Eugenika: meghatározás, célok, módszerek és etikai viták

A modern eugenikát először 1865-ben találta ki Sir Francis Galton brit tudós, Charles Darwin unokatestvére. Galton úgy vélte, hogy az intelligencia és a tehetség örökletes, és a szülőkről a gyermekeikre száll. Erre alapozva úgy gondolta, hogy az embereket okosabbá lehet tenyészteni, ahogyan az állatokat is nagyobb vagy kisebb méretre tenyésztik. Galton úgy gondolta, hogy ennek legjobb módja az, ha többet tudunk meg az öröklődésről, és azt is elmondjuk az embereknek, hogy csak olyan emberekkel házasodjanak, akik okosak és erősek. Galton azért választotta az "eugenika" nevet, mert az nagyon hasonlít a görög "jól született" szóhoz.

Galton egész életében fejlesztette az eugenika eszméjét. Az eugenikának két típusát, a pozitív és a negatív eugenikát ismerte. Az egyik probléma, amelyet a kritikusok felvetettek, az, hogy nehéz megegyezni abban, hogy ki az egészséges ember, genetikailag nézve, és ki az alsóbbrendű ember. Nyilvánvaló, hogy a vélemények eltérnek.

Gregor Mendel tudományos munkásságának újrafelfedezése 1900-ban vezetett a modern genetikához, és az öröklődés működésének megértéséhez. Mendel maga is kísérletezett borsón, és megállapította, hogy a borsónövények számos tulajdonsága, például a színük vagy a magasságuk, az öröklődés révén kapcsolószerűen ki- és bekapcsolható. A borsó például lehetett sárga vagy zöld, hol az egyik, hol a másik.

Az emberekre alkalmazva az emberek úgy gondolták, hogy ez azt jelenti, hogy az emberi tulajdonságokat, például az okosságot vagy nem okosságot, az öröklődés befolyásolhatja.

Egy másik gondolatmenet így szól. Evolúciójuk során az emberek ugyanúgy ki voltak téve a természetes szelekciónak, mint bármely más életforma. Átlagosan az egészséges és intelligens embereknek nagyobb esélyük volt a szaporodásra. A modern civilizációban azonban gyakran úgy tűnik, hogy ez a folyamat nem érvényesül. Alfred Russel Wallace és Charles Darwin éppen erről a kérdésről vitatkozott, és aggodalommal töltötte el.^p70 Azokban az országokban, ahol statisztikákat gyűjtöttek, ezek a statisztikák azt mutatták, hogy sok esetben a szegényeknek több gyermekük született, mint a gazdagoknak. A statisztikák azt is kimutatták, hogy egyes nagy nemzetek össznépessége csökkent.^p73 Az egyik megdöbbentő adatot Karl Pearson, a University College London Eugenika Galton professzora és az Alkalmazott Statisztika Tanszék alapítója által vezetett kutatás hozta. A megállapítás az volt, hogy minden egyes következő generáció felét az előző generáció legfeljebb egynegyede hozta létre, és ez a negyed "aránytalanul nagy arányban helyezkedett el a társadalom söpredékében". ^p74

Julian Huxley evolúcióbiológus szintén az eugenika támogatója volt. Ezt az érvet többször is felhasználta:

"Senki sem vonja kétségbe a mezőgazdasági állományok csíraplazmájának [öröklődésének] kezelésének bölcsességét, miért ne alkalmazhatnánk ugyanezt a koncepciót az emberi állományokra?"

Garland Allen amerikai tudománytörténész megjegyezte: "A mezőgazdasági analógia újra és újra megjelenik, ahogyan számos amerikai eugenikus írásában is".

Hasonlóképpen, Charles Davenport amerikai genetikus egy életen át támogatta az eugenikát, és megírta annak egyik első tankönyvét. ^{fejezet Kétségtelen, hogy a} kétségtelenül jó hírű hivatásos tudósok támogatták az eugenikát.

Az Egyesült Államokban az eugenika a 20. század elején vált nagyon népszerű eszmévé. Az emberek úgy gondolták, hogy ez meg fogja gyógyítani a társadalmat az összes akkori problémától, például a bűnözéstől és a szegénységtől, mivel úgy gondolták, hogy az emberi viselkedés minden aspektusa valószínűleg örökletes. Nagyon fontos tudósok és politikusok támogatták az eugenikát, és a legtöbben úgy gondolták, hogy ez egy nagyon progresszív és tudományos filozófia.

Az eugenikai mozgalom vezetői közül azonban néhányan a rasszizmus és az előítéletek igazolására használták. Az eugenikát ürügyként használták arra, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyekkel korlátozták a bevándorlást azokból az országokból, amelyek nem tetszettek nekik, mondván, hogy az ott élő emberek genetikailag "alkalmatlanok". Olyan törvényeket is hoztak, amelyek szerint a különböző fajú emberek nem házasodhatnak össze egymással. A legfontosabb, hogy olyan törvényeket fogadtak el, amelyek kimondták, hogy azokat az embereket, akikről azt gondolták, hogy mentális betegségben vagy szellemi fogyatékosságban szenvednek, akaratuk ellenére sterilizálni lehet. E törvények értelmében 1907 és az 1970-es évek között több mint 60 000 embert sterilizáltak az Egyesült Államokban.

Ma már tudjuk, hogy az ilyen típusú statisztikák értelmezése bonyolult dolog, és hogy a 20. század elején közzétett tanulmányok közül soknak komoly hibái vannak. Mindazonáltal az eugenikai mozgalomnak nem a jobb tudomány vetett véget. Hanem az, hogy a II. világháború után felismerték a náci politika faji hatását Németországban és más, a háború alatt megszállt országokban. Az ilyen háborús bűnöket természetesen egyetlen eugenikus sem támogatta. Mindezek ellenére volt egy közös téma. Ez a téma az egyének jogai iránti növekvő érdeklődés volt az állam jogaival szemben.

A második világháború végével Németországban megszűnt a kényszersterilizáció. Az Egyesült Államokban 1974-ig folytatták. A fő célpontok eleinte a betegek, illetve a fizikai vagy szellemi fogyatékossággal élők voltak.

Csak 1985-ben törölték el a svájci Vaud kanton egyik törvényét. Ez a törvény lehetővé tette az emberek egy bizonyos csoportjának kényszersterilizálását. Ezt egy nemzeti szintű törvény váltotta fel, amely megmondja, hogy milyen körülmények között lehet sterilizálni azokat az embereket, akik nem képesek beleegyezni.

Bár ma már kevesen vannak, akik nyíltan kiállnak az eugenika mellett, sokan kíváncsiak arra, hogy a genetikai technológiák fejlődése mit fog jelenteni a jövőben.

Létezik genetikai tanácsadás, ahol a szülők tájékoztatást kaphatnak az öröklődésükről, és akár meg is akadályozhatják a gyermek születését, ha az örökletes betegség kockázatával jár. Vannak azonban, akik szerint a kérdés nem ennyire egyértelmű, és azon tűnődnek, hogy a genetikai szűrés, a genetikai tanácsadás és a születésszabályozás nem csupán az eugenika egy újabb fajtája. Vannak, akik azon tűnődnek, hogy mindez azért rossz, mert sérti az emberi méltóságot. Vannak, akik vallási okokból ellenzik az eugenikát és a genetikai tanácsadást. Az eugenika eszméje ezek miatt ma is ellentmondásos.

Ez az aggodalom nagy része megalapozatlan. A genetikai tanácsadás nem fogja észrevehető mértékben megváltoztatni az emberi populáció genetikai összetételét. Sokkal fontosabb az emberi genom elemeinek azonosítására, majd közvetlen megváltoztatására (géntechnológia) irányuló fejlődő képesség. Ez valóban képes megváltoztatni az emberi populációk genetikai szerkezetét.

• Tervező baba
• Géntechnológia
• Genetikai szűrés