Szökevény rabszolgatörvények

Háttér:

A rabszolgaság Amerikában az angol Jamestown gyarmaton kezdődött 1619-ben. Azzal kezdődött, hogy 20 afrikait vásároltak meg a White Lyon nevű angol hadihajóról. A virginiai gyarmat kolonistái megvásárolták az afrikaiak szerződéseit, mint szerződéses szolgák. Nem sokkal később szokássá vált, hogy a gyarmatokon életfogytiglani rabszolgákat tartottak. A 17. és 18. században a rabszolgákat dohánytermesztésre és élelmiszernövények termesztésére használták. A gyapottisztító gép 1793-as feltalálása után a gyapot lett a legfontosabb termény. Ekkor a rabszolgaság a déli gazdaság kritikus részévé vált.

A rabszolgaság kérdése szinte az Egyesült Államok kezdettől fogva nehézségeket okozott az Egyesült Államoknak. Az alkotmány alkotói kétértelmű megfogalmazást használtak a rabszolgatartással kapcsolatban.^{[ megbízhatatlan forrás?]} Az alkotmányban nem szerepel sem a "rabszolga", sem a "rabszolgaság" szó. A problémát az jelentette, hogy olyan demokráciát kellett létrehozni, amely biztosította polgárai szabadságát, miközben a lakosság jelentős részét rabszolgasorban, mindenféle szabadságjogok nélkül tartotta.

Az Egyesült Államokban az 1860-as évekig a rabszolgákat és a szerződéses szolgákat személyes tulajdonként kezelték. Az egyes államok tulajdonjogi törvényei vonatkoztak rájuk. Eleinte a legtöbb törvény a szerződéses szolgákra vonatkozott. A törvények azonban a 17. század közepe táján kezdtek különbséget tenni a szerződéses szolgák és a rabszolgák között. A törvények a fajok között is kezdtek különbséget tenni. Az afrikai származású embereket kezdték életfogytiglani rabszolgaként tartani.

A férfi és női rabszolgákat a legtöbb állam törvényei szerint általában azonos bánásmódban részesítették. Néhány államban azonban voltak olyan törvények, amelyek csak a női rabszolgákra vonatkoztak. Virginia például olyan törvényeket fogadott el, amelyekkel azokat a nőket büntette, akiknek gyermekük született a gazdájuktól. Emellett megerősítették a "néger vagy mulatt nőktől" született gyermekek rabszolga státuszát. Nagy-Britanniában olyan strukturált rendszer volt, amelyben a gyermekek apjukon keresztül igényelték a származásukat. Ez a törvénytelen gyermekekre is vonatkozott (a szülők nem voltak házasok). Virginia volt az első gyarmat, amely ezt megváltoztatta. A rabszolgagyermekeket az anyával azonos fajúnak és státuszúnak tekintették, még akkor is, ha a gyermek apja fehér férfi volt. A nemi erőszakra vonatkozó törvények nem vonatkoztak a fekete és indián nőkre. Egy rabszolganő nem védekezhetett egy fehér ember támadása ellen. Ha mégis megtette, verésnek volt kitéve. Bár a rabszolganővel való kapcsolat tiltott volt, a törvényeket általában nem hajtották végre. Ez a rendszer növelte a rabszolgatartók vagyonát. Nem kellett rabszolgákat vásárolniuk, ha sajátokat tudtak tenyészteni.

A rabszolgáknak, akár rabszolgának születtek, akár megvásárolták őket, nem voltak törvényes jogaik. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának Dred Scott v. Sandford ügyben hozott döntése (1857) megerősítette, hogy a rabszolgák nem állampolgárai az Egyesült Államoknak, sem annak az államnak, amelyben tartózkodnak. 1868-ban a tizennegyedik módosítás hatályon kívül helyezte a Dred Scott-döntést.

Korai rabszolgaságpárti törvényhozás

Északnyugati rendelet 1787

Az Északnyugati Rendelet (1787) az Egyesült Államok Konföderációs Kongresszusának törvénye volt (az Egyesült Államok Alkotmánya előtt). Ez hozta létre az Északnyugati Területet, az Egyesült Államok első szervezett területét. A rendelet úgy rendelkezett, hogy a területet "nem kevesebb, mint három, és nem több, mint öt államból" kell kialakítani.

A terület az Appalache-hegységen túli területekből állt. Brit Észak-Amerikától és a Nagy-tavaktól délre feküdt. Az Ohio folyótól északra feküdt. Az északnyugati rendelet VI. cikke megtiltotta a rabszolgaságot az új területen. Tartalmazott azonban egy olyan rendelkezést, amely szerint a területen elfogott szökevény rabszolgákat vissza kell szolgáltatni a tulajdonosuknak. Az északnyugati területből kialakított új államokban sem tartalmazott semmilyen korlátozást a rabszolgaságra vonatkozóan. A délieknek nem okozott gondot a rabszolgaság tilalma. Úgy gondolták, hogy az új telepesek többsége a déli államokból érkezik majd. Amint megalakul egy állam, a korábbi déliek megszavazzák a rabszolgaság engedélyezését. Az Északnyugati Területből alakult államok közül azonban végül egyik sem engedélyezte a rabszolgaságot.

Amerikai alkotmány 1789

Amikor 1789-ben az Egyesült Államok alkotmánya felváltotta a Konföderációs cikkelyeket, az Egyesült Államok alkotmányának negyedik cikke tartalmazta a szökevény rabszolgákról szóló záradékot. Ez kimondja:

Az egyik állam törvényei alapján az egyik államban szolgálatra vagy munkára kötelezett személy, aki egy másik államba szökik, az ottani törvény vagy rendelet alapján nem mentesül az ilyen szolgálat vagy munka alól, hanem annak a félnek a követelésére, akinek az ilyen szolgálat vagy munka jár, át kell adni.

Szökevény rabszolgákról szóló törvények

Szökevény rabszolgákról szóló törvény 1793

Bár az Egyesült Államok alkotmányának IV. cikke 2. szakasza garantálta a rabszolgatartók jogát a szökevény rabszolgák visszaszerzésére. Azonban nem hozta létre a jogi mechanizmust. A második kongresszus által elfogadott 1793. évi szökevény rabszolgákról szóló törvény adta hozzá ezt a mechanizmust. Engedélyezte a szökött rabszolgák letartóztatását, és bármely város, község vagy megye elöljáróját felruházta a letartóztatásról való döntéssel. A rabszolgavadásznak csak azt kellett állítania, hogy az elfogott személy szökött rabszolga. Nem volt szükség bizonyítékra, és nem volt tárgyalás. A törvény 500 dolláros pénzbírsággal sújtotta azt, aki szökött rabszolgát segített. A törvényt az északi abolicionizmus erősödésére és a földalatti vasútra válaszul fogadták el, amelyet azért hoztak létre, hogy segítsenek a rabszolgáknak elmenekülni a Délről.

Szökevény rabszolgákról szóló törvény 1850

Az 1850. évi szökevény rabszolgákról szóló törvény az 1850-es kiegyezés ellentmondásos része volt. Az 1850. évi rabszolgatörvény büntetést szabott ki azokra a tisztviselőkre, akik nem tartóztatták le az állítólagos szökött rabszolgákat. Ez 1000 dolláros pénzbírsággal sújtotta őket. Minden bűnüldöző tisztviselő köteles volt letartóztatni mindenkit, akit szökött rabszolgának gyanúsítottak. Mindössze arra volt szükség, hogy az illető eskü alatt vallomást tegyen a tulajdonjogáról. Mint korábban, most sem volt tárgyalás, és a gyanúsított nem tanúskodhatott a saját nevében. Bárki, aki élelmet vagy menedéket nyújtott egy szökött rabszolga gyanúsítottjának, hat hónap börtönbüntetéssel és 1000 dolláros pénzbírsággal volt büntethető. Az a tiszt, aki szökött rabszolgát fogott el, jutalmat vagy előléptetést kapott. Az 1850-es törvény különleges biztosokat rendelt el, akik eldöntötték, hogy az állítólagos szökevényt vissza kell-e helyezni a rabszolgaságba. A tisztviselő 10 dollárt kapott, ha a szökevényt visszavitték, de csak 5 dollárt, ha a szökevényt szabadon engedték. Ez a megvesztegetés egy legális formáját jelentette. Ez azt eredményezte, hogy számos szabad feketét küldtek rabszolgasorba.

A rabszolgatörvény eredményei

Az 1850-es szökevény rabszolgatörvény felháborodást keltett az északi államokban. Északlakók ezreinek meggyőződését váltotta ki, hogy a nyugati területeken nem szabadna engedélyezni a rabszolgaságot. Északon nyolc államban fogadtak el "személyes szabadságról" szóló törvényeket. Ezek megakadályozták, hogy bármely hivatalnok segítsen egy szökött rabszolga visszaszolgáltatásában. A déliek úgy tekintették ezeket a törvényeket, mint a rabszolgáik visszatérésének megakadályozására tett törvénytelen kísérleteket. Északon a szabad fekete közösségek menedéket nyújtottak a szökött rabszolgáknak, és elrejtették őket a felbérelt emberrablók elől, akik keresték őket. Az 1850-es törvény elfogadása után mintegy 15 000 szabad fekete vándorolt ki Kanadába, a Karib-tengerre és Afrikába. Több ezren, köztük szabad feketék, nem voltak ilyen szerencsések, és délre küldték őket.

1851-ben a pennsylvaniai Christianában lövöldözés tört ki az abolicionisták és a rabszolgafoglyok között. Wisconsinban egy Joshua Glover nevű szökevényt erőszakkal szabadítottak ki egy börtönből. Bostonban egy Anthony Burns nevű szökevényt próbált meg kiszabadítani a csőcselék. 22 századnyi állami rendőr kellett ahhoz, hogy megállítsák őket. A déli államok teljesen meg voltak győződve arról, hogy az északiak nem fogják betartani a rabszolgatörvényeket.

Szökött rabszolgák plakátjain használt gyakori kép