

(9) Ténybeli rendellenességek. Az ilyen rendellenességekben szenvedő emberek eltúlozzák vagy kitalálják az egészségügyi problémákat. Ezt azért tehetik, mert így olyan dolgokat kapnak, amiket szeretnének (például figyelmet és szimpátiát).

(10) Dissociatív zavarok. Ezek a rendellenességek azt okozzák, hogy a személynek problémái vannak a memóriával, a tudatossággal és a dolgok helyes érzékelésével (látásával és megértésével). A személy úgy érezheti, hogy elszakadt az identitásától (az önmagáról és arról alkotott képétől, hogy ki is ő valójában). A legismertebb állapot ebben a kategóriában a disszociatív identitászavar (DID) (amelyet korábban többszörös személyiségzavarnak neveztek).

(11) Szexuális és nemi identitászavarok. A szexuális zavarok közé tartoznak a parafíliák, amikor az illető szexuálisan vonzódik olyan tárgyakhoz vagy szexuális tevékenységekhez, amelyek nem normálisak. Például a pedofília (a gyermekekhez való szexuális vonzódás) a parafília egyik fajtája. A szexuális zavarok másik típusa a szexuális diszfunkció (a szexuális teljesítménnyel kapcsolatos problémák). Ebbe a kategóriába tartozik a nemi identitászavar is, amikor a személy egy nemnek érzi magát, de a teste egy másik nemhez tartozik.

(12) Evészavarok. Az étkezési zavarok két fő típusa az anorexia nervosa és a bulimia nervosa.

(13) Alvászavarok. Például: álmatlanság.

(14) Másként nem meghatározott impulzuskontroll-zavarok. Ezek olyan rendellenességek, amikor az embereknek nehézségeik vannak a cselekedetekre való késztetésük ellenőrzésével. Például: trichotillománia (amikor az illető a haját tépi ki a testéből) és időszakos robbanásos zavar (amikor az illető hirtelen dühkitörésekben szenved).

(15) Beilleszkedési zavarok. Ezeknél a zavaroknál a személynek nehézségei vannak az életében valamilyen stresszes dologhoz való alkalmazkodással, vagy a megszokással.

(16) Személyiségzavarok. Ezek a diagnózisok csak felnőtteknek adhatók. Például: Antiszociális személyiségzavar; Borderline személyiségzavar.