A zenében az intervallum két hangjegy közötti távolságot jelenti (függetlenül attól, hogy ezeket a hangjegyeket együtt vagy külön-külön játsszák). Az intervallumot két szempontból szoktuk megadni: számban (hányadik fokig terjed, pl. terc, kvint, szeptim) és minőségben (tiszta, nagy, kis, csökkentett, nagyított), amelyek együtt határozzák meg pontosan a hangközt.

A billentyűzeten két egymás mellett lévő hang (a fehér és fekete hangokat is számolva) egy "félhang" távolságra van egymástól. Egy "hang" két félhang (lásd félhang). Fontos azonban megérteni, hogy az intervallum meghatározása nem csak a hangok tényleges frekvenciái alapján történik, hanem az alapján is, hogyan írjuk/nevessük a hangokat. Például az ugyanazon billentyű hangját lehet Disznek vagy Esznek nevezni — ez két különböző hangelnevezés (enharmonikus név), ami másképp befolyásolja az intervallum helyes jelölését és minőségét, még ha a hallható hangmagasság azonos is.

Az intervallum számozása mindig inkluzív (beleértjük a kezdő- és véghang betűnevét is). Például a C és E között levő intervallum háromfokú: C–D–E → terc (3.). Az intervallum minőségét a félhangok száma határozza meg a két hang között az adott névhez képest:

  • Tiszta (perfect): név szerint négyes (kvart), ötös (kvint), és oktáv esetén használatos alapminőség. Pl. C–F = tiszta kvart.
  • Nagy / kis (major / minor): a második, harmadik, hatodik és hetedik fokoknál van értelme. A kis intervallum mindig egy félhanggal kisebb, mint a nagy megfelelője. Pl. nagy terc = 4 félhang, kis terc = 3 félhang.
  • Nagyított / csökkentett (augmented / diminished): ha egy tiszta vagy nagy intervallumot egy félhanggal növelünk, nagyított lesz; ha egy félhanggal csökkentünk, csökkentett lesz.

Példák C hangról kiindulva (a C mindig az alsó hang a példákban):

  • C – C# / C–Desz: 1 félhang — ez egy nagyított uniszon (ritkán használjuk uniszonnál: inkább "félhang" vagy "kis második" kontextusban értelmezhető).
  • C – D: 2 félhang — szekund (2.), pontosabban nagy szekund.
  • C – D#/E♭: 3 félhang — kis terc (3.) (pl. C–Esz).
  • C – E: 4 félhang — nagy terc (3.).
  • C – F: 5 félhang — tiszta kvart (4.).
  • C – F#/G♭: 6 félhang — nagyított kvart / csökkentett kvint (tritonus).
  • C – G: 7 félhang — tiszta kvint (5.).
  • C – A: 9 félhang — nagy szext (6.).
  • C – H (B natural): 11 félhang — nagy szeptim (7.). (Megjegyzés: magyar hangrendszerben a H a B naturalt jelöli; a B gyakran B-flatot jelöl.)
  • C – C (következő): 12 félhang — oktáv (8.).

Hogyan határozzuk meg gyorsan egy intervallum minőségét és számát?

  • Szám: számoljuk a hangok betűneveit beleértve a kezdő- és véghangot (C→E = terc).
  • Minőség: nézzük meg a félhangok számát, és hasonlítsuk a tiszta vagy "nagy" alapértékhez (pl. nagy terc = 4 félhang). Ha egy félhanggal kevesebb, az kis, ha egy félhanggal több, az nagyított (vagy csökkentett a másik irányban).

Fontos a hangjegyírás szerepe: ugyanaz a tényleges akusztikai távolság (pl. 3 félhang) lehet kis terc (például C–E♭) vagy nagyított szekund (például C–D♯), ezek eltérő funkciót és feloldási lehetőségeket jelölnek a hangnemelméletben.

Intervallumok inverziója és összefüggései:

  • Az intervallum és inverze összege mindig 9 (pl. terc (3) ↔ szext (6), kvart (4) ↔ kvint (5)).
  • A minőségek cserélődnek: a nagy → kis, a kis → nagy, a nagyított → csökkentett, a csökkentett → nagyított, a tiszta pedig tiszta marad az inverzióban.

Gyakorlati tippek

  • Tanulj meg néhány referenciahangot: pl. C–E = nagy terc, C–G = tiszta kvint; ezek segítségével gyorsabban felismerheted a hallott intervallumokat.
  • Gyakorolj énekléssel: énekelj föl és le ismert dallamrészeket, majd próbáld meg név szerint megadni a köztük levő intervallumot.
  • Figyeld az elnevezést: mindig nézd meg a hangok betűnevét (és nem csak a hangmagasságot), mert ez dönt a helyes intervallumjelölésről.

Összefoglalva: az intervallum egyszerre matematikai (félhangok száma) és elnevezési (hangnevek/spelling) kérdés. A pontos zenei gondolkodáshoz mindkettőt ismerni kell: ugyanaz a hallható hangköz különböző elnevezéseket kaphat, és ez zenei funkciókban fontos különbséget jelent.